döntésképtelen - Bts fanfiction

2.

Reggel viszonylag korán felkeltem,
Az ébresztőm még nem szólalt meg ami azt jelenti hogy még bőven van időm elkészülődni, az ébresztőmet mindig úgy állítom be hogy még legyen két órám beérni a suliba és elkészülődni.
Miután kikászálódtam az ágyamból, leementem a földszintre enni valamit, amikor kinyitottam a hűtőt, nem találtam benne sok mindent de amit elsőnek megláttam az egy ételhordó volt egy cetlivel az oldalán.
"- az ételhordóba tettem egy szendvicset neked és Minhonak, ha előbb ébredsz fel keltsd fel őt is, ha elkésik a suliból az a te hibád lesz, ha nem eszed meg akkor hagyd ott majd megeszem én vacsira, vagy add Minhonak, este jövök" - felolvastam hangosan a szöveget ami a papíron állt, Minho ugy is fent alszik még, nem hallhatja a hangom szóval miért is ne beszélhetnék magamban?

Tegnap nem fürödtem szóval azt is elintéztem, miután végeztem a fürdéssel felöltöztem (képzeletekre bízom a ruhát) és megmostam a fogam, bepakoltam sulira és sminkeltem, nem állt valami sokból a smink rutinom, smink cuccaim is aligha voltak nem szoktam ilyenekre költeni azt a pénzt ami nincs is. Mindig megkapom anyától azokat a smink kellékeket amiket már nem használ ugyan így van a parfümökkel is, még ecseteim sincsenek mert anya megtartja az összeset ami neki van,
Az ujjaimmal szoktam eldolgozni a vakolatot amit felteszek magamra,
Miután megvoltam mindennel felmentem felkelteni Minhot,

kinyitottam az ajtót de ő nem volt bent, gondoltam biztos a fürdő szobában van, oda meg nem szivesen mentem utánna, elmentem a telefonomért levettem tőltőről és felvillant a képernyője,
A szívem most hagyott ki vagy 4 ütemet.

Az óra 11:23-t mutatott aztán eszembe jutott hogy tegnap túl fáradt voltam mindenhez, nem pakoltam be és nem fürödtem, ébresztőt sem állítottam be, telefonomat és a táskámat olyan gyorsasággal kaptam fel ahogyan a beírást kapom majd ha beérek a suliba.

Leszaladtam a lépcsőn és megragadtam a cipőm, nem vettem fel hanem inkább futottam a sulihoz körülbelül tíz perc alatt oda is értem, még az udvaron felvettem a cipőmet és lenémítottam a telefonomat, rohantam az osztály termünkhöz és kopogás nélkül rontottam be a terembe ahol még nagyban ment a matekóra.
-itt vagyok! - zihálva hadartam végig a mondatot, Namjoon pedig egy mosollyal próbálta meg leplezni a röhögését,
- ülj le, - úgy nézett rám a tanár mint aki lyukat akarna égetni belém a szemeivel.
De valami nem stimmelt ebben a teremben,
Ha-yun nem ült a helyén, elöl ült a padsor szélén,
Namjoon mellett pedig egy számomra eddig ismeretlen fiú ült, valahonnan ismertem azt a fiút ez biztos, túlságosan is ismerős volt, gondolat menetemből a tanár szakított meg  és a tankönyve ami a fejemhez csapódótt,
- talán nem csak elkésett de még meg is süketült?
- Tanár úr maga tudja hogy mi süketít? - szólalt meg Jimin a hátsó padsorból
- Jimin gyere ki a táblához és old meg ezt a feladatot ahelyett hogy pofáznál - remek most kíváncsi lettem hogy mi süketít.

Erőt vettem magamba és azt mind a lábamba juttattam hogy mengtudjak mozdulni.
Leültem a helyemre és elő készítettem a táskámból a felszerelésem,
Amikor kiemeltem a tankönyvem sikeresen kivertem a táskám oldalából a termoszom evvel nagy hangzavart varázsolva vele.
Össze szorítottam a szemeim és elmondtam magamban 3 imát az égiek felé remélve hogy meghallgatják a kívánságaimat és nem hallotta meg senki a zajt. Szokásosan megint figyelmen kívül hagytak az angyalok.
-csendesebben nem megy? - nézett rám ijesztően a tanár.
- hallottad Jiwon, légy csendesebb, még a végén meghallhatnak - jelent meg Jimin ajkain egy perverz vigyor.
- Park Jimin, még egy felszólalás és esküszöm hogy beírok magának
-  Jajj de szomorú, így nem tudom megválaszolni a feladatot - bigyesztette le ajkait.
A tanár nagy levegőt véve az osztály felé fordult és kedves hangon szólalt meg.
" - oké, a következő órán majd folytatjuk, úgy is három perc múlva csöngetnek, Jimin kérlek menj a helyedre. A többiek pedig elkezdhetnek össze pakolni" - vissza tettem a kulacsomat a táskámba és kicseréltem a felszerelésemet a következő órai tantárgyra.

Kicsengettek óráról és én rögtön Sujin társaságát kerestem érdeklődésem miatt.
- Namjoon meleg? - kérdezten full komolysággal az arcomon egyetlen barátnőmet
- mi? Miért? Nemtudom. Biztos.
-miért ül mellette egy fiú? Eddig Ha-yun ült mellette.
- Ha-yunnak elege volt abból hogy Namjoon mindig eltöri a ceruzáit. És mivel Jungkookal régen is barátok voltak így Ha-yun ült oda ahova eredetileg Jungkook ült volna, és Jungkook pedig Ha-yun helyére került. De kétlem hogy Namjoon szerelmes lenne Jungkookba. - mesélte el gyorsan a történteket, nekem pedig az egyik szemem sírt a másikat meg már kiszedtem hogy kevésbé lássam Namjoont.

-Jungkook? - kérdeztem vissza
- Igen úgy hívják, a lányok oda vannak érte bár mondjuk meg is értem miért - nem tudtam mi fog következni, vagy abba hagyja Namjoon a szekálásomat ha most sikerül normálisan is bocsánatot kérnem tőle, vagy nekem is eltöri a nyakam hogyha oda merészkedek hozzájuk.
Dehát egyszer élünk, nem de?

Jungkook baby vissza tért a köreinkbe.
Helyesírási hibákért bocsánatot kérek, átolvastam de az agyam néha figyelmen kívül hagyja hogy mit kell külön írni és mit kell egybe írni, sokszor kaptam már érte a tanároktól de szeretnek még ami jó hír.
Lassan hozom a kövi részt is <3
Addig is 당신을 benneteket<3