döntésképtelen - Bts fanfiction

5.

sziasztok?! - néztem anyára egy kínos nevetés kiséretében, ott volt egy másik nő is mellette, még nem tudtam ki az de gondolom úgy is megtudom az este folyamán.
- hol tanulsz te ilyen ronda szavakat? -erre most mit kéne válaszolnom? Tőled? vagy talán a suliban lévő gyerekektől? Minhotol? Választ szerencsére nem kellett adnom ugyanis elindult a nappali felé hogy lepakolja a táskáját és egyéb cuccait.
Nagy nehezen és is felálltam és oda bacogtam anyáékhoz.
- oké, köszönjük a vendég látást ma estére, átmegyek szólok a fiamnak, percek kérdése mire elkészülődünk és átjövünk, tényleg nagyon hálás vagyok a kedvességedért. Egy angyal vagy. Imádlak - puszilt bele a nő anyukám hajába amit egy kicsit furcsának találtam de nem fordítottam rá túl nagy figyelmet.
- na akkor én elmentem - fordul meg és kisétált az ajtón
- ő ki volt és melyik kukában találtad? - kérdeztem meg anyát
- képzeld nem a kukában találtam hanem a munkahelyen és most ő a legjobb barátnőm. Mint neked Sujin.
-nagyon jó barátnő lehet ha már most elment.
-vissza jön csak elment a fiáért. Meghívtam őket vacsorázni.
-de nincs itthon kaja. Csak azok a szendvicsek amiket reggel itthagytál.
- ne aggódj hoztam puccos kaját - mondta fülig érő mosollyal.
-fújd be magad parfümmel, így bűzlessz.
-köszönöm hogy szóltál. Amúgy itt van Yoonah is.
- örülünk Neki. Az öcséd se találatott volna egy jobb lányt. Neki is adj valami normális ruhát amiből nincs kint a bugyogója se a melle.
- az én ruháimat nem fogja fel venni. - szögesztem le.
- De igen. - kezdett el anya veszekedni
-Nem.
-DE! - ezt olyan mérgesen mondta hogy inkább elindultam ruhár keresni.
Felsétáltam az emeletre és a szobámat céloztam meg.
Nem vagyok az a nagyon szoknyás lány de találtam három darab ruhát amiből az egyiket fel vettem majd át mentem Minho szobájába hogy átadjam Yoonahnak a ruhát.

