Freak like you

18

-Még egyszer köszi, hogy vigyáztatok a srácokra.
-Nincs gond, ezt pedig odaadom neki.
-Steve, tudsz még csinálni tojást? Légyszi!
-Halkabban. Ő még alszik.
-Ja igaz. A nagy szerelmed éppen alszik, ébrezd fel az igaz szerelem csókjával.
-Tömd a pofád és fogd be.
-Istenit Harrington, te mindig ilyen bunkó vagy reggel?- kérdeztem nyújtózva.
-Ébren vagy?
-Will köszönés nélkül csak nem mehet.- álltam fel.
-Will! Mike! El tudtok köszönni!
-Megyek én, nem kell bejönniük.- sétáltam hozzájuk.
-Ha most keltél, hogy vagy ilyen éber?
-Úgy, hogy a sok trauma erre képez ki.- léptem ki a teraszra mire a két srác hozzám rohant és átöleltem őket.- Legyetek jók. Főleg te Will, mert még mindig te vagy a kedvenc rossz-csontom.
-Rendben.
-Johnathan, veled pedig egy szót váltanék azzal a "ti is" elköszönésről.
-Én csak... mármint ti ketten... úgy értem...
-Nem mi nem vagyunk úgy, olyanok.
-Igen, Steve csak egy lelki támasz jelenleg. Később meglátjuk de jelenleg csak az.
-Igen, mert ő rosszabb, mint a négy srác együtt.
-Köszi szivem én is szeretlek.
-Nagyon vegyes jeleket küldtök egymásnak.
-Szia Nancy! Jó reggelt.
-Két pólót szereztünk mert egyet fizet kettőt vihet akció volt és pont két féle volt.
-És jól éreztétek magatokat?
-Igen, neked hála nem kellett kocsiban aludnunk.
-Ennek örülök.
-A fiúkkal volt bármi is?
-Semmi, nagyon ügyesek voltak és nem volt velük gond. Reggelire Steve tudja mit ettek, ebédre pizzát ettünk és vacsorára bolonyait.
-Most jövök rá, hogy nem a vezetéknevem hívsz.
-Oh valóban? Bocsi, akkor abbahagyom.
-Mi? Ne!
-Nos én megyek eszek valamit, többet nem vigyázok más gyerekre csak Will-re szóval Nancy, mást kell keresned, bocsi. Nos akkor mindent köszönök remélem ti meg vagytok elégedve a szolgáltatással és sziasztok.- sétáltam be.- Dustin? Lucas? Éhesek vagytok még?
-Steve nagyon nem adott semmit.
-Ezt majd mindjárt megoldjuk.- kötöttem fel a hajam.

Csináltam nekik egy zsíros, laktató reggelit és imádták, cserébe Harrington nem örült neki.

