ɪ ɴ ᴛ ʀ ɪ ɢ ᴜ ᴇ

◇32◇

S U T T O N

Meglepődtem a fizetésemen.Csökkentette.Nem baj.Szerencsém volt vissza vettek az étterembe.Így majd a gyakornokoskodás után azonnal tudok menni robotolni.Mint ma.Szükségük volt az emberre.Éjfélig dolgoztam az étterembe és csak ezután mentem a kollégiumba.Zuhanyzás után az ágyba dőltem és hagytam,hogy elaludjak.
Ez mostmár így fog menni.Hozzá kell szoknom,hogy öt órát alszom aztán egyetem.Azután egy kis politika majd vissza oda ahova tartozom.Nem tudom miért csinálom ezt még mindig.Azt hittem tegnap kibékülünk.A csókjai nem azt mondták,hogy utállak.Sokkal inkább azt,hogy szeretlek.Pont úgy ahogy a teste is.De ezt el kell felejtenem ennek vége.Hiába akarom...
Hulla fáradtan vergődtem be magam a szemét elnökhöz.Az asztalnál sminkeltem és teát ittam.Egyébként annyi pénzt sikerült össze szednem,hogy nem fogok éhezni.Prestont had egye ez a gondolat.
-Miss.Bell.-hallottam meg a hangját.Ránéztem.Lassan felém jött és egy borítékot nyújtott át.
-Mi ez?
-Nézze meg.-bólintottam és kinyitottam.Pénz...pontosan annyi pénz amennyi utalásnak kellett volna érkeznie.Megráztam a fejemet és visszaadtam neki.
-Nem fogadom el.
-De.Akkor elutalom.Nem érdekel.
-Van másik munkahelyem Mr.Blare.-nagy szemekkel nézett rám.
-Mi?
-Étterem.Este ezután oda megyek.
-Mikor végzel?
-Éfjél.-rántottam vállat.Az asztal szélére ült.
-Másnap egyetemre mész aztán ide.Ez nem jó így Sutton.Könyörgöm ne menj.Kérlek.Csak az egészségedért.-simított végig a kezemen.Elhúztam és a szemébe néztem.-Kérlek.-hát lehet nemet mondani Preston Blarenek?-Szerinted nincs igazam?Az utolsó hónapod van.Ez a vizsga drukk.
-Igazad van.Rendben.
-Ha baszakodnak veled akkor bemegyek.-bólintottam.
-Ne gondoskodj rólam.
-De gondoskodom rólad.-súgta aztán sóhajtott.Meglágyult.Egyre lágyabb.Az ajtóhoz igyekezett,hogy bemenjen a kis szobájába.De megállítottam.
-Valaha megbocsájtasz nekem Preston?-súgtam.Megfordult.Elgondolkodott aztán szólásra nyitotta a száját.
-Egyszer biztosan.-bólintottam.Hagytam,hogy bemenjen.Én egy csomó papír kijavításán dolgoztam.Szerettem kijavítani az esetleges nyelvi hibákat.Az étterem tulaja már ismer szóval könnyed szívvel írtam le a gondom...azt,hogy nem lesz időm készülni az egyetemre.Ebbe nem kötött bele.A papír munka után a negyedik teát ittam és álmosan dőltem hátra a székemben.Olyan álmosan,hogy az egyik pillanatban letettem a bögrét mert sejtettem,hogy elfogok aludni.
Mikor felébredtem meglepődtem.Bevoltam takarva nyakig és a kandalló adott meleget.Kinyitottam a szemem és rá kellett jöjjek,hogy Preston irodájában vagyok és a kanapéján fekszem.Zajt hallottam így gyorsan behunytam a szemem.Megéreztem,hogy leül a szélére és simogatni kezdi az arcom.Ezután mégjobban betakart és csókot nyomott a fejemre.Megmelengette a szívemet.Ugyanakkor ez annyira megnyugtatott,hogy nem bírtam tovább fentmaradni.Újra elfogott az álom.
A nap erős fénye már zavart.Kinyitottam a szemem és nyújtóztam egyet.Megsimogattam Preston hasát és nyomtam egy csókot a nyakába.Miért fekszik alattam??!!Ránéztem.Felöltözve feküdt alattam miközben magához szorított.Elaludt velem?Már másnap van.Szóval nem hagyott itt.Nem ment el.Velem maradt.Azért,mert szeret engem.
Végig simítottam a száján és sokkal szorosabban bújtam hozzá.Megnyugodtam a karjai között.Ez a nyugalom hamar elmúlt,mert ahogy felkelt azonnal arrébb tolt,hogy felálljon.
