Tiltott utakon

3. fejezet

- Persze, utána meg ő kiabált velem. Utálom az idős embereket – fejezte be a sztoriját Emily a száját húzva. Mi erre csak felnevettünk. Szokásosan most is valami idegesítő néniről beszélt, aki fellökte a boltban.

Idő közben a többiek is már csatlakoztak hozzánk. Kint ültünk a parton egy kisebb körben, miközben bepótoltuk az elmúlt nagyjából két hetet és annak eseményeit. Mióta nyári szünet van, nem igazán láttuk egymást. Még tegnap sem a találkozón. Mondjuk Ray és Lara nem is jöttek, ugyanis a második hónapfordulójukat ünnepelték. Még az elején, mikor összejöttek, nem is merték elmondani nekünk. Féltek, hogy mit szólunk hozzá. Hogy esetleg féltenénk a csapatot. Persze ilyesmiről szó sem volt, sőt mi már régebb óta drukkoltunk nekik, mint amiről ők tudnak. Nagyon aranyosak együtt és ezen senki sem szeretne változtatni. Most is egymás mellett ültek kézen fogva, időnként szerelmes pillantásokkal tekintve egymásra.

Mindenkinek volt valami sztorija az elmúlt 14 napról, volt, akinek még az utolsó sulis napokról maradt beszámolója, esetleg ballagásról (Ray-t megcsípte egy darázs mikor megkapta a mamájától a virágcsokrot).

Jó volt újra a többiekkel lenni, végre úgy, hogy sokkal felszabadultabbak voltunk, mint mikor iskola volt.

A srácokkal egy idő után bementünk a vízbe. Nagyon sokat nevettünk, főleg, mikor Luke elhatározta, hogy ő márpedig nekiindul a tengernek, mint Robinson Crusoe, csak a kacsánkkal.

Talán 2 vagy 3 óra után kifáradva sétáltunk ki a kis helyünkre. Mindenkit leszívott a sós víz, a nap is már lemenőben volt. A közelben lévő kisebb ételes bódétól Ray és Luke sétáltak felénk egy nagy tálcával. Teli volt pakolva sültkrumplival, mellette különféle szószok sorakoztak.

- Na akkor, ti mit vesztek fel pontosan a versenyre? - tette fel fontos kérdését Liv.

- Én tuti a fehér bőrdzsekim - válaszolt Emily két falat között, mire bólogatni kezdtem.

- Szerintem én is azt, a fehér spagettipántos trikómmal, meg talán egy fekete farmert veszek fel hozzá - kezdtem tervezni a pénteki szettem. Igaz, még hat nap van vissza, ha a mai napot nem számoljuk, de mindig fontos az előre tervezés.

- Én szerintem félmeztelenül megyek – vonta meg a vállát Luke, mire mind felvont szemöldökkel meredtünk rá. - Most mi van? Ki ne akarná ezt a kidolgozott felsőtestet látni? Nem igaz, Amy? - kacsintott rám, majd rámutatott az említett testrészére, mire húga nekidobott egy darab sültkrumplit. Egyébként nem komolyan flörtölt éppen velem, mi régóta csipkelődünk ilyesmikkel, mióta megtudta, hogy nagyjából óvodás koromban tetszett.

- Akkora egoista vagy – forgatta meg a szemét Emily, miközben felnevetett. Luke nem igazán értette, hogy miért nem támogatjuk a kijelentését. Nem baj, őt így szeretjük.

- Na itt meg milyen nyomi találkozó van? - szólalt meg valaki a hátunk mögül. Ray fel is kelt majd odament Cameronhoz kezet fogni.

- Mi volt az egyetemen? - érdeklődtem bátyámtól, aki idő közben leült a társaságunkba.

- Nem volt semmi érdekes, csak hiányos volt pár adatom. Na de a titkárnő már sokkal érdekesebb volt. Nagyon jó nő volt – nevetett össze Luke-kal. Jellemző. Náluk még a "hű de jó nő, nagy a.... igen szóval jó nő" korszak van érvényben. Ray-nél már más a helyzet, ugyanis mióta Lara-val van, elkezdett jó irányba változni. Na nem arról van szó, hogy előtte bankot rabolt volna vagy bármi hasonló.

Miközben elfogyasztottuk a késő délutáni ebédünk, ami igazából már uzsonnának számított, csapongtunk a témák között. Szóba jött Ray és Cameron egyeteme, amihez Luke tudott a legtöbbet hozzászólni, hiszen szeptemberben kezdi a második évét a felsőoktatásban. Ő sportszervező szakon tanul, míg a másik két fiú sportolói pályára indulnak tekintve, hogy 8 éve vízilabdáznak mindketten. Nagyon sok meccsükön voltam már, nagyon ügyesen játszanak. Én persze nem szakmai szemmel nézem, de a pontszámukat tekintve általában leverik a másik csapatot. Persze meg is érdemlik, hogy felvették mindkettejüket ösztöndíjjal, hisz nagyon lelkiismeretesen csinálták végig a heti öt edzést, emellett pedig háromszor konditerembe is jártak.