-Tudod te mennyi kalória van abban?
-Nem. Pont ezért finom.
-Te tényleg olyan vagy, mint egy apa azokból az átlag filmekből.
-Puszillak drága.- kacsintottam rá.
-Egyél.
-Rendben.
-Nagyon furák vagytok.
-Nicsak kibeszél.- mondta Harrington mire majdnem felnevettem.
-Hé!
-Mikor terveztek távozni?
-Ennyire kettesben akarsz vele maradni?
-Ő járná meg.- mondtam majd a következő falatot vettem a számba.
-De most komolyan! Csak kezdjetek randizni!
-Ez nem ilyen egyszerű.
-Ja, főleg azért mert Harrington meleg.
-Mi?- néztek rá.
-NEM VAGYOK!- mondta mire felnevettem.
-Bocs, ezt muszáj volt.
-Látszik, hogy Carver vagy.
-Húgi! Megjöt...
-Hali Jason!
-Úgy volt ő eltűnik mire visszaérek!
-Úgy volt én is eltűnök mire visszaérsz. Úgy látszik egyikünk tervei sem sültek ki jól.
-Kik a kölykök?
-Passz, random elhoztuk őket a parkból.
-Ne beszélj velem így!
-Akkor ne kérdezz baromságokat.
-Adeline!
-Ezt beszéljük meg kint, rendben?
-Akkor nyomás!- indult a hátsóajtó felé.
-Mindjárt jövök.- álltam fel és indultam az ajtó felé.
-Adeline, ha bármi van, akkor szólj.
-Nyugi Harrington, nem először beszélek a bátyámmal.- csuktam be az ajtót majd sétáltam le a lépcsőn.- Miért vagy ilyen ideges?
-Minek van itt két kiskölyök?!
-Mert rájuk kellett az este vigyáznom, Harrington is ezért van itt.
-Ő volt a harmadik gyerek akire vigyáznod kellett?
-Nem az volt a terv de végül az lett belőle.
-Azt akarom, hogy eltűnjön mind a három még ebéd előtt!
-Nyugi, a két srác kaja után megy, én és Harrington pedig tuti eltűnünk innen ebéd előtt. Rendi?
-Ne szórakozz!
-Komolyan mondtam.
-Nem mész itthonról! Ha apa hazajön és te nem vagy itthon, akkor kitekerem a nyakad!
-Előbb tekeri ki ő a tiédet.- mondtam mire elkapta pólóm és magához rántott.
-Pontosan ezért nem mész sehova!
-Eleget követtem az utasításaid, nem akarok többé a bábod lenni.
-Hé, Adeline, nem báb vagy, hanem a húgom!
-Neked a kettő ugyan az.
-Adeline, ne beszélj hülyeségeket, ne legyél olyan, mint anya!- monta mire pofon vágtam.
-Oh te jó ég...- jöttem rá mit is tettem.- Jason én-
-Még mindig azt hiszed, hogy anya nem őrült, igaz?
-Sosem volt!
-Akkor magyaráz a lényt amit látott! Amit fura mód senki más nem látott soha!
-Bármit mondanék nem hinnéd el...
-Nem mehetsz.
-De igen, mehetek, mert nem tudsz megállítani, sőt, nemsokára nem is fogsz látni, egyáltalán.- indultam befelé.
-Adeline!- szólt utánam de csak megálltam és nem néztem rá.- Komolyan ezt választod? A fura srácokat?
-A kockaság nem furaság.- nyitottam ki az ajtót majd sétáltam be.- Ki van készen indulásra?- kérdeztem egy mosollyal.
-Minden oké?- kérdezte Dustin mire kintről nagy zajt hallottunk.
-Menjünk, nem tetszik neki, hogy elveszíti a testvérét.
-Cuccokat fogni! Indítom a kocsit.- mondta Harrington még én a tányérokat elvettem az asztalról és a mosogatóba tettem őket.
-Ne sürgess, nem menekülünk.
-Gondolod?- kérdezte ahogy az ajtó szinte kivágódott.
-Jason, a szobádban tombolj, ez nem az ő hibájuk.
-Igazad van, megyek és megölöm azt a szörnyszülöttet aki ilyenné tett téged!- mondta mire egy pillanatra elfelejtettem hogyan kell levegőt venni ahogy a félelem teljesen legyengített.
-Ne tedd! Kérlek!
-Te amúgy is ezzel vagy! Akkor meg mi bajod vele!?
-Szeretem Eddie-t!
-Nem érdekel! Miatta vesztettelek el!
-Jason! Ezt nem teheted!
-De igen!
-Kérlek...- fogtam meg felkarját mire rám nézett.- Csak ezt az egyet kérem... hagyd őt békén...
-Utolsó, hogy bármit is megteszek neked!
-Köszönöm.
-De ha tényleg szereted azt az izét, akkor legyél vele, és ne Harrington-nal. Ez a srác egy fuckboy.
-Tudom, de ő a legjobb opcióm jelenleg.
-Oké, áucs.
-Te is tudod, hogy Eddie-t választanám helyetted.
-Tegnap-
-Arról nem beszélünk!
-Oké. Gyerünk srácok, irány a kocsi.- mondta mire a srácok rám néztek.
-Hallottátok anyut, sipirc.
-Te pedig pakolj össze, hozzám költözöl.
-Komolyan?
-Te magad mondtad, egyedül vagyok egy nagy lakásban.
-Rendben, dobd le a srácokat, addigra összepakolok és mehetünk.
-Segítek... a pakolásban.
-Ez rendes tőled Jason.
-Szar a búcsú, de ez van.- indult el felfelé.
-Szia Adeline!- intett a két srác és én is csak intettem nekik.

A szobámba mentem bátyámmal és elkezdtünk pakolni.

-Mennyi minden amit simán ki fogsz dobni.
-Csak azért, mert az nem én vagyok.
-Akkor is. Nem tudsz színészkedni?
-Eddig ezt tettem... ezt tettem és most... csak most kezdem megtalálni magam.
-De tényleg ez vagy te?
-Nem tudom... ezért kell mindent kipróbálnom és rájönnöm.
-És az első a rock?
-Ez volt az, ami úgy szólt a szívemhez, mint szerelmes ifjú a kedveséhez.
-A zene, vagy az aki játszotta?
-Is.

Csendben maradt és segített a pakolással aztán levittük a cuccom és Harrington valóban akkorra ért vissza mire végeztünk.
Bepakoltunk a kocsiba és én beültem a kocsiba ami nem sokkal ez után elindult.

-Készen állsz?
-Akár a halálra is.
-Attól csak egy ugrásra leszel.
-Biztató vagy.
-Igazat mondok csak.
-Tudom... de a hazugság most jobban esne.