Sípos Amira vagyok 22 éves, legjobb barátnőmmel Illés Emmával elmentem 2 hétre mit sem sejtve Balatonlellére, ahol ott voltál Te...
Igazi bunkó seggfej voltál. Az élet véletlen események sorozatát hozta, míg szépen lassan beléd szerettem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
[Amira szemszöge] 4. napra virradtunk Balatonlellén, és természetesen ma is a strandot vettük célba. Kibéreltünk egy vízibiciklit amit egyszerűen imádok. Együtt tekertük addig amíg be nem értünk a szakasz közepére ahol már nem voltak fürdőzők. Hát nem mondom, hogy nem megküzdöttünk az irányításával. Aztán már csak napozni és csúszkálni kellett.
Délkörül vissza kellett vinni a biciklit, nem igazán bántuk mert megbeszéltük Sáráékkal, hogy találkozunk és akkor rendezünk egy jó kis strand röpi bajnokságot a homokban. -Enyém! futottam a labdához ahogy tett Milán is és nem tudom, hogy csináltuk de szabályosan ráestem. Elég jót nevettek rajtunk a többiek. -Látom belém estél. viccelődött. Továbbiakban nem történtek balesetek azt leszámítva, hogy Petit fejbe találta a labda. Egy jó pár meccs után leültünk beszélgetni. -Kinek mikor van a szülinapja? dobott egy beszélgetés témát Emma. -Nekem október 1-jén. jelentkezett Peti. -November 26. mondta Laci. -Na ne. nevetett Emi. -Mi az? húzta fel a szemöldökét Laci. -Nekem november 25. nevetett -Az de nagy. mosolygott Spacc. -És az álom párnak mikor van? mosolyogtam Sárára és Brúnóra. -Szeptember 13. Május 29. Neked? mondták egyszerre. Anyám ezek tényleg egymásnak lettek teremtve, még egyszerre is beszélnek. -Augusztus 1. Milán? mosolyogtam. -Augusztus 5. válaszolt. Na ő is oroszlán mint én, már értem miért támadtunk úgy egymásnak amikor találkoztunk.
Eme csodás párbeszéd után kitaláltuk, hogy átugrunk Siófokra az állatkertbe. Mert mi mást csinálna 7 felnőtt ha nem állatkertbe menne. Két kocsival mentünk. Egyik autóban én ültem és Emma amit ő vezetett. A másikban volt mindenki más, azt Brúnó vezette, mellette Sári ült, többi fiú meg hátul. Ők mentek elől mi meg követtük őket. 30 perc volt az út. Oda érve megvettük a jegyeket, kecskéknek eleséget meg a lovaknak és tevéknek répát. Még a bejáratnál vetettünk Petivel vattacukrot Emmával. -Emi megfelezel velem egy répát? vigyorgott Peti. -Nem mert azt paciknak vettük, és a vattacukrom finomabb. nevetett a barátnőm, Peti gyenge próbálkozásán. -Pedig játszhattunk volna Suzi és Tekergőset. folytatta Peti. -Ahj istenem. sóhajtottam drámaian.
Megetettük a kecskéket, születtek kiskecskék is, de őket nem tudtuk etetni. Jó sok időt töltöttünk a nyuszi karámnál. A lányokkal nem tudtunk elszakadni a kis szőrpamacsoktól. A szurikátáknál is hasonló volt a helyzet és megállapítottuk hogy hasonlítanak Lacira. Brúnó szórakoztató bájcsevelybe kezdett egy papagájjal. Bár csak Brúnó beszélt. -A láma leköpte a cipőm. nyafogott Brúnó egy zsepivel törölgetve a cipőjét. -Így jár aki Jordan-be jön állatkertbe. okította a barátnője, miközben én a hasamat fogva nevettem rajta. Sárára nagyon kiváncsi voltam, hogy milyen lesz kecske etetés közben. Mert szerintem így lehet legjobban megnézni egy lány jellemét, hogy visít-e attól, hogy nehogy megharapja, vagy attól hogy nyálas lesz. Vele semmi ilyesmi nem történt, lelkesen kínálta a kis jószágokat. Állatok végig nézése után ugyan úgy haza mentünk ahogy jöttünk.
~ Megint eljött egy részes nap, elég jól tartható ez kedd, csütörtök felállás. Reméljük tetszik nektek!❤️ Puszi szinbi és trella