ɪ ɴ ᴛ ʀ ɪ ɢ ᴜ ᴇ

◇16◇

S U T T O N

Nem akarom tönkre tenni.Véget kell vetnem ennek.Szóval szólsz neki?
Igen.Utálni fog.Nem....ugye?
Sóhajtottam és az utolsó szavakat leírtam a beadandómhoz.
-Miss.Bell.Micsoda meglepetés.
-Mintha nem beszéltünk volna találkozót Mr.White.-leült elém.
-Nem akarom tovább csinálni.Ki szeretnék szállni.-nevetni kezdett.
-Szívatsz?
-Nem.
-Tudod mit Sutton?Ha abba akarod ezt hagyni elmondok mindent Prestonnak,hogy milyen könnyen belementél ebbe.Azt is,hogy leszartad és csak a pénz érdekelt.Utálja az ilyen embereket.Tudom,hogy most elég jól megy a sorod Prestonnak köszönhetően.Láttam,hogy néz rád.Ugyan Sutton.Nekem csak az kell,hogy még maradj egy kicsit.De te lelépnél?Itt hagynád a te szeretett szenátorod?-megráztam a fejemet.-Az előző nőjével mi is volt...oh ja!Átbaszta Prestont.Ő pedig azonnal kidobta.Te is ezek között leszel.A kukába dob majd.Ezt akarod?-megráztam a fejem.Éreztem,hogy a testem elgyengül.-Oh szegény kislány...
-Ne mondd el neki.-súgtam.
-A markomban vagy.Úgy csináld ahogy én kérem,vagy baj lesz.Megértetted?
-Meg.-bólintottam.
-Kurva jó.-állt fel.-Most megyek.Ha bármit köpsz...kapsz egy sztorit Sutton.Egy csúnya sztorit.-ment ki a kávézóból.A kezembe rejtettem az arcomat és próbáltam nem sírva fakadni.Úgy érzem,hogy kihasználom Prestont.Itt nem ő a rossz...ő a jó.
Utálom azokat akik mások sikerére irigyek.Ilyen Mr.White.Ő egy senki.Preston pedig a legjobb.

Szeretnék veled lenni.

Írtam le neki.Washingtonban volt.Úton lehet már vissza.

Nemsokára ott vagyok.Aludj nálam.

Okés.

Összepakoltam és a kollégiumba mentem ahol egy pár cuccot eltettem magamnak.Már csak a férfira vártam aki teljesen elcsavarta az agyam.Ahogy megpillantottam az autót bekanyarodni a patkához mentem.Megállt előttem.Kinyitottam az ajtót és beszálltam.
-Szia.-mosolyogtam.
-Szia.-viszonozta a mosolyt és egy csókot nyomott a számra.Elindult közben az autóval.
-Milyen napod volt?-kötöttem be magam.Sóhajtott.
-Szar és neked?
-Hiányoztál...szóval...szar.-fogtam meg a kezét.
-Nekem is te tücsök.-simogatta a kezem.Szótlan volt.
-Baj van?
-Nem csupán kimerültem és nagyon szeretnék lefeküdni aludni.
-Mindjárt ott vagyunk.-mosolyodtam el.Bólogatott és csak az útra koncentrált.
Nem viccelt.Épp,hogy beértünk a házába felkapott és a szobába cipelt ahol az ágyra fektetett és rám feküdt.A mellem használta párnának.Sosem aludt el olyan gyorsan,mint most.
Én sokáig csak a hátát simogattam majd mély álomba szenderültem.
Reggel az első amire felébredtem az Preston hangja volt.Valakivel telefonált.
-Mmm....-nyújtóztam egyet és kinyitottam a szemem.Gyorsan letette.-Kivel beszéltél?
-Nem fontos.-nyomott puszit a fejemre.
-Jólvan.-néztem rá érdeklődve.Átölelt és a hátamat simogatta.
-Hogy aludtál?
-Nagyon jól.-Vigyorogtam.
-Én is.-kacsintott és egy apró puszit nyomott a számra.Eldöntött az ágyba és felém kerekedett.Lassan csókolt és közben a testem simogatta.
A reggeli csók csatának persze az ébresztő óra vetett véget.Preston felnevetett.
-Ez nem ér.
-Nem.-mosolyogtam.-Öltözz szépségem.
-Mmm te is.-csókolt a nyakamba majd felegyenesedett és öltözködni kezdett.Én is így tettem.Szerencsére hoztam magammal váltó ruhát.
Preston elvitt az egyetemre majd ő is ment a saját dolgára.
Az óráim lehúzták az agy kapacitásomat.Azonban egy üzenet felkeltett.

