ɪ ɴ ᴛ ʀ ɪ ɢ ᴜ ᴇ

◇29◇

P R E S T O N

-Preston lecsukták Ambroset.-lépett be Austin.
-Remek.Dögöljön meg a börtönben.
-Suttonnak nem kell vallomást tennie.-bólintottam.-Elég volt a kórházi papír.
-Amúgy meg én vagyok az elnök azt csukatok le akit akarok.-Austin bólintott.Hogy miért csukattam le Ambroset?Nem.Nem azért,mert ezt kitervelte.Sokkal inkább azért,mert fizikálisan bántott egy húsz éves lányt.Remegtem mikor megtudtam.Aztán remegtem megkérdezni,hogy megerőszakolta e Suttont.Megmondta az orvos,hogy nem.Akkor megkönnyebbültem...és bár látni se akarom...akkor is megnyugtatott.De nem érdekel többé.Ő is csak egy hazug csitri.Csupán nő.Nem tartom etikusnak a nők bántalmazását.
-Mr.Blare!-lépett be a titkár.
-Mondja.
-Tegnap felhívtam Miss.Bellt de még mindig nem érkezett meg.-legyintettem.
-Ha nem jön be később akkor jelentse az egyetemre,hogy nem jelent meg és azt is,hogy nem igazolom a napjait.-a titkárom bólintott.
-Akkor kifogják csapni.-súgta Austin.Felnevettem.
-Szerinted érdekel?Ennek a lánynak semmi jövője.Tök mindegy,hogy hol van.-rántottam vállat.Hogy mondhatsz ilyet róla?Hogy mondhatsz ilyet arról akit szeretsz?Már nem.
-Preston.-súgta Austin.
-Mióta véded?Tudomásom szerint rühellted.-megrázta a fejét.Az ajtón kopogtattak.Sutton állt ott.A titkárom kifelé igyekezett és becsukta az eddig nyitott ajtót.Nem akartam Suttont bámulni.De borzalmasan nézett ki.Úgy mint aki kemoterápián van vagy komoly drogokat tolt és az elvonon van.Fáradtnak tűnt.
-Kimegyek.-állt fel Austin.Gyorsan elhagyta a terepet.Sutton lassan az asztalhoz lépett és leült.Nem nézett a szemembe.Lenézett az ölébe.
-Most már nem csak hazug vagy de drogos is?Mi történt veled?Úgy nézel ki,mint aki egy éve próbál haza találni.-felnézett rám.A kétségbeesett őzike szemei...azok a kurva őzike szemek.-Na nem.Nem kellenek a kis gida szemek.Nem vagy te egy erdei cuki kis állat akit meg kell védeni.-Motyogtam.Kérlek ne tedd ezt vele.Összevan törve.Teljesen összevan törve.Nem érdekel.Nézd meg mit tett velem.Ő volt az egyetlen akiben bíztam.Feleségül akartam kérni....erre?
-M-miért hívatott Mr.Blare?-súgta.
-Azért mert amíg le nem diplomázól itt dolgozól.Értetted?Követelem,hogy mindennap iskola után be gyere és dolgozz Sutton Bell!Különben kirúgnak az egyetemről.Szerinted ezeket a napokat ki a szar igazolja neked?-álltam fel idegesen.-Megsúgom Miss.Bell.Én!Szóval úgy ugrassz ahogy fütyülök.Értve?
-Igen Mr.Blare.-birizgálta a kezét.A lila kezeire néztem.Fázik?
-Kint vár egy paksaméta.Nézd át és pecsételd le.-bólintott.-Akkor menjél már!-csattantam fel.Megriadt.A szemembe nézett majd lassan felállt.Minden mozdulata fájdalmasnak és lassúnak tűnt.Kiment.Elhagyta a terepet.Austinra vártam ezután.Legalább tíz perc volt...
-Hol tekeregtél?-kérdeztem.
-Csak megkérdeztem Miss.Bellt,hogy jól van.
-Vicces vagy Austin.Nagyszerűen van.Itt ugrált az örömtől,hogy dolgozhat.Ennyit erről.
-Rendben Preston.-bólintott.Leült elém és elővett pár fontos iratot.
-Csökentsd le Miss.Bell fizetését.-súgtam.Rám emelte a tekintetét.
-Preston...ne keverd a munkát a magán élettel.Sutton remek gyakornokod.Semmi baj nem volt vele sosem.
-Leszarom.Azt mondtam csökentsd.
-Mennyire?
-Kilencven dollár megfelelő lesz Miss.Bellnek.-kezdtem átnézni a papírokat.
-Rendben Mr.Blare.-motyogta Austin.
