ɪ ɴ ᴛ ʀ ɪ ɢ ᴜ ᴇ

◇24◇

S U T T O N

-Nélkülünk kezdtétek a bulit?-Mr.White.Egy számomra idegen nővel lépett az asztalhoz.Leültek.
-Azt sem tudtam,hogy eljössz végül.-motyogta Preston anyukája.
-De itt vagyok,hogy megünnepeljem az én drága bátyókám kampányát!-vicsorított.Nem mertem a szemébe nézni.Preston kezét szorongattam és felnéztem az arcára.
Senki sem foglalkozott Whiteal és a nővel.Próbáltam én sem rájuk nézni.De mikor véletlen pont arra néztem csak a megvető pillantásaikat kaptam.Egyszer csak meghallottam a nevem a szerelmem szájából mire oda is néztem.
-Sutton rengeteget adott a kampányhoz...meg mindenhez.Nélküle nem ment volna.-mosolyodott el.Elvigyorodtam.
-Ugyan.Ne túlozz.
-Nem túlzok.-nyomott csókot a számra.-Fantasztikus nő vagy.-elmosolyodtam és megsimogattam az állát.
-Miért akartad kitetováltatni apróságokkal a bőröd?-érdeklődött a nő aki White mellett ücsörgött.Hirtelen mindenki rám nézett.Kényelmetlenül kezdtem érezni magam.Prestonra pillantottam.Mérges lett.
-Ez saját döntés és nem szeretnék erről beszélni.Nem mindenki egyforma.Ettől világ a világ.
-Pontosan.-karolt át Preston és a szemembe nézett.-Te vagy a legcsodálatosabb ember a világon aki egyben a legegyedibb is.
-Mikor lettél ilyen nyálas?-nevetett fel White.Preston megforgatta a szemét.
-Mik a terveid később Sutton?-érdeklődött Preston anyja.
-Mmm...hát nagyon szeretnék Londonba költözni és...hát még kitalálom mivel akarok foglalkozni.De még az is lehet,hogy akarok valami pluszt tanulni.-bólogatni kezdett.
-De mi van,ha Preston elnök lesz?Úgy értem a tervedben nem találom a helyét Prestonnak.-suttogta.Preston érdeklődve nézett rám ahogy mindenki más is.
-Nem azt mondtam,hogy oda fogok költözni csak szeretnék.Nyilván nem egyedül.De...ha Preston elnök lesz akkor nyilván nincs tervben költözködés.-bólogattam.-De ez csak egy gondat volt.Mindenképpen itt maradok vele New yorkban.
-Szeretném,ha Sutton nekem dolgozna később is.-simogatta a hátamat és az anyukájára nézett.
-Ez annyira édes.Nagyon édesek vagytok.Komolyan.Annyira örülök,hogy Preston végre egy igazán okos és csodás fiatal nővel találkozott.-elmosolyodtam és a férfira néztem akinek fülig ért a szája.
Az este vége nem volt rossz.Ahogy haza értünk letámadott a csókjaival aminek szörnyen örültem.
Sokáig csak csókolóztunk aztán lassan tovább mentünk.
Már dél volt mikor felébredtem.Megsimogattam Preston karját és elmosolyodtam.Közelebb bújtam hozzá.A takarón keresztül is látványos volt Preston merevedése.Csókokkal kezdtem ébreszteni.A derekamra simította a kezét és lassan közelebb húzott.
-Így kelteni a leendő elnököt.Ügyes kislány vagy.-súgta.
-Mr.Blare...-másztam rá jobban.Csókolózni kezdtünk de ezt a csengő hangja zavarta meg.Eltoltam őt és sóhajtottam egyet.-Kinyitom te pedig vegyél egy hideg zuhanyt.-felkuncogott és bólintott egyet.Felkaptam egy köntöst és az ajtóhoz siettem.Austin és egy másik férfi nézett rám.
-Prestonhoz jöttünk.-bólogatni kezdtem és kitártam az ajtót.Bejöttek.
-Szólok neki.-siettem a fürdőbe.Éppen zuhanyzott.-Austin az és egy másik csávó.
-Remek.Tudják,hogy pár nap múlva karácsony?
-Basszus tényleg!-csaptam a fejemre.Felnevetett.
-Nekünk nagyszerű programunk lesz.
-Mi az?
-Elviszlek a kis házikómba és ott a havas tájba töltjük majd az ünnepeket.Na szerelmem?
-Hát ez tökéletes.
-Ugye?
-Tényleg az.-mosolyogtam.
-Főznél egy kávét?
-Persze.-siettem ki.Austin és a férfi azonnal megfordultak és rám néztek.-Kérnek kávét?
-Nem.
-Preston mindjárt jön.-bólintottak.Én a konyhába mentem és csináltam Prestonnak egy kávét.Túl csendes volt,mert Austin hangja kivehető volt a nappaliból.
-Ez egy kis felkapaszkodott ribanc.Biztos vagyok benne,hogy Preston is addig tartja amíg elnök nem lesz.Abban pedig méginkább biztos vagyok,hogy az egész White keze műve.-sóhajtottam és kimentem.Preston is akkor lépett be a nappaliba.
-Miben segíthetek Austin?
-Szeretnénk veled beszélni.Miss.Bell nélkül.-Preston rám nézett.Vettem a célzást.Bementem a szobába és becsuktam az ajtót.Lezuhanyoztam aztán pedig megcsináltam az ágyat és próbáltam kizárni a fejemben lévő gondolatokat.Preston hamarosan bejött és öltözködni kezdett.
-Nagyon fontos elintézni valóm van.-nézett rám.A szeme feketén csillogott.Bólogatni kezdtem.
-Rendben.-felállt és rám nézett.Nem tűnt túl barátságos kedvében ezért nem mertem megkérdezni sem,hogy hova készül.-Vigyázz magadra.-Bólintott.Megcsókolta az arcom és elment.Sóhajtottam és kimentem a nappaliba.

