𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•TIZENNYOLC•

-Nem a legjobb rajzom lett. Meg sokat mozogtál. –tettem hozzá utolsó mondatomat, kicsit halkan, de láttam, ahogyan száját egy lágy mosolyra húzta. Kezébe vette a füzetemet, szemeivel pedig már a rajzomat vizsgálgatta. Mindig szerette megnézni azokat a dolgokat, amiket festettem vagy rajzoltam. Emlékszem, az első alkalommal, amikor festettem róla képet órákat töltöttünk el azzal, hogy mutogattam neki régebbi rajzokat vagy festményeket, amiket még Olaszországban készítettem a tájról.

-A rajzod jó lett, csupán a modell volt rossz. –mondta kicsit nevetgélve, majd visszanyújtottam nekem a füzetet. Lenéztem a rajzomra, amire valójában egyáltalán nem voltam büszke ezért inkább gyorsan be is csuktam a füzetet. –Esetleg újra alkothatjuk. –felvezettem rá szemeimet, mivel elképesztően remek ötletnek tartottam tervét, viszont még sem értettem hirtelen kedvességét felém.

-Valóban így gondolod? –kérdésemre csak bólintott. –Szóval, akkor nem haragszol rám? –összehúzta szemöldökeit, fejét pedig kicsit oldalra döntötte. –Amiért úgy otthagytalak téged az étteremben és nem is kerestelek utána... -

-Ezért miért haragudnék rád? –kezét a térdemre tette, s előrébb hajolt hozzám. –Egész pénteken azon járt az eszem, hogy hogyan kéne beszélnem velem, mert azt gondoltam te nem vagy kíváncsi már rám. –most én voltam az, aki értetlenül figyelte őt és nem azért, mert azt gondolta én haragszom rá, hanem az első két szó megzavart.

-Pénteken? Hiszen pénteken, te nem a versenyen voltál? –zavarodottan felnevetett, kezét pedig elvette a térdemről.

-Milyen versenyen kellett volna lennem? –kérdezte értelmetlenül tőlem, s kezdett minden összeállni, pontosan úgy, mint egy kirakós. –Itt vannak versenyek?

-Szóval te és Cora... nincsen semmi köztetek?

-Egyáltalán semmi. Az étteremben persze jól kijöttem vele, de nem hinném, hogy olyan nagy barátok lennénk. Azóta nem is láttam. –elvettem róla a tekintetemet, aztán az egyetem kijárata felé pillantottam. Violet és Anthony sétáltak be. A lány közel bújt barátjához, erősen kapaszkodott a karjába, Anthony pedig kezeit fekete nadrágja zsebébe bújtatta. Gyors léptekkel sétáltak, nekem pedig utol kellett érnem őket.

-Jayden, holnap négy után eljössz a szobámhoz? Utána pedig, lemennénk a rajzterembe. Ráérsz? –mialatt beszéltem hozzá, már felálltam a helyemről, s táskámat vállamra dobtam.

-Igen, persze. –előre hajoltam, majd átöleltem őt. Engem és őt is ugyan úgy meglepett cselekedetem, de gyorsan el is húzódtam tőle. –Gondolom menned kell? –

-Sajnálom, de igen. Holnap látlak. –sietni kezdtem a két személy felé, azonban Violet észrevette érkezésemet ezért lassítani kezdett a sétálásban. –Asher itt van az egyetemen? –kérdeztem egyenesen Anthonytól, aki megingatta a fejét.

-Nincsen. Mondjak neki valamit, ha visszajön a szobánkba?

-Annyit, hogy kerestem. Köszönöm. –oldalra néztem barátnőmre, aki hirtelen vette el rólam tekintetét és a földet kezdte el bámulni lábai alatt. –Sziasztok. –suttogtam, majd elindultam a kollégium bejárata felé. Felsiettem a lépcsőkön és egyenesen a szobámba rohantam. Egyre jobban éreztem azt, hogy teljesen át lettem vágva. Asher hazudott nekem a pénteki estéről, Jayden nem is volt ott és ilyen dolgok, lettek ráfogva szerencsétlenre. Viszont Violet tud valamit, ami én nem még, ezért vele kell beszélnem elsőnek. Egyáltalán, miért akart nekem hazudni Asher, főleg ilyen dologgal. Jayden egy kedves fiú, miért húzza bele őt is ebbe az egészbe, ki kell hagynunk őt ebből az egész játékból. El sem tudom képzelni, hogy mindent elhittem neki, hogyan is képzelhettem azt, hogy Jayden tenne ilyet valaha is. Cora pedig, nem feküdne le számára teljesen idegen fiúkkal, főleg nem egy olyan buliban, ahol bárki láthatja őket, mert nincsen egy normális zárt rész sem. Azt viszont l tudom képzelni, hogy barátnőm ráhajtott Asherre, hiszen mindig mondta, hogy helyes fiú és kár, hogy van barátnője. Asher pedig szereti a nőket és igazából teljesen szingli, tehet, amit csak szeretne. Ezek a dolgok miatt, olyan dolgokra kezdtem el gondolni, amiket még én magam sem akartam elhinni. Megdörzsöltem homlokomat, aztán leültem az ágyamra és a hátamra dőltem. Mellettem a telefonom megrezzent, mire a kezembe emeltem és megláttam a képernyőn lévő üzenetemet, amit egy számomra idegen szám küldött. Rányomtam újaimmal, s lassan olvasni kezdtem az üzenetet.