döntésképtelen - Bts fanfiction

1.

A Nevem Lee Jiwoon, anyám már akkor otthagyta apát amikor még csak 8 éves voltam, Nem volt valami nagy családunk,
csak Anya, Minho, és én.
Minho az öcsém,

A suliról... Hát, nem is tudom, szerintem ez a suli... Olyan hát hogy is mondjam.. Átlagos? Vannak kurvák, és vannak stréberek, vannak kockák és gengszterek, macsók, pláza cicák, sportosok, és hülyék röviden minden megtalálható csoportokban, még kérdéses hogy melyik csoportba tartozom, mondhatnám hogy a stréberek közé, de elég szarok a jegyeim bármennyire is igyekszem és azokkal a jegyekkel nem szivesen dicsekszik az ember, lúzer talán, de az túl fura szó, úgyértem amikor a filmekben látok egy lúzert őt mindig sokan bántják és mindenki kirekeszti. Viszont engem nem rekesztenek ki, sőt nagyon is szeretnek a gyerekek mindig nevetnek a vicceimen, tegyük fel példának azt amikor megkérdeztem hogy
-" hogy hívják a félelmet elűző sámánt?"
-"NEFOSSÁMÁN."

Sujin egész nap a fejét fogta a poénom miatt, azt mondta hogy viccesnek találja, Sujin az egyetlen barátom még, de ez változhat.
De a változás sem jön el magától, mindig adni kell egy kis löketet. Viszont a lökethez meg kell egy ötlet. Az ötlethez meg egy ötlet löket. De a löket nem magától jön szóval az ötlet lökethez meg kell egy ötlet löket.
Az én ötlet löketem az pedig nem más mint hogy felgyújtom Jeon Jungkook lepedőjét miközben alszik.
Óvódában már volt egy hasónló cselekedetem csak ott kihúztam alóla a lepedőt és nem felgyújtottam, de az is haladás.
Annak a fiúnak volt egy rossz szokása, mégpedig hogy túrta az orrát, és mindig bele kente a plüss macimba, de persze amikor a maci vissza adta a fikát egy ütéssel akkor sírt és árulkodott.

Egyszer ellöktem és beverte magát,
Egy autó jött érte az oviba, méghozzá az apukája, elvitte a korházba és 3 hónapig nem jöhetett óvodába, nem tudom hogy érhette az a horzsolás de a felnőttek szavaiból nem lehetett jó neki, mindig kiabáltak velem és bűntetésbe tettek, az óvónénik a sor végére tettek sétánál, és mindig a sarokba állítottak.
Szégyeltem magam és bűntudatom volt. Abban a három hónapban ismertem meg Kim Namjoont, amikor Jungkook már egy hete hiányzott az oviból oda állt elém mikor babáztam és hirtelen kikapta a szőke szilikont a kezemből és egy mozdulattal letépte a babámnak a fejét, nemértettem miért csinálta és a szemeim könnyesek voltak.
Azt mondta
- " bántottad a barátomat, ezért most bántom a babádat"

Miután Jungkook meggyógyult, vissza jött az oviba mindenkinek elmondta hogy szereti őket, és ölelkeztek, búcsúzkottak tőle, szomorú voltam, akárhányszor is csak arra gondoltam hogy többet nem láthatom Jungkookot sírni akartam és ordítani, tombolni és rombolni addig ameddig elnem érem hogy maradjon még, mindenkihez oda ment kivéve hozzám, volt néhány lány akinek virágot is hozott meg puszit is adott nekik. Úgy éreztem hogy kimaradok, mintha engem nem szeretne úgy mint a többieket,
Sírva mentem oda az óvónénihez hogy biztos legyek benne hogy Jungkook tényleg elmegy.
"- Jungkook elfog menni?" - a mondat végére elcsuklott a hangom és levegőt venni is alig tudtam,
- " Jiwoon, Jiwoon nézz rám!" - leguggolt hozzám és két újjával az óvónéni az államat evvel arra kényszerítve hogy a szemébe nézzek.
"- Jungkook apukája úgy gondolja hogy egy másik óvódában talán jobb lesz neki, talán többet aludhat délutánonként vagy ilyesmi, de tudd hogy nem miattad van, Jungkooknak biztosan jót tesz majd az a délutáni alvás" - megpróbált megnyugtatni a szavaival, és az alvásra fogni az egészet.
"- most menj oda Jungkookhoz és öleld meg őt, adj neki egy puszit az arcára és biztosan jobban fogja érezni magát" - bólintottam és hátat fordítottam a nőszemélynek.
Amikor oda értem Jungkookhoz akkor éppen egy kislánnyal beszélgetett.
Mellé álltam és még vagy kétszer átgondoltam magamban hogy tényleg boldogabb lesz-e ettől, a gondolkozásomból az szakított ki hogy Jungkook megölelte a lányt és sietett az apukájához, utánna futottam, úgyéreztem hogy talán ez egy szép bocsánat kérés lenne.

Oldalról suhantam neki amivel véletlen fellöktem őt, nagyot nem eshetett mivel erősen szorítottam őt és nem beton volt alattunk hanem fű, hangot nem adott ki, nem jajjgatott és nem is sírt, gyorsan megpusziltam az arcát amit félre céloztam és a puszi a fülén landolt. Nem úgy reagált ahogy én azt gondoltam, nem vette észre hogy ez egy bocsánat kérés akar lenni és nem egy szeremli vallomás, elökött magától és undor ült ki az arcára.
"- fúj már, te normális vagy?" - nem tudtam eldönteni hogy a mondata fájt jobban vagy az hogy a tenyerével próbálta meg letörölni a puszimnak a helyét.
- " é-én sajnálok minde" - a bocsánatkérésemet nem tudtam befejezni ugyanis egy vödör saras víz landolt a fejemen evvel nem csak a hajamat de még a szoknyámat is tönkre téve.
" - te tényleg ilyen gusztustalan módon akartad elmondani Jungkooknak hogy szereted? Undorítóbb vagy mint gondoltam" - állt meg fölöttem Namjoon, tettével elterelte a figyelmemet arról hogy Jungkook már a kocsiban ült az apukájával..

Így kezdődött el mindaz hogy Kim Namjoon a szekálóm lett,