döntésképtelen - Bts fanfiction

3.

Nagy nehezen oda mentem hozzájuk de megszólalni nem tudtam, ott álltam szótlanul míg észre nem vettek engem.

- é-én sajnálom ami történt.."- hadarni akartam hogy minél előbb túl legyek rajta de nem jött össze. Olyan lassúsággal mondtam ki a szavakat hogy azt hittem megöregednek mire sikerül kimondanom.
- de mit? - Jungkook össze ráncolta a szemöldökét és rám meresztette pillangó szemeit.
Namjoonak ugyan az a meglepettség látszódott az arcán mint nekem, miután elkönyveltem hogy nem ismert fel mentem is volna a dolgomra ha Namjoon nem ránt vissza. Szorosan maga mellett tartott hogy még megmozdulni se tudjak.
-Vagy te mondod el hogy mi történt vagy én fogom felhozni a témát. - csak hallgattam, már épphogy megszólaltam volna de Jungkook egy vigyorral a száján nézett rám és Namjoonra.

- Ne mond már hogy csajod lett? És mit kéne felhozni vagy elmondani? Együtt voltatok? Mármint szexuálisan? Namjoon te ehez túl szüzike vagy, ezt azért fura elképzelni hogy ti ketten - szavába vágtam mielőtt tovább gondolkozna ilyen marhaságokon.
- Mi nem vagyunk együtt! És nem is voltunk együtt sehogy sem! - és ezzel a mondattal mentem volna vissza Sujinhez de Namjoon megakadályozta tettemet és újra szivatós kedvébe volt.

Vissza húzott mostmár maga elé és homlokunkat össze érintette.
- Miért hazudsz neki édesem? - közel volt. Nagyon közel. A lélegzetem felgyorsult és alig kaptam levegőt, éreztem hogyha fél percen belül valaki nem állít meg én bizony lesmárolom Namjoont akármennyire is utálom őt, vagy felpofozom de azt már elégszer tettem meg.

- Namjoon engedd el szegény lányt, tiszta vörös az arca még a végén felrobban - ha eredetileg nem bocsánatot kérni jöttem volna akkor akkorát lecsaptam volna neki Azért mert elhúzott Namjoon elől.
- Nem vörös az arcom és mi ketten nem vagyunk együtt. És nem is leszünk együtt soha!
- Ha már ezt elmondtad akkor azt is mond el miért jöttél - vágta zsebre a kezeit Namjoon.
- Ha nem emlékszik az az ő baja, nem az enyém majd beugrik neki.
- akkor én mondom el.
- Ne! Akkor elmondom én az hiányzik hogy még ezt a storyt is kiszínezd. Lee Jiwon vagyok. Régen egy oviba jártunk, ellöktelek téged és korházba szállítottak, ezért szerettem volna bocsánatot kérni.
- Ooh már vágom ki vagy! Sokat változtál nem ismertelek fel, bocsánat. De mond csak- halkult el egy picit evvel tökéletes hatás szünetet adva mondandójának.
-még mindig szerelmes vagy belém? - hajolt lehozzám egy vigyorral hogy szemembe tudjon nézni.
- Akkor sem voltam szerelmes beléd! Csak bocsánatot akartam kérni!
-egy csókkal?
- Az nem csók volt csak egy puszi!
-Oviban az csóknak számít.
- Dehogy számít.

Sajna megszólalt a csengő és megszakította a vitánkat.
Elindultam a terembe de egy kezet éreztem a sajátomén ahogyan lassan össze kulcsolja macsainkat, felnéztem a kéz tulajdonosára és egy Namjoon féle Majmot láttam.
- miért nem vártál meg hercegnőm?
-nem vagyunk együtt!! - kirántottam a kezemet a szorításából és sietősebbre vettem a tempót.
Történelem óra következett, én csak végig aludtam az egészet szóval annyira nem is emlékszem rá.

* Namjoon szemszög *

Észre vettem hogy Jiwoon már megint alszik és úgy döntöttem hogy felkeltem  elkészítettem egy papír repülőt de amikor elhajítottam volna eszembe jutott hogyha tanár meglássa akkor feleltetni fog emiatt, de támadt egy jobb ötletem.

-  Tanárnő ide jönne egy kicsit? - azthiszem ezt az egyest meg is érdemli Jiwoon, legközelebb nem alszik órán.
- Mondjad Namjoon - intettem a kezemmel hogy hajoljon le nehogy Sojin meghallja a tervemet és még idő előtt felkeltse.
- Jiwoon alszik, megtenné hogy felkelti és kérdez tőle egy olyan kérdést aminek a válaszát mindenkinek tudnia kéne? - suttogtam bele a fülébe.
A tanár felállt és oda sétált a lányhoz.

- Jiwoon, Jiwoon, JIWOON- a tanárnő harmadik szólítására kinyitotta a szemeit és kómás tekintetét körbe vezette a tanteremben.
- Mikor kezdődött az 1914-es világháború?
-1856? - nézett fel a tanárra mint aki azt se tudja milyen órán ül.
A tanár komor tekintetét a lányra vezette majd szólásra nyitotta ráncos ajkait.