-Jól aludtál?-súgtam.Bólintott és nyújtózott egyet.Néztem az izmos hátát és sóhajtottam egyet.Túl nagyot sóhajtottam.-Soha többé nem kellek neked igaz?Soha nem fogsz rám úgy nézni mint ezelőtt....Én nem tudok így itt lenni.Már alig van itt hátra pár hetem Preston.Én nem tudok rád másképp nézni,pedig megbántottál...nagyon...nagyon szeretlek.-súgtam.-Tudom,hogy te is engem.Akkor nem maradtál volna velem.Szeretsz!Ezt te is tudod!-megrázta a fejét és megfordult.
-Sutton...ez már sosem lesz ugyanolyan!-csattant fel.
-De igen,ha megbocsájtanál!Kérlek!Adj egy esélyt!Megígérem,hogy nem fogsz csalódni.Ugyanaz vagyok.
-Nem fogod fel,hogy ez még nem megy nekem?Időre van szükségem.Ez a való élet Sutton nem egy álom.
-Nem!Ez a rém álmom Preston!Ez egy rém álom!-kiabáltam és kifelé igyekeztem.Nem jött utánam.Nem bántam.Megírtam egy csomó dolgozatot azután beültem Lexel kávézni.
-Jól sikerültek a dogák?-érdeklődött.-Bólintottam.
-Szexeltem Prestonnal.-néztem fel rá.
-Mi?Mikor?
-Tegnap előtt...
-És?Kibékültetek?-megráztam a fejem.
-Nem.Este pedig...együtt aludtunk.Elaludtam bent ő pedig...átvitt az irodájába...és ott aludt...velem.-bólogattam.
-Szerintem hamar kifog veled békülni.-ivott bele a kávéba.
-Nem.Hidd el.Nem úgy néz rám.Mindegy...én csak...én szeretem.Ennyi.-sóhajtottam.-Nagyon.
-Tudom.De minden rendben lesz.Hidd el.-mosolyodott el.Bólintottam és az utolsó kortyot is megittam a forró csokimból.
-Nagyon remélem.Bár....Azt kérte,hogy diploma után hagyjam el az országot.
-Tuti csak hirtelen haragból mondta.
-Ha nem látom változását a dolognak...akkor elmegyek.-sóhajtottam.-Nem tudok itt maradni.
-Megértelek.Hova mennél?
-Angliába.Majd még kiderül mit akarok.Szóval ja...-bólogatni kezdett.
-Sikered lesz.Holnap írjuk az utolsót.Lezárnak és minden rendben lesz.
-A következő héten még lesz pár.
-Japán?
-Sajnos.-sóhajtottam.-De menni fog.Megoldom.
-Hajrá.Majd drukkolok neked.
Az irodába bemenve csak a saját dolgommal törődtem.Prestonnal nem is futottam össze.Nem is akartam.Nem akarok vele beszélni...zavaró tényező vagyok a számára amit kifejezetten érzek.Reménykedtem még napok után is a békülésre.De nem történt semmi.A következő héten vizsgák ömlöttek a nyakamba Preston pedig Washingtonba utazott.Nem beszéltünk.De telefonon sem,sehogyan.Ha bármi feladatom volt azt a titkárától kaptam meg.Prestont én már csak távolról láttam.Olyan távolról amilyen távolról sosem akartam őt látni.A vizsga időszak után észbe kaptam.Alig van pár hetem a diplomámig.Preston nem lesz ott.Biztosan nem lesz ott.Az asztalomnál megigazítottam a rajta lévő tárgyakat és felálltam,hogy bevigyem a papírokat az irodájába.Bementem oda és letettem az asztalra a papírt.Olyan üres ez az iroda nélküle.Hiányzik,hogy nincs itt.Végig néztem az asztalán.Két keret volt ott.Az egyikben a szüleivel van lefotózva.Ez biztosan régi kép.A másik keret üresen álldogállt.Vajon benne voltam?Egy érzés vezérelt,hogy átkutassam a fiókját.Nem is kellett igazán kutatnom,mert ahogy kihúztam megtaláltam a képet benne.Megvolt gyürve és össze volt ragasztva.Preston ezt a képet eltépte.Mi voltunk rajta.Ez az egyik kedvenc közös képem vele.A nyakamba csókolt és szorosan ölelt miközben én nevettem.Egy könnycsepp lefolyt az arcomon,vissza helyeztem a fotót a fiókba amit bezártam.Kidobhatta ezt a képet.Aztán pedig újra összeragasztotta.Miért ragasztotta újra?Legbelül minden fájt és összeomlott.Ő egy túl jó ember hozzám.Senki nem jó hozzá.Ő a legtökéletesebb ember akit ismerek.Hibáztam és megbántam.
Preston Blare kérlek egy napon bocsájts meg nekem.

Sziasztok!Remélem ez a rész is tetszett🥰Ha igen mindenképpen jelezd.Szép hétvégét mindenkinek!🤍🤍🤍