Tiltott utakon

2. fejezet

Miután későn hazaértünk, én elmentem lezuhanyozni. Éppen csak lefeküdtem az ágyamba, és kezdtem élvezni, hogy pihenhetek egy ilyen hosszú nap után, mikor megcsörrent a telefonom. Olivia nevét írta ki, mire halkan felnevettem. Nem rég váltunk el, de már hív. Biztosan megtudott valami pletykát. Elhúztam a képernyőn a bejövő hívás jelét, majd rögtön meghallottam ahogyan a barátnőm sikítozik.

- Na jó, Amy ha ezt meghallod, imádni fogod a tényt, hogy létezem - kezdte felvezetni a történetét még mindig túlzóan magas hangon. - Na az van, hogy ezt nem kéne elmondanom. De nem baj, csak nem öl meg érte Jake... - gondolkodott hangosan, majd miután meghallottam a nevet félbeszakítottam.

- Jake? A régi legjobb fiúbarátom Jake? Miért ölne meg? - tettem fel a kérdéseket amik hirtelen eszembe jutottak. Hirtelen nem értettem, hogy került bele a sztoriba Jake. Hiszen már nem is tudom, hány éve nem láttuk.

- Hát ha meghallgatnál elmondanám.. Szóval, este rám írt, és megkérdezte, hogy mit csinálunk jövő hét pénteken, és utána hétvégén. Na ez picit fura volt, szóval mondtam neki, hogy én még mindig meleg vagyok, mint egy radiátor - erre felnevettem, mert régen is egyszer már fel akarta Jake szedni Livet, csak neki ugye nem az esete. Meg úgy egyik fiú sem. - Aztán azt válaszolta, hogy hülye vagyok, nem azért kérdezi. Na és elmeséltem, hogy versenyünk lesz meg minden. És most jön a legjobb rész, figyelj! Eljön a versenyünkre, és utána még hétvégén is itt lesz. - fejezte be a sztorit kissé dramatikus hangon. Hirtelen elkezdtem mosolyogni, és nem tudtam abbahagyni.

- Hű hát... Azta. Ez nagyon jó. De miért, vagy hogyan? Mármint érted, hány éve is volt itthon?

-Fogalmam sincs, de nem is ez a lényeg. Nem örülsz? - kérdezett rá arra, amire nem szerettem volna. Nem azért, mert nem örültem, csak meglepett a hír és nem szerettem volna, ha félre érti. Természetesen nagyon feldobott a hír, hogy rég nem látott barátom eljön a versenyünkre.

-De, persze, hogy örülök - nevettem fel.

Livvel egy idő után letettük a telefont, és mivel még nem voltam álmos, lementem a konyhába valami nasi után nézni. Találtam a szekrényben gofrit , amiből kiszedtem kettőt a tányéromra majd leborítottam egy kis csokiszósszal. Elégedetten néztem a tányéromra, majd miután konstatáltam, hogy bizony nem Gordon Ramsey lánya vagyok, a tányérommal együtt bementem a nappaliba és helyet foglaltam a kanapén. Elkezdtem nézelődni a sorozatok között, megállapodtam egyen ami szimpatikus volt ezt követően pedig enni kezdtem. Nem is igazán figyeltem a sorozatra, azt sem tudom miről szólt igazából. A gondolataim a jövő heti verseny, Jake, és a mai történeteken jártak.

Egy idő után, mikor már a pótvacsorám is elfogyott, ledőltem a kényelmes kanapéra, ami éreztem, hogy kezd beszippantani. Lassan elnehezedett a szemem, mikor éreztem, hogy valaki egy plédet terít rám. Nem szerettem volna lent éjszakázni, fel akartam menni az ágyamba, de semmi erőm nem volt hozzá.

- Fent vagyok még - szólaltam meg végül, szinte motyogva. Mellettem lesüppedt a dívány, így lassan valamint nehezen, de kinyitottam a szemem.

Cameron ült mellettem, és mosolyogva nézett le rám.

-;Nagyon elfáradtál ma? - kérdezte meg halkan. Erre csak bólogatni tudtam, ezzel is jelezve, hogy ez egy igen hosszú nap volt. - Te mit szólsz ehhez a verseny dologhoz? - meg sem várta a válaszom, rögtön folytatta. - Szerintem nagyon fura. Sosem beszélt még szerintem apa és Aiden. Mondjuk az tök jó, hogy lesz verseny. Úgy is én nyerek - tervezgetett előre. Ja, igen azt elfelejtettem említeni, hogy picit hasonlítunk. - Meg tudod amúgy is, hogy szerintem mekkora baromság ez az "ellenségek halálig" dolog - beszélt még mindig.