Sokáig foglalkoztam a papír munkákkal.Este tízkor már csak egyedül.Ugyanakkor tudtam,hogy Sutton kint van és a kinti dolgokat csinálja.Mivel már én is haza mennék ezért felálltam és elpakoltam a dossziékat majd kimentem az előtérbe.Ott ült és pecsételt.Még a fele papírral sincsen kész és legalább öt órája csinálja.
-Sutton mi a francokat csináltál eddig?-léptem közelebb.A keze már tiszta pecsét volt.Meg sem szólalt csak megrázta a fejét.Bambinál is ártatlanabbul fest ez a nő.A nő aki átbaszott.A nő akiért akár ölni is képes lettem volna.Az a nő aki mindennap örömöt adott nekem.A nő aki mindent elvett.Ne tégy meggondolatlant.Könyörülj rajta...csak egy gyerek.Ez a felnőttek világa.Meg kell tanulnia,hogy mindenért felellősséget vállalunk.Kivettem a kezéből a pecsételőt és letettem.
-Én igyekeztem.De remeg a kezem.Folyton.-szipogott.
-Ez nem mentség.Ezek fontos papírok.Te pedig teljesen béna vagy...-ráztam a fejemet.Felállt és megrázta a fejét.
-Sajnálom!-ránéztem néhány oldalra.Persze a kezével teljesen össze cseszte.Remek.
-Nézd meg Sutton.Ez normális így?Szerinted ez jó így?
-Nem!-rázta a fejét és könnybelábadt a szeme.
-Remek.Holnap ezeket újra kinyomtatod és egytől egyig újra pecsételed.Értetted?!-a hangom feljebb emeltem a kelleténél.
-Ne haragudj.-kezdett sírni.Neh....életem...neh sírj könyörgöm....Csak ráztam a fejemet és figyeltem ahogy jobban összeomlik.Keservesen sírt és éppen a szemét akarta megtörölni de megtöröltem helyette mielőtt azt a szart belekeni.Túl közel álltam hozzá ennek fejében.Hirtelen átölelt és folytatta a sírást.Az egész teste remegett.
-Sutton...-sóhajtottam.
-Preston!-vett nagy levegőt.-Nem akartam azt.Nem akartalak kihasználni!Nagyon szeretlek könyörgöm bocsájts meg!-nézett fel rám.A hangja is remegett és úgy nézett ki mint egy lázas kislány.
-Sutton befogsz lázasodni.-tettem a homlokára a kezemet ami már lángolt.
-Nem akartam Preston!Megfenyegetett én kiakartam szállni!Én megmondtam neki,hogy te jó ember vagy...-ölelt szorosabban.-Annyira sajnálom...annyira...kérlek adj egy utolsó esélyt!Nem fogsz csalódni bennem!Nem fogsz!
-Nem tudok bízni benned.-súgtam.-Sajnálom de nem tudok többé...-bólogatni kezdett.-Menj haza.A hét további napját töltsd otthon.Hétfőn gyere be az óráid után.De csak úgy,hogy összeszedted magad.A felnőtt világban nem sírunk...akkor sem,ha valaki darabokra törte a szívedet.-súgtam.Felnézett az arcomra.
-Preston....én....ha engeded...én...
-Sutton te már nem leszel képes össze forrasztani a szívemet.Csalódtam benned.
-Elakartam neked mondani!Elakartam.
-Akkor miért nem tetted?
-Mert féltem,hogy elhagysz!Velem maradtál volna?
-Már sosem derül ki Sutton,hogy mi lett volna akkor,ha elmondod.Lehet,hogy megbocsájtottam volna,mert elmondod....de te nem mondtad el.Mindig megkérdeztem,hogy mi a baj!Sosem mondtad el nekem,hogy ez.
-Azért mert te voltál az egyetlen jó dolog az életembe Preston!Nem akartam elveszíteni mindenem.Te vagy a mindenem!-szipogott.
-Sajnálom...akkor elvesztetted mindened.-engedtem el és lefelé igyekeztem.Nem akartam még egy percig hallgatni a könyörgést.Átvert.Megsebzett.Hazudott.Ki tudja miket beszélt Whiteal.Sutton egy igazán naív és cserfes lány....sajnos nem minden jó végződik jól.

Sziasztok!Remélem ez a rész is tetszett.Ha igen mindenképpen jelezd!
💓💓💓💓💓