~ Nyári fordulat 2. ~

6. rész

- Neeeeem!!!!! – sikította Madison, majd felpattant a székérõl és elszaladt az asztaltól. Na igen, amikor azt hittem nekem egyszerû dolgom lesz a kislányommal, mert olyan tündéri, és sose hisztizik hát tévedtem.

Imádom a kislányom, de most kimondottan nehéz vele. Konkrétan utálja a matekot, és egyszerûen nem tudom rávenni, hogy üljön le, és álljon neki a házijának. Vagyis ez így teljesen nem igaz, leült megírni az írást, és még olvasott is, de mikor megemlítettem a matekot sikítva elrohant. Nem szeretek fenyegetõzni, de muszáj megcsinálnia a matek háziját is

- Te jó ég, mi volt ez a nagy sikítás? – lépett be Mason a bejárati ajtón miután haza ért a munkából.

- Nem akarja megcsinálni a matek háziját - sóhajtottam, majd úgy folytattam, hogy fenn is meghallja a szobájából. – pedig, ha így folytatja tuti nem fog holnap átmenni Sam-hez az biztos!

- És ha megcsinálná majd csak vasárnap? – pillantott rám Mason. – Amúgy is csak péntek van. – vonta meg a vállát, közben bement a konyhába inni egy pohár vizet.

- El fogjuk felejteni, múlt héten is ez volt. Meg kell csinálnia és kész! – ültem le a fotelba, mert öt hónapos terhesen már igazán fáradékony vagyok.

- Majd beszélek vele. – vette le a pólóját Mason, majd a fotel mellé térdelt és nyomott az én számra egy puszit, aztán feltûrte a pólóm, és a hasamra is adott egy szeretetteljes puszit. – És ti hogy vagytok, szívem? – simította a fülem mögé az egyik kiszabadult hajtincsem.

- Fáradtan! – húztam egy halvány mosolyra az ajkam. – Már várom, hogy kibújjon, valahogy nehezebbnek érzem ezt a terhességet, mint az elõzõt.

- Ez normális, hiszen már vagy gyermeked, aki szintén anyai figyelmet igényel. – nyomott egy puszit a kézfejemre.

- Hát most nem igazán vágyik anyai szeretetre - húztam el a szám.

- Anya - hallottam meg egy félénk, aranyos hangot a lépcsõ felõl. – Bocsánat, hogy sikítottam megijesztettem az öcsikémet? – jött óvatosan közelebb.

- Nem ijesztetted meg, de ne sikíts többet nem rosszat szeretnék neked a matek lecke megírásával.

- Tudom Mami, sajnálom. Ígérem megírom mindjárt, jó? – jött közelebb hozzám, és átölelte a nyakamat.

- Rendben, kicsikém. – simogattam a hátát finoman.

- Ne haragudjatok, hogy belekotnyeleskedem az ölelésetekbe, de én is meg szeretném ölelgetni a kislányom - bújt közelebb Mason, és a karunk alatt bedugta a fejét, mire Madi felnevetett.

- Apa, te mindig kakukkfiókáskodsz! – kacagott, majd átölelte az apja nyakát is, és hozzá bújt.

- Na gyere, tündérlány! – kapta fel a vállára Mason a lányát. – Megírjuk a matekot! Betörtjük, mint egy lovat, hogy egyszerû legyen, mint az olvasás, mit szólsz? – ült le vele az asztalhoz.

- Jó apa! – fogta meg a ceruzáját, Madi.

- Szóval - nézte a feladatot Mason, majd elkezdte magyarázni a mellette ülõ kis rózsaszín szoknyás lánynak a matekot. Úgy imádom a férjem!

***

- Na nézzük meg azt a babát! – mosolygott ránk Dr. Luise, majd a zselés hasamon elkezdte mozgatni a kütyüjét.

- Minden rendben a babával? – kérdezte Mason, miközben a kezem fogta.

- Ige illetve, mi a? – nézte erõsebben a monitort Mr. Luis, rajtam meg kezdett eluralkodni a pánik.

- Mi történt? Valami baj van? – kérdeztem elcsukló hangon, és csak most vettem észre, hogy görcsösen szorítottam egész végig Mason kezét. A doktor úr csak felénk fordult, majd levette a gumikesztyûjét.

- Eddig nem is értem hogyan nem vettük észre, de azt hiszem ezentúl inkább az a kérdés, hogy minden rendben van-e a babákkal? – mosolygott ránk, majd mondta, hogy ad nekünk pár percet, és miután felénk fordította a monitort, ahol mind a KÉT baba látszódott, kiment a szobából.

- Azta - vakarta meg a tarkóját Mason, majd a hasamra tette a kezeit. – Ez csodás szerintem, de te rendben vagy? – nézett rám aggódva.

- Azt hiszem, bár nem számítottam erre. De nincs mit tenni! Én így is örülök a babáknak! – mosolyogtam boldogan.

Miután Dr. Luis a tudomásunkra hozta, hogy bizony mindkét baba kisfiú lesz boldogan sétáltunk haza kéz a kézben. Út közben mindenfélérõl beszéltünk, bár az biztos, hogy lesznek még nézeteltéréseink hiszen a név ötleteink ismételten nagyon eltérõek

🌻🌻🌻

Sziasztok!

Remélem ilyen sok idő után azért még itt vagytok páran...
Tudom, hogy több részt ígértem, és nagyon sajnálom, hogy ez nem teljesült. De tudjátok... túl sok a teendő és túl kevés az idő.
Már nem merek ígérni sem a részekkel kapcsolatban, de igyekszem!

Ezt félretéve... remélem tetszik nektek ez a rész is! És kíváncsi vagyok mit gondoltok arról, hogy Masonéknek ikrei lesznek!

Illetve meséljetek... nálatok is esik a hó? Mert nálunk most rákezdett, és olyan szép minden!

Jó olvasást, puszi Nektek!

Lusica