𝙑í𝙯𝙥𝙖𝙧𝙩𝙞 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙡𝙚𝙢  [𝘝𝘢𝘭𝘬𝘶𝘴𝘻 𝘔𝘪𝘭á𝘯 𝘧𝘧.] Befejezett

Babás különkiadás

[Amira szemszöge]
-SZÍVEM GYERE MÁR! kiabált nekem Milán az ajtóból miközben én a szobámban szaladgáltam, hogy elkészüljek.
-Nő vagyok, szükségem van időre. kiáltottam vissza.
-Nem az volt a baj hanem, hogy nem kezdtél neki időben. mondta. Jó igaza volt de már csak egy rész volt a sorozatomból. A Valmar házba megyünk egyébként Sára és Brúnó babaváró bulijára. Azért náluk tartjuk mert csak nekik van kertes házuk. Milán pedig megígérte, hogy átvisz. Emma nincs itthon mert Petinél aludt, két okból. Egyrészt szereti, másrészt meg az ő ötlete volt a buli és ő szeretett volna dekorálni. Ja és még egy fontos infó Sára most a 8. hónapban van.
-Jó jó mehetünk. vettem a vállamra a táskát. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Hmm Emma szép munkát végzett a kert gyönyörű. El ne felejtsem meg említeni neki. A kertben szép számban gyülekeztek a vendégek. Itt voltak a nagyszülők, galádtagok, tesók. Sára barátnői Anett, Hanna, Francsi, Zsófi, Panna, Berta, Emma és Abigél.
Imádtam ahogy beavatták a szülőket, hogy nagyszülők lesznek. Kaptak egy szép dísz dobozt amiben volt egy levél a gyerek szemszögéből. Na persze Sára családjához kiutaztak Jersey-re.

Mama, papa!
Váratlanul érkeztem, hogy anyával és apával egy kis családot alkossunk. Úgy gondoltam egy kis szeretetet hozok. Nem sokára találkozhatunk, remélem örömmel fogtok fogadni és sokat fogunk együtt játszani. Mindig legyen nálatok édesség amit anyukám ellenezne!

Imádom szerintem rohadt jó lett. Aztán kaptak nyílván tesztet is. Nagy volt a boldogság főleg Sára anyukája részéről aki negyed órán keresztül sírt. Küldték nekünk csoportba a reakciókat. Brúnó öccse is őrült ő felspanolva kiabált, hogy lesz egy öccse. Nem törtük le a boldogságát azzal, hogy csak nagybácsi lesz. Bírom a kissrácot megígérte, hogyha nagyobb lesz és Milán nem vesz el majd ő megteszi, nem mintha nem ígérte volna meg Milán öccse is ugyanezt.

Megölelgettem Petiéket majd Emivel és Sárával félrevonultunk beszélgetni.
-Na hogy vagy? tettem fel egy ártatlan kérdést amire nem gondoltam, hogy ennyire heves reakciót kapok.
-Szörnyűen, borzasztóan, nem bírom tovább. fakadt ki.
-De mi a baj? kérdezett rá Emi.
-Ez! mutatott a hasára.
-Ez egy tök természetes folyamat. próbáltam nyugtatni.
-De látod ezt, meg ezt! nyomta a képembe a telóját amin a lapos hasas képei voltak láthatóak.

-Ebbe gondolom nem gondoltál bele amikor mondtad, hogy 5 gyereket akarsz. mondtam, de Emma egy "Ezzel nem segítesz" fejet vágott rám, miközben Sári hátát simogatta.
-Undorító vagyok, a kismama fotózásos képek szépek de mást nem tudok csinálni. siránkozott.
-Ezt Brúnó biztos nem így gondolja. biztatta Emma.
-Igen Brúnó! szaladtam el érte. Nehéz hetem volt az az igazság, és nem volt kedvem ehhez, de még se akartam, hogy fiatal kora miatt szülés utáni depresszió alakuljon ki Sárában.
-Gyere szépen! húztam el a fiút a karjánál fogva miközben Hannával társalgott.
-A szerelmed bánatos. húztam oda majd készültem menni és keresni magamnak valami piát de Brúnó megállított.
-Mi a baj? kérdezte szerelmét.
-Dagadt vagyok és ronda. motyogta.
-Ne hülyéskedj már, hísz gyönyörű vagy. ült le mellé és kezdte simogatni.
-Tényleg? nézett rá.
-A legszebb és legcsodálatosabb nő vagy az életembe, meg a kislányunk ha az lesz, kiderül pár óra múlva. simogatta meg a hasát.
-Szeretlek. tette Sári a kezét Brúnó nyakába.
-Én is téged. csókolta meg. Hurrá happy van, mehetek alkoholizálni. Láttam is a vendégek kezében szép kis koktélos poharakat. Még a kajás asztalon is minden rózsaszín és baba kék volt, Emma tényleg nagyon kitett magáért. Mondjuk gyerek kora óta szív ügye a babaváró
buli de idáig nem volt lehetősége szervezni egyet. Még torta is volt, a kis ücsik is finomak voltak. Pár után megjött a bátorságom Milánhoz menni.
-Megmutatod a szobád? Játszanék egy gyors papás mamás játékot. mondtam miközben a mutató ujjammal köröztem a mellkasán.
-Nagyon szívesen. ragadott csuklón.

Mire vissza értünk a tortát vágták.
-Ti meg hol voltatok? kérdezte Emma.
-Mi végig itt voltunk. mondtam.
-És mit csináltunk eddig? kérdezett rá Emma.
-Ő... gondolkodtam.
-Játszottunk! súgta oda Peti aki mellette ült és idáig rajtunk vihogott mert neki leesett a tantusz. Sőt még egy szalvétát is átcsúsztatott Milánnak, hogy törölje le a rúzst a szájáról és nyakáról.
-Játszottunk! vágtam rá.
-Oké. hagyta ennyiben.

A torta után még játszottunk pár órát majd következett a várva várt pillanat. Ja nem még a négyes fogat meg Manuel még énekelnek egyet. Oké most következhet. Előkerült a tipikus fekete lufi és elkezdtünk egyszerre vissza számolni.
-5...4...3...2.........1...... Áááá! kiáltottunk fel egyszerre amikor kilyukasztották és rózsaszín por meg konfetti hullott ki belőle miszerint kislányt vár az álompár. Örömükben egymás nyakába ugrottak ahogy mi Milánnal és Emma Petivel. Laci meg csak csalódott pillantásokat vetett felénk a szomszéd asztaltól, na igen ő még mindig szingli.
Amikor már mindenki elment csak mi maradtunk, megünnepelni őket szűkkörben aztán takarítani. Ez egy hihetetlen barátság, még takarítás közben is csak röhögni tudunk.

Egy hónappal később hajnalban megszületett a kislány, tudom mert ott voltam. Brúnó felhívott éjszaka, hogy aztán a folyosón üljünk, nem szeretem ha felkeltenek, de legalább az elsők között üdvözölhettem a világban Pető Kamillát.

Sziasztok mondtam hogy lesz még itt mit olvasni, remélem tetszik nektek. Csak egy kérdésem van hozzátok, hogy összehozzuk-e az 1K-t?