Junhyuk mindig is a szemedben valahol ijesztő volt. Persze tudtad, hogy mindennél jobban szeret téged, végtére is a fiúd volt, megbíztál benne, tudtad, hogy soha még csak egy újjal se érne hozzád akaratodon kívül. Az meg hogy szándékosan bántson, na az teljes lehetetlenség. Még is az emberben az első benyomás egy emberről könnyen megmarad és a lehető legfurcsább pillanatokban tud visszaköszönni.
Ez történt veled is mikor Junhyuk és te összevesztél. Egy kis hülyeséggel indult az egész, de ahogy az lenni szokott, a kis hülyeségekből lesz a végén a legnagyobb vita. Junhyuk idegesen magyarázott, miközben a kezével hadonászott. Az egyik mozdulatával, pedig elég közel ért hozzád a kezével, amitől te megijedtél és ösztönösen léptél hátra. Junhyuk összes