Majd hívj.

Ezt az anyám üzente.Sóhajtottam és felhívtam.
-Csak,hogy felhívsz.New yorkban vagyunk.
-Hogy micsoda?
-Igen.-kuncogott.-Hozzád jöttünk.
-Oh te jó ég!-mosolyodtam el.-Hol vagytok?Azonnal megyek.
-Leírom kincsem.Várunk.-leraktuk és azonnal öltözni kezdtem.A szüleim itt vannak.
Egy Brooklyni hotelban szálltak meg.A hotel előtt álltak és rám vártak.Azonnal oda szaladtam és átöleltem őket.
-Csak hogy látunk!-mosolyogtak.-Istenem de nagy lettél.-sírta el magát az anyukám.
-De örülök,hogy itt vagytok!-néztem rájuk miközben megtöröltem a szemem.
-Mesélj.-bólogatni kezdtem.Egy étterembe mentünk enni miközben meséltem az egyetemről.Utána ők meséltek arról,hogy milyen az élet egy Ausztriai kis városban.Mindenről beszéltünk csak Prestonról nem.Így aztán az ebéd elfogyasztása után felhoztam.
-Megismerkedtem valakivel.Preston Blare a neve és szenátor.Elnök jelölt.Szeretem és ő is engem.-bólogattam.Anyukám arca azonnal mosolyra húzódott.
-Hát ezt nagyon jó hallani.
-Viszont....-súgtam.-Anya...történt valami...
-Jajj Sutton csak mondd azt,hogy nem kaptad be a legyet.
-Nem!-nevettem fel majd újra elkomolyodtam.-Preston öccse felbérelt Preston ellen...de...akkor még nem ismertem...és...anyu egymásba szerettünk.De én nem akartam rosszat!Rengeteg pénzt ajánlott az a férfi...csak segíteni akartam nektek...és Londonba akartam költözni.
-Sutton...-rázta a fejét az anyám.
-Semmi baj.Minden rendben lesz.Preston tudja?
-Nem.
-Megoldjuk.Megismerhetjük?-kérdezte az anyukám.
-Oh...van még itt valami.-húztam el a szám.
-Mondd.
-Preston harminckilenc éves.-az anyám elfehéredett.
-Oké...-köhögött és a sokkos apámra nézett.
-De nem néz ki annyinak.
-Egyszerűbb lenne,ha találkoznánk vele.
-Felhívom.-bólogattam.
Hívni is kezdtem azonnal de nem vette fel szóval írtam egy üzenetet neki.

Itt vannak a szüleim.Megakarnak ismerni.

-Elfoglalt.De hagytam üzenetet.Körbe vezetlek addig a városban titeket.-bólogatni kezdtek.
Nagyon jól elvoltam a szüleimmel.Egészen délután ötig programokat csináltunk.Preston persze,hogy akkor hívott mikor vacsora után kijöttünk az étteremből.
-Bocs sok dolgom volt.
-Remek.A szüleim itt vannak és találkozni akarnak veled.
-Hol vagytok?
-Most jöttünk ki egy étteremből.
-Akkor találkozzunk otthon.Jó?
-Preston minden rendben?-súgtam.
-Igen.Otthon.-tette le a telefont.
Valami baj van...

Sziasztok!Szép reggelt mindenkinek!Remélem tetszett nektek ez a rész is sok puszi.💞💞💞💞💞💞