Freak like you

1

-Hugi! Haladj! Elkésel táncról!
-Kiiratkoztam.
-HOGY!?
-Anya azt mondta, ha nem szeretem akkor befejezhetem.
-Ez nem így működik!- kapta el csuklóm.- Jó jegyeket hozol, táncolsz, csinos vagy és gimnáziumban egy pompomlány leszel!
-Nem! Nem leszek!
-Egy Carver vagy! Nincs saját döntésed!
-Anya szerint van!
-És ő most hol van!? Drogozik a pincében! Szerinted magánál van!?
-Nem akarok táncolni többet...
-Mégis miért nem?
-Mindenki rajtam röhög... mindenki kibeszél... senki sem akar velem beszélgetni...
-Akkor sem hagyhatod abba!
-Nem akarok táncolni...
-Nem érdekel! Visszamész!
-Rendben...

Mikor a szeptember elkezdődött a bátyám kényszerített, hogy a csatlakozzak a pompomlány csapatba.

Mikor bekerültem mosolyogtam, de utána zokogva rohantam keresztül az iskolán egészen a focipályához, ahol a lépcsők alá másztam és ott végre megállva leültem és sírtam.

-Hé.- nézett be valaki mire riadtan álltam fel, beverve a fejem, így visszaestem térdre.- Íh, ez fájhatott.
-Mit akarsz?
-Nem is érdekel ki vagyok?
-Rám ijesztettél miközben a legrosszabb kedvem van, szóval az utolsó dolog, ami érdekel most az az, hogy ki vagy.- töröltem meg szemem egy kézzel még a másikkal a fejem fogtam.
-Miért sírsz?
-Mert bekerültem a pompomlányok közé.
-Hisz ez remek!
-Nem... nem az!
-No mér?
-Elegem van abból, hogy én vagyok a csinos kislány! Utálok táncolni! Utálok ilyen ruhákban járkálni! Elegem van ebből az életből!
-Miért csinálod akkor?
-Mert nincs más választásom... a testvérem kényszerít...
-A nevem Eddie.- nyújtotta kezét.
-Evelyn... Evelyn Carver
-Figyi, holnap osztják ki nekünk az elsősöket, ha néhány szálat húzok akkor te lehetsz az én elsősöm félévig!
-Mit érnék azzal?
-Nézz rám!- állt fel és verte be a fejét amin felkuncogtam.- Ez fájt...- dörzsölte fejét.- De legalább nevetsz.- mondta majd kivett belsőzsebéből egy zsepit és felém nyújtotta.- A sminked lefolyt.
-Köszi.- vettem el és kezdtem el törölgetni a szemem.
-Amire ki akartam lyukadni az ez.- mutatott végig magán.- Nem vagyok olyan, mint a többiek ahogy látod, én menőbb vagyok!- mondta egy nagy mosollyal.
-Bár én is ilyen menő lennék.- mondtam mire levete a dzsekijét.
-Lássuk milyen lennél!- nyújtotta felém.
-Akkor menjünk innen ki.- vettem el és mosolyogtam rá mire bólintott, majd úgy csinált, mint aki a kocsit lükvercbe teszi majd hátrálni kezdet amin felnevettem.
-Gyere te is!- nézet vissza, megütögetve a lépcsőket.

Kimásztam és szembe álltam vele majd felvettem a dzsekit mire megfogta a kezem és megforgatott.

-Szerintem jól áll!- engedte el kezem.
-Akkor mostmár az enyém.
-Oh valóban?
-Ha kéred vissza akkor kapj el.- rohantam el nevetve.
-HÉ!- nevetett fel ahogy utánam rohant.

Nevetve rohantunk az iskola körül mikor valaki elkapta a karomat.

-Mi a fene van rajtad!?- förmedt rám testvérem mire lefagytam.- Válaszolj!
-É-én... ez..
-Evelyn! Meg...- ekkor pillantotta meg a szituációt.- Vagy...
-Eddie, ő a bátyám Jason...
-Tiéd ez a szar!?- ragadta meg a dzsekit.
-Azt úgy hívják stílusos dzseki.- mondta de én csak elnéztem.
-Vedd le.- nézett rám testvérem és követtem parancsát.- Meg ne lássalak a húgom közelében többen!- dobta a földre a ruha darabot majd elrángatott onnan.- Ne menj a közelébe annak a srácnak!
-Értettem...

Másnap mindannyian kaptunk egy papírt az utolsó óránk előtt, hogy az utolsó órát azzal töltsük, hogy megtaláljuk a felügyelőnket.
Az ajtó mellett ácsorogtunk és próbáltuk leolvasni az infókat.

-Kit kaptál?- kérdezte Silvia.
-Steve Harrington.- olvastam le végre a nevet.
-Ő az egyik legmenőbb srác itt!- mondta Olivia.
-Ez nem fer! Ráadásul ő harmadéves is!- nyavajgott Silvia.
-Ti kit szereztetek? Hátha tudunk cserélni.
-Valami csaj, a neve Nancy Wheeler.- monda Olivia.
-Billy Hargrove.- mondta Silvia.
-Komolyan?- néztünk rá.
-Steve Harrington sokkal jobb.
-Akkor adca! Csere van!- mondta Olivia és ki is kapta a kezéből a papírt.
-Hé! Akkor én kérem Harringtont!
-Egy szóval nem mondtam, hogy adom!- húztam el a lapot, amit valaki elvett a kezemből.
-Lássuk kit kaptál.- hallottam meg Eddie hangját mire egyből hátrafordultam.- Milyen kár, nem én vagyok.
-Eddie! Add vissza a papírom!- próbáltam elvenni de gyorsan a magasba emelte.
-Ha eléred a tiéd.- vigyorgott.
-Ne csináld! Legalább 176 centi vagy!
-Igazából 180.
-Akkor meg főleg nem fer!
-Próbálkozz.- vigyorgott mire ugrottam egyet de ezzel csak feldöntöttem ő és mivel ő fogta a derekam így estem vele együtt.
-Hé! Mit csináltok!?
-Bocs az útban állást.- mosolygott még én lemásztam róla és elvettem a papírom majd felé hajoltam.
-Ha undok lennék most beléd rúgnék! Örülj, hogy kedves vagyok.- nyújtottam ki a nyelvem mire felnevetett.
-Evelyn! Ne a pasiddal gúnyolódj! Meg kell keresnünk a felügyelőket!
-Mi?- néztem a lányokra.- Félreértitek!
-Hogyan?
-Eddie-vel csak tegnap találkoztam!
-Ahhoz képest már ölelkeztek és piszkálódtok.
-Menjünk keresni! Szia Eddie!- sétáltam el.
-Evelyn! Várj meg minket!- sietett utánam a két lány.
-Hogy találjuk meg egyátalán őket?
-Van néhány módszerem.
-Mégis mi?
-Pompomlány vagyok, hidj nekem, ki tudom deríteni.
-Na erre kíváncsi vagyok.
-Sokkal fogtok jönni nekem ha nektek is kiderítem.
-Megmentünk a menőktől, ez nem elég?
-Nem.
-Mit kérsz cserébe?
-Ha elmegyünk vásárolni akkor a cuccokat amiket veszek ti viszitek haza és egy dobozba rakjátok! A bátyám nem tudhat róluk!
-Ennyit simán megteszünk!
-Akkor irány vadászni.