Kopogtam majd benyitottam remélve hogy nem pucérak.
Oda dobtam Yoonahnak a ruhát hogy vegye fel és szóltam Minhonak is hogy ne egy szál boxerban császkáljon lent hanem vegyen fel valami elegánsat.
Lefutottam a lépcsőn ügyelve arra hogy ne essek el megint. Megnéztem anya hogy halad a megterítéssel.
- szia anya, na hogy haladsz? - kérdeztem megtőle
- már csak üdítőket kell önteni a poharakba, megcsinálnád légyszíves? Addig elmennék én is átöltözni.
- Persze, menj csak. - elindult felfelé én meg a konyhába mentem az innikért.
Felvettem két üdítőt és az asztalra tettem őket. A csengő megszólalt én meg ajtót nyitottam. A szívem kihagyott 4 ütemet amikor megláttam egy magas fekete hajú fiút az ajtóban állni Eunji néni mellett.
- téves ház - csuktam rájuk az ajtót és az ajtóhoz tapasztottam a fülem hogy halljam a reakciójukat. De nem hallottam mást csak Jungkook nevetését.
- nyugi anya, miattam ilyen.
- Jiwon így úgyse fogod hallani mikor jönnek - sétált le anya a lépcn.
- nem azt akarom hallani hogy mikor jönnek hanem azt hogy mikor mennek.
- Már itt vannak?? MINHO EMELD A SEGGED!!! - ordított fel hozzájuk anya.
- ne anya ne! - álltam el anyukámnak az útját hogy véletlenül se tudjon ajtót nyitni nekik.
- menj már innen, senki nem kérte hogy vacsorázz velünk- ez a mondat áldás volt. Nem tudom mikor örültem utoljára ennyire anya bármelyik szavának.
- akkor nem muszáj veletek ennem? - szemeim felcsillantak mint a tüzijáték.
- De igen muszáj. És menj arrébb ahogy elnézem a poharak még mindig üresek. -
végül hagytam hogy szenvedjen a lelkem okos gyerekként okos voltam nem pedig csacsi. Ezek most tényleg itt fognak lakni a szomszédban? Ezer meg ezer eladó ház van még Seoulban miért pont ide kellett letelepedni? Mitután Minho és Yoonah is megérkezett leültünk enni és közben anyáék mindenről is beszéltek. Anya mindig is szerette égetni Minhot a csajai előtt ezért a főbb téma az öcsém és Jungkook össze hasonlítása volt.
- Képzeld el Minho amikor kicsi volt mindig elvette Jiwon babáit, és eldugta őket hogy Jiwon ne tudjon velük játszani, azt mondta hogy a babák kislányoknak való, Jiwon meg még csak  éves volt. Minho mindig is hamar akart felnőni. Ezért szerinte ő már 5 évesen nagy fiú volt akinek barátnő kellett.
Ezért eljátszotta hogy szerelmes egy lányba amikor ovis volt, azt se tudta még mi az a szerelem. - én csak reméltem hogy a beszélgetésben én nem leszek téma ugyanis én még annyira sem voltam jó vagy okos kisgyerek mint Minho, és attól tartottam hogyha anya kikotyog valamit rólam akkor az egész suli rólam beszélne majd mert Jungkook fixen kikotyogná,
- Áh, ha Minho ilyen dolgkokat tett kiskorában akkor Jungkook hozzá képest egy angyal volt, ő tizenegy éves koráig az autókkal és azoknak szépségével volt elfoglalva, azt hajtogatta az apjának hogy " ha majd nagy leszek lesz egy limuzinom és abban fogom cipelni a barátnőmet aki olyan szép lesz majd mint az akkori szerelme"
Ezen meglepődtem hisz oviban Jungkook igaz hogy sokat beszélt az autókról de meglepett hogy olyan hamar már szerelmes volt.
- A kisgyerekek buták a szerelemhez, nem tudják mi is az az igazi szerelem, de aranyosnak tartom ahogy ezeket megjátszák. Minho amikor elsőnek volt szerelmes az iskolában nem győztem dicsérni őt, a lány miatt. Csupán egy évvel volt idősebb a fiamnál azthiszem Jiwon évfolyam társa lehetett de nagyon ügyes volt. Alig volt 12 éves a lány de már főzött, mosott, sütött, takarított, és még a jegyei is jók voltak, ellentétben Minho jegyeivel. A lány apukája eltiltotta a fiamtól őt mivel rosszak voltak a jegyei és verekedett, félt hogy esetleg belevinné a kislányt a rosszba.
- mindig is féltékeny voltam rá hisz már fiatalon is tökéletes volt.
- Jungkooknak nem kellett aggódnia a jegyein, kedvelték a tanárok azthiszem csak kétszer kapott négyesnél rosszabb jegyet az iskolában. - ha nem lennének meg az addotságai akkor nyilván nem kedvelték volna a tanárok, istennek voltak kedvencei az biztos. Jungkook úgy döntött megszólal ezért felé fordultam hogy kedvesebbnek látszódjak.
- Fizikából és történelemből voltam a legjobb. Az utóbbi tantárgyból korrepetálhatnám Jiwont, a mai egyese után szerintem úgysem ártana neki. - kellett neki megszólalnia. Ha most nem azon gondolkodnék hogy mennyire le leszek cseszve most akkor azon járna az eszem hova kössem fel őt.
- egyes? Milyen egyes? És én erről miért nem tudok? Nem telt le csak egy nap az iskolából és te máris rossz jegyet hozol haza? Readásul el sem mondtad. - még vagy egy 5 perces lecseszésben részesülhettem. Mikor elegem lett és felálltam az asztaltól, és a szobám felé vettem az irányt.
- Gyere vissza! Senki nem mondta hogy elmehetsz. Nem fejeztük be a vacsorát, és alig ettél valamit. Az anyád vagyok és jogom van beleszólni az életedbe és a döntéseidbe, readásul többször elmondtam már hogy ameddig egy levegőt szívsz velem addig azt teszed amit mondok, szóval most vissza jössz, leülsz az asztalhoz, és megpróbálunk normális családot eljátszani legalább ma este. - kiabált utánnam anya én pedig azt tettem amit mondott ugyanis ha most nem cselekszem később még rosszabb lesz.
Vissza ültem hozzájuk és csendben maradtam.
- nézz magadra. Az öcséd legalább elmondja hogyha rossz jegyet kapott nem vagyok mérges addig ameddig nem buksz meg és elmondod. Holnaptól ha Jungkook ráér ha van hozzá kedve átjöhet téged korrepetálni és ha nem nyitsz neki ajtót akkor te fogsz átjárkálni hozzájuk. - ennél nagyobb ítéletet még nem hallottam. Nem kegyelmezett az biztos.
- ne istenítsd a fiad. Ő sem egy szent lélek. - motyogtam az orrom alatt de nem számítottam arra hogy meg is érti a mondani valóm.
- Hogy mersz így beszélni? Sokkal de sokkal kevesebb hibát követett el egész életében mint te ebben az évben. - nem bírtam tovább, felrohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót hogy az este további részében senki ne zavarjon engem.

Henlu. Ez csak ilyen nem tudom köszönés. Lehet egy kicsit hosszú lett ez a rész, és lehet hogy unalommal teli is de nem érdekes legyen jó napotok. Lassacskán hozom a szavtosabb cselekményeket, de azért ne bízzátok el magatokat.