𝙑í𝙯𝙥𝙖𝙧𝙩𝙞 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙡𝙚𝙢  [𝘝𝘢𝘭𝘬𝘶𝘴𝘻 𝘔𝘪𝘭á𝘯 𝘧𝘧.] Befejezett

30.rész

[Amira szemszöge]
Egy csodálatos szerdai reggelre virradt Balatonlelle. Úgy fel vagyok töltve, energikus és vidám ez a reggel. A tornácon fogyasztottam nap indító kávém a tartó gerendának támaszkodva. Legjobb szokás szerintem, nézni a csendes utcát miközben a napocska korai sugarai simogatják az arcod.
-Jó reggelt. lépett mellém Milán, átkarolta a nyakam és adott rá egy puszit. Amint ezt a cselekedett megtette egy időben nem csak kirázott a hideg de elment a kapu előtt egy furcsa lány. Nagyon érdekesen nézett, nem tudnám megfogalmazni.
-Neked is. mosolyogtam rá.
-Megfigyeltem, hogy minden reggeled itt indítod. mosolygott cukin.
-Nagyon feltud tölteni, hiányozni fog ez Pesten, ott nincs ekkora csend. Csak a madarakat hallom, Pesten meg a mentőautót és a kocsikat. A kilátás is teljesen más, ott ha kinézek az ablakon a villamost látom. áradoztam.
-Teljesen egyet értek veled. Megyünk futni? kérdezett rá.
-Aha aha. mondtam.
-Ugye tudod, hogy ebből már írtak egy zenét a Laciék. mondta.
-Miből? néztem értetlenül.
-Meg inspirálta őket, hogy azt mondtad "aha gyere ülj rá az arcomra" és írtak rá egy komplett zenét. Aha aha a címe, és tök komoly.  áradozott.
-Jesszus, ez az egy mondat után képzelem. Majd kérek részesedést. nevettem. Átöltöztünk és elindultunk az utcán, egész úton egymást lökdösve nevettünk. Éppen ezt tettük akkor is amikor megint megláttam azt a furcsa lányt. Olyan mereven és komoran néz, mint egy démon. Esküszöm mint egy démon ez a lány.
-Hoo. lassított le a házunknál amikor meglátta, hogy egy csorda lány csapat van a kapuba. Akik egyszerre néztek ránk, na jó ez az egész tényleg kezd olyan lenni mint egy horror film.
-MILO! MILÁN! kiabálták, még néhány oda is futott hozzánk. Milán megszorítva kezem megindult, próbált utat törni a körülbelül 100 fős lány csapaton. Szörnyű volt ahogy nyomnak az összes irányból, Milo húzza a kezem, és minden oldalról kérdezik, hogy együtt vagyunk-e. Ahogy a kapuhoz értünk Laci kinyitotta, konkrétan berántott minket, amilyen gyorsan csak tudta visszazárta ezzel kinyomva a sereget. Lacit megpillantva az eddigi "Milo! Milán! Ez ki? Ki ez a csaj? Együtt vagytok? Milo ő a barátnőd?" mondatokat felváltotta a "Spacc! Úristen Laci! Spacc félmeztelen! Laci légy a férjem!" szólások. Tuti a fura csaj műve! Elhíresztelte, hogy itt lakunk és Balaton környékéről ide tömörült az összes rajongó akiknek messze vannak a Pesti koncertek. A mi házunk mögé mentünk mert ott nem látnak és ott voltak a többiek is.
-Félek, hogy be fognak mászni nem olyan nagy az a kerítés. mondta Sára. Egy pillanatra elcsendesedtünk és hallgattuk ahogy skandálják a fiúk nevét.
-Vannak olyan őrültek ezek a lányok. mondtam.
-Vannak köztük fiúk is, akik meg még gyorsabban ugorják át azt a gyenge drót kerítést. mondta Laci.
-Na ebből elég! pattant fel Emma. Elsétált a ház mellett egészen a tömeg elé, tölcsért formált a kezéből és elkiáltotta magát.
-Aki átmászik, átugorja, átteleportál vagy bármilyen formában a kerítésnek ennek a felére kerül arra kihívjuk a rendőrséget. mondta majd vissza jött.
-Már látom a szalagcímeket. fogta a fejét Brúnó amint meghallotta Emi monológját.
-Teszek a szalagcímekre ez már nem vicces. mondta Peti is.
-Ezek nem fognak elmenni, mennyjünk haza! tanácsolta Milo. Mindenki bólogatott az én szívem meg megszakadt. Mi egyszerűen az erkély ajtón mentünk be, de a többieknek át kellett futni a kerten a túloldalra, hogy megtehessék ugyan ezt. A kiabálás méghangosabb lett és kiegészült azzal, hogy "Sára! Sára!".

Sziasztok már itthon vagyok, jót aludtam a kocsiban a fülemben Valmar illetve Bruno x Spacc zenéket hallgatva. Most pedig egy 2 órás szundi és JoerJunior live után itt az új rész. JÖVŐHÉTEN ÚTOLSÓ RÉSZ ÉS ÉVADZÁRÓ.