4. fejezet

68 2 2
                                    

Lassan három hét is eltelt mióta Finn itt járt. Azóta nem találkoztunk és nem is kerestük egymást, bár Noah szerint ez jobb is így. Folyton azzal győzköd, hogy ez csak egyszeri eset és, hogy nekem Jake mellett van igazából a helyem. Persze tudtam, vagy legalábbis el akartam hinni, hogy igaza van és úgy helyes ha nem folytatjuk ezt a kis kalandot, de valahol legbelül mégis fájt a tudat, hogy csak ennyit jelentettem Finn számára. Bár nem is tudom mire számíthattam volna, hisz évekig vissza utasítottam, és most is inkább csak a pillanatnyi gyengeségem miatt engedtem végül közel magamhoz. Még az is át futott a fejemben, hogy talán csak így akart revansot venni, de végül meggyőztem magam, hogy ilyenre nem lenne képes. Haragudott már az miatt, hogy nem jöttem össze vele, de odáig még ő sem süllyedne, hogy bosszúból lefekszik velem, majd, mint egy darab papírt, végül el dob magától.

- Föld hívja Millie-t! Hallottad egyáltalán amit kérdeztem? - Jake távolinak tűnő hangja rántott vissza a gondolataimból. Szemben ült velem, épp ott ahol pár hete Finn is. Szemöldökét felhúzva várta válaszom, de konkrétan arra sem emlékeztem, hogy miről is kezdtünk beszélni, nem, hogy még arra, hogy mit kérdezett.

- Ne haragudj, kicsit elkalandoztam. Mit is kérdeztél? - láttam rajta, hogy bántja a figyelmetlenségem amitől kissé zavarba is jöttem, így hát inkább a vacsorámat figyeltem és ügyetlenül próbálkoztam pár szem borsót a villámra szúrni.

- Csak arra gondoltam, hogy valamelyik hétvégén elmehetnénk a szüleimmel közösen kirándulni egyet. Rég láttak már, és hiányzol nekik. - Jake rám mosolygott én pedig igyekeztem ezt a legtermészetesebb módon viszonozni, de közben egyetlen porcikám sem vágyott az imént említett programra. Jake szülei szuperek voltak, sőt valószínűleg elég sok lány örülne, hogy beépülhet a nagy Bon Jovi családjába, de számomra ezek a családi összeröffenések mindig feszengéssel és megfelelési kényszerrel teltek. Teljesen mások voltak, mint az én családom, sokkal kifinomultabbak, muzikálisabbak. Én meg... nos hozzájuk képest én maga voltam a bohém életmód megtestesítője.

- Akár, bár ugye lassan kezdődnek a forgatások, szóval mi lenne ha vissza térnénk rá később?

Jake nem felelt semmit csak bólintott egyet, a továbbiakban pedig csendben folytattuk a vacsorát. Néha felhoztunk pár érdektelen témát, de ezeket is szinte csak muszájból tettük.

- Majd én elmosogatok. - pattant fel Jake az asztaltól mikor mindketten befejeztük az evést.

- O, mikor lettél ilyen kis házias? Ezt meg tudnám szokni. - mosolyodtam el, és a nap folyamán talán most először kezdtem kicsit szabadabbnak érezni magam Jake mellett.

- Én csak gondoltam, hogy biztos jól esne neked a segítség. Na meg attól, hogy pasi vagyok még értek az ilyenekhez is. - nevette el magát a fiú és én is vele együtt nevettem.

Jake tényleg klassz srác volt amúgy. Mondhatni ő volt az a bizonyos szőke herceg, akiről minden lány esténként elalvás előtt álmodozik. Persze sokáig én is így tettem, de mostanra már elszállt a rózsaszín köd, és ezen Finn attrakciója is elég sokat segített. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lenne a helyes Jake-kel szemben, ha elmondom vagy pedig a sírba viszem a kis mocskos titkomat, de egyelőre úgy láttam jónak ha Jake nem tud róla. Persze nem ez volt a leghelyesebb húzásom, de tényleg nem akartam még beszélni róla. Jake amúgy se rajong a Finn és köztem lévő barátságért, ha meg tudomást szerezne arról, hogy mit tettünk biztosan agyonverné. Azt pedig nagyon nem szeretném.

Az este további része egészen eseménytelenül telt. Megnéztünk egy túlságosan is romantikus filmet, ezután pedig lefürödtünk, majd ágyba bújtunk. Nekem már nem igazán volt más tervem hisz holnap korán kell kelnem, de Jake-nek egészen már elképzelése volt a nap zárásáról. Még csak két napja volt itthon, de lassan nem lesz elég az egy kezem ahhoz, hogy megszámoljam hányszor is bújtam ki a szex lehetősége alól. Talán csak a lelkiismeretem dolgozott és azért, de egyszerűen nem voltam képes még csak rá gondolni sem, hogy lefeküdjek Jake-kel.

A srác göndör hajjalWhere stories live. Discover now