- Beírom az egyest, az anyjának majd magyarázhatja hogy miért kapta, hallottam hogy ma késett és így sem aludt eleget? 2 dolga van magának összesen, én a maga helyében örülnék ennek, másnak több millió teendője van, magának meg csak az hogy az iskolában figyeljen otthon pedig tanuljon!  Ennyire nehezére esik még ez a kis dolog is? Maga szerint az anyukája aki ilyenkor is gürizik annak érdekében hogy a gyermekeinek normális jövőt biztosítson büszke lenne magára? Miért nem tud olyan lenni mint Minho? Elmondom magának hogy Minho sosem aludt el az óráimon, mindig teljes felszereléssel jött az óráimra és mindig megtanulta a tananyagot. Maga meg még elolvasni sem képes azt amit feladok. A kérdésben benne volt a válasz is ennyire nem lehet egy ember figyelmetlen. - vagy tíz perc letelt még az órából avval hogy a tanár éppen Jiwoon haját ordította le a fejéről, viszont amikor megemlítette a teljes felszerelést eszembe jutott hogy nincs leírva a vázlatom, megragadtam a ceruzámat és leírtam ami a táblára volt felírva.

-Hát igen Jiwoon, én a helyedben példát vennék a másikról -húzta magát ki Jimin és önelégülten mosolygott
- Maga meg se szólaljon Park úr, maga a másik fele - mutatott rá a vonalzójával Jiminre.
Kicsengettek ezaz !!

* Jiwoon szemszög *

Vége lett az utolsó órának is és elindultam haza felé, kiléptem a suli kapun és megcsapott az ősz, mivel
Reggel a nagy sietésben otthon felejtettem a kabátomat így fázhattam hazáig, elhaladtam a kisbolt mellett és hangos nevetést hallottam az ajtó felől, egyet tippelhettek kik voltak azok.

Az öcsém és a barátnője. Nem értem hogy foghatott ki egy ennyire maga mutogató lányt maga mellé, az a lány még télen is mini szoknyában és necc harisnyában császkál, necc harisnyában értitek? Readásul toppokban amikor én pulcsiban is megfagyok, néha nem tudom hogy a szája a hideg miatt, vagy a smink miatt lila.
Mondjuk a necc harisnyás részét egyszinten megértem, kiskoromban nekem is az volt az elképzelésem hogy lyukas harisnyás lány leszek aki után élnek halnak a pasik. De akkor is basszus hideg van.
Úgy döntöttem megvárom az öcsémet és haza kisérem mint egy jó testvér.
Vártam kb egy 6-7 percet mire megindult felém,
Mikor megláttam hogy a barátnőjét is hozza majdnem sírni kezdtem de letudtam egy nagy levegő vétellel.

- szia! - köszöntem hátha észre vesz engem.
- csáó - hagyott ott ennyivel és tovább indultak a barátnőjével az úton.
- nem várnál meg?
- nem szándékozom.
- Minho cicus, várjuk meg őt. - állt meg a barátnője Minho mellett evvel megállást parancsolva az öcsémnek is.
- Minho cicus? Ez meg honnan jött? - kérdeztem meg a lányt.
- A báttyámtól. Ő mesélte hogy cicusnak hívtad őt - a szemeim kikerekedtek, majdnem három hónapja hogy együtt van az öcsémmel és én még csak most tudom meg hogy van egy báttya? Szép.
- Kit hívtam én és minek? - tört ki belőlem a nevetés.
- Namjoont. Állítása szerint ma oda mentél hozzá és cicusnak hívtad és utánna megcsókoltad a haverja előtt. - Oh Kim Namjoon neked most véged.
- Te Namjoon húga vagy? Namjoonak van húga? Neked van báttyád? Cicusnak hívtam aztán megcsókoltam? Ez nem történt meg. Az igaz hogy oda mentem hozzájuk de nem Namjoonhoz indultam hanem Jungkookhoz, csak az a hülye már megint bele pofázik. - mondandóm közben elkezdtem hadonászni mint valami félőrült.
- Igaz hogy a báttyám néha kiszínezi a történteket, de titeket elnézve nem hiszem hogy ez hazugság lenne.
- Pedig az! Nem szeretem Namjoont és nem vagyunk együtt, nem hívtam őt cicusnak, és nem is csókoltam meg, sőt azt se tudom hogy kell csókolózni. - magyaráztam.
- öhm hát jó?! - össze ráncolta a szemöldökét és mit ne mondjak elég ilyesztő volt ez a látvány.

Megérkeztünk és én megálltam és kinyitottam a kaput hogy betudjunk menni a lakásba.
- Hát Jiwoon, megtiszteltető volt veled végig sétálni ezt a pár utcát. De nekem most dolgom van, szóval majd este ütközünk. Csáó - sétált volna tovább a barátnőjével de megakadályoztam mielőtt ott aludna náluk.
Megragadtam kabátjának a kapucniját és vissza húztam a kapuhoz.
- A-a Minho nem mész te sehova. - a barátnője kuncogott egy kicsit aztán oda lépett hozzánk hogy megpuszilja Minhot.
- holnap látjuk egymást. Szia Minho, szia Jiwoon. Sziaztok - indult tovább és integetett nekünk, mármint remélem hogy nekünk és nem csak minhonak.

Amúgy így itt megjegyzem hogy utálok itt wattpadon írni általában jegyzetekbe írom le a részeket és át másolom ide, de dühöngtem egy sort amikor a telefonom szerint " túl sok karaktert vittem be". Ffhuuuu. Sok persze nagyon sok.