Ma Preston a polgár mester születésnapjára hivatalos.Alig lesz húsz ember az estén.Vele mész?

Nem tudok róla.

Írtam vissza Mr.Whitenak.Valaki mással menne?Nem.Az lehetetlen.Az óráról kiigyekezve hívni kezdtem.
-Szia bébi mondjad.
-Szia...-súgtam.-Lenne kedved egy összebújos estéhez?
-Ez minden vágyam cicám de elvagyok havazva.Este pedig még jelenésem van.De ha fent maradsz akkor igen.Sietek majd hozzád.-meglepődtem.Nem is kicsit.
-Oh...
-Most leraklak szépségem.Később hívlak.Este pedig látlak?
-Nem hiszem.Tanulnom kell,utána aludni akarok.-motyogtam.-Ma ne menjek be?
-Nem.Pihenj csak.Később beszélünk.
-Igen.-tettem le.
Lex hirtelen mellém csapódott.
-Na miújsi?
-Semmi.
-Az nem sok...jól vagy?Nagyon sápadt vagy.
-Igen.
Ahogy elhagytuk az egyetem épületét az udvaron Mr.Whiteot pillantottam meg.Oda siettem hozzá.
-Miss.Bell.
-Mr.White mi ez az egész?-néztem rá.
-Találkoztam Preston titkárával megkérdeztem miért siet és mondta,hogy lesz ez az est.Mész vele?
-Nem...remek.
-Ugye?Jobban el kellett volna venned az eszét!
-Elvettem!Én...mindegy.
-Nem az.Az este elmegyünk oda.Tudom,hogy hol lesz.Ismerem a fickót és meghívattam magam.
-Nem megyek.
-De.Csak benézünk.Nem kell Prestonnal találkoznod sem.
-Most megyek.-indultam Lexhez aki a távolban várt.
Nem beszéltem erről.Ahogy haza értem össze pakoltam és a ruháim közt kutattam.Egy fehér nagyon egyszerű ruhát vettem fel.Nem hordok magassarkút így a fehér torna cipőmet választottam.Csak vártam és vártam.De Preston írt ami meglepett.

Gyere le.

Azonnal leindultam.Ott állt az autójának dőlve.
-Jelenésed van nem?
-Nem akarok menni.Nélküled főleg nem.Nincs kedvem ezekehez az emberekhez.Csupa milliárdos faszkalap.-elmosolyodtam.
-Azt hittem mással mész.
-Sosem mennék mással.-ölelt magához.Átöleltem.-Gyönyörű vagy.-súgta a fülembe.
-Te pedig marha helyes.-néztem fel az arcára.-Annyira...azt hittem,hogy elmész.
-Nem.Nem megyek nélküled Sutton!-bólogatni kezdtem.-Szeretlek.-súgta a számra.Elmosolyodtam.
-Én is szeretlek téged Preston!-húztam le és hosszasan megcsókoltam.
-Mmm...kincsem...menjünk hozzám és bújjunk össze.
-Ez remek ötlet.
-Tudom.-nyitotta ki az autó ajtaját.A telefonomat kikapcsoltam az autóban.
Az összebújos esténk sikerült.Egymást öleltük és simogattuk miközben a napunkról meséltünk.Egy percig azt hittem elmegy nélkülem.De nem ment.Basszus én...én annyira belezúgtam,hogy rendesen fizikai fájdalmat jelent távól lenni tőle.A legjobb érzés az,hogy ő is így gondolja.Egy viszont eléggé kiment a fejemből.Mr White...majd valahogy megoldódik...ez is.Ugye?

Sziasztok!Remélem ez is elnyerte a tetszésetek.Ha igen tudjátok mi a teendőtök.Szép hétvégét minden kedves olvasómnak!🤍🤍