A srác göndör hajjal

10. fejezet

 A napok és a hetek szinte villámgyorsasággal repültek el az utóbbi időben, én pedig úgy éreztem, mintha csak egy üvegen keresztül nézném a történéseket.

Lassan fél időnél járok és bár eddig szerencsém volt, de most már kezd látszódni a pocakom így a forgatások alatt is vagy bővebb ruhában vagy pedig takarásban vagyok, ami persze nem mindig olyan egyszerű, de a stáb tagok szuperek, szóval egy szavam nem lehet. Még a gyakori hányinger is alább hagyott, helyette negyed óránként járok pisilni, amit rajtam kívül mindenki nagyon mókásnak talál.

És persze nem csak ennyi változás történt, hisz idő közben Finn hozzám költözött, olyan váratlan módon ahogy a kisbabánk is az életünk része lett.

"Az eső cseppek hangos puffanással érkeztek meg az ablak üvegére ezzel engem is felébresztve. Ismét egy hideg és komor reggel köszöntött. Ahogy az oldalamra akartam fordulni éreztem, hogy nem igazán van hozzá helyem. Finn szorosan hozzám tapadva szuszogott. Fejemet felé fordítva csak figyeltem a békés arcát, majd a mellkasát ami egyenletesen emelkedett fel-le. Olyan volt így, mint egy védtelen gyermek.

Ahogy figyeltem be villant a pár hónappal ezelőtti első közös esténk, az az este ami mindent is megváltoztatott. Akkor még gondolni se mertem rá, hogy kicsit kevesebb, mint fél év múlva itt lyukadunk ki. De megtörtént, és ez volt az igazi életemnek a kezdete.

- Már megint nézel. - suttogta egy álmoskás hang.

- Csak mert olyan helyes vagy, és mert imádom az arcod.

Finn elmosolyodott majd szemeit kinyitva közelebb hajolt és egy puszit nyomott az arcomra, mindeközben keze már a hasamon pihent, majd simogatni kezdte azt.

- Hello kisember, remélem kényelmes ott bent. Már nagyon várom, hogy találkozzunk, de persze addig még van egy kis idő, szóval maradj nyugodtan, én pedig itt kint várlak majd téged az anyukáddal együtt.

- Meg az összes fogadott nagynénivel, nagybácsival...

- És Nick bácsi is nagyon vár. - tette hozzá Finn a bátyját. Bár már együtt voltunk másfél hónapja, de csak Nick tudott rólunk és a babáról. Pontosabban Finn lebukott előtte, és jobbnak látta ha beavatja a történésekbe. Persze először nagyon ellene volt a dolgoknak, vagyis inkább csak a babának, kismilliószor próbált meggyőzni minket arról, hogy nem jó ötlet megtartani, de aztán bele fáradt abba, hogy megtérítsen minket, mostanra pedig már szinte hozzá szokott ahhoz, hogy az öccse hamarosan apuka lesz.

- Lassan el kéne mondani a szüleinknek, hogy együtt vagyunk, na meg persze a babát is. Csoda ha eddig nem tudtak meg semmit, és ha így van nem is szeretném, hogy esetleg a médiából értesüljenek. - szólaltam meg pár perc után.

- Igen, tudom. De mégis hogyan kéne elmondanom anyáméknak, hogy a gyerekkori barátom, most már nem csak a barátom hanem gyerekem anyja is?

- Esetleg pont így? Amúgy meg nem tudom miért aggódsz annyira, a szüleid jó fejek és az sem elhanyagolandó, hogy kedvelnek engem. Bár az tuti nem fog tetszeni nekik, hogy ilyen fiatalon és ennyi ideig titkoltuk, de végül is még mindig jobb, mintha a szülőszobáról hívnánk őket.

- Köszi, ezzel végül is rettentően megnyugtattál, utána meg majd nekem kell egy fedél alatt aludnom a háborgó szüleimmel.

- Akkor költözz hozzám. - bukott ki a számon a gondolat és még magam is meglepődtem rajta. Finn kikerekedett szemekkel és meghökkent képpel nézett rám, mint aki épp nem tudja eldönteni, hogy komolyan gondolom vagy pedig csak szórakozok.