Freak like you

11

Hétfőn egyből megkerestem Robin-t és átöleltem.

-Ezt miért kapom?
-Mert te vagy a legjobb barátom.- mosolyogtam rá.
-Oh. Ezt jó tudni, nekem is te.
-A héten elmaradnak az edzések szóval, ha még nincs ajándékod valakinek akkor tudok segíteni.
-Életmentő vagy.
-És pénteken nálad aludhatnék? Kora hajnalban el akarok menni valahova de ha otthonról mennék akkor apámék kikérdeznének.
-Majd megyek veled.
-Komolyan?
-Igen! Este filmezünk és akkor nem fogunk elaludni.
-Te vagy a legjobb.- öleltem meg újra.
-Oh, mielőtt elfelejtem!- vett ki a zsebéből egy kis papír borítékot.- Tudom karácsony jövőhéten lesz, de szeretném, ha viselnéd a héten.
-Aw, Robin.- mondtam majd kivettem egy nyakláncot.

-Tudom, hogy odavagy a denevérekért valami miatt szóval vettem neked egy ilyet.
-Robin, mennyi volt?
-Nem mondom el mert vissza akarnád fizetni.
-Nagyon köszönöm.
-Segítek felvenni.
-Oh! Köszi.- adtam oda majd emeltem meg a hajam még ő becsatolta a nyakláncot.
-Kész is.- engedte el és lépett elém.
-Imádom.
-Menjünk órára vámpír királynő.
-Nagyon vicces vagy Robin.
-Most miért? A vámpírok változnak denevérré! Te pedig imádod a denevéreket! Ergo, te egy vámpír vagy!
-Emberek vérét igazán szereti szívni az biztos.
-Köszönjük a nem kért véleményt Harrington.
-Csak igazság.
-Hali Steve.
-Robin.
-Nézd milyen jó nyakláncot szereztem neki!- fordított Harrington felé aki elkezdte a nyakláncom nézni közelről.
-Valóban jól néz ki, és illik is hozzá.- mondta mire valaki meglökte őt.
-Ne mássz a csajomra.
-Billy!
-Hé, nyugi, nem kell a csajod.
-Csak a nyakláncom nézte meg!
-Úgy, hogy szinte a nyakad nyalta?!
-Nem csinált semmit! Nyugodj meg, kérlek. Nem is tetszik nekem ez a nyomi, folyton gyerekekkel lóg. Lehet pedofil.
-Valószínű.- sétált el.
-Minden oké?- sétált hozzá Robin.
-Igen, jól vagyok.
-Amiket mondtam nem gondoltam komolyan, csak azért mondtam, hogy Billy békén hagyjon.
-Tudom, ne aggódj.
-Sietni kéne órára gyerekek.- mondta a folyosó felügyelő tanár.
-A francba! Mindjárt csengetnek!- mondta Harrington az órát megpillantva.
-Futás!- kaptam el Robin kezét és indultam el vele.- Sok sikert Steve!

Pont csengetésre érünk be a terembe.
Az órák unalmasak voltak így volt alkalmam rajzolgatni a füzetembe.
Suli után haza mentem és átöltöztem aztán egyből a plázába vitt irányom ahogy meg volt beszélve.

-Sajnálom haver, szerzünk neked egy másik kazit.
-Nem értitek! Nekem az a kazi kell! A kedvenc számom van rajta!
-Ide miért csak 1 került?
-Mert az a zene még nincs kiadva rendesen! Összesen 10 készült belőle! Ez a nem kész változata a zenének! Nagyon értékes! Nem hiszem el, hogy valaki elhappolta előlem!
-Nem mintha sok esélyed lett volna megszerezni, már vagy ezerszer próbálkoztál.
-Amúgy mit vettél meg?
-Valamit amit egy olyan csaj imád akinek bocsánat kéréssel...
-Mi az?
-Perc és jövök.
-EDDIE!
-HAVER!
-Hé! Vel!- nézett rám valaki mire riadtan estem oldalra és így leestem a padról.
-Jézusom! Eddie! A szívbaj jött rám!
-Mi újság?
-Kopj le, valakit várok.
-Várok veled.
-Nem, Eddie, elküldtél a múltkor, érthetővé tetted, hogy nem akarsz látni.
-Figyelj, sajnálom, nem akartalak úgy elküldeni, nem tudom mi jött rám! Kérlek! Adj még egy esélyt! Legyünk újra jóban!
-Nem. Nem szeretnék olyan mellett lenni, aki elküld szinte semmi ok nélkül a nap leges legelején, amikor a nap még nincs is fent.
-Vel, kérlek, én-
-Robin! Itt vagyok!- intettem le barátnőmet.
-Vel...
-Bocsi, kicsit korábban értem ide.
-Megzavarok valamit?
-Nem. Eddie csak köszönni jött, de már megy is, ahogy mi is.- indultam el Robin felkarját fogva.
-Sokat vártál?
-Nem, ne aggódj.
-Biztos nem zavartam meg semmit?
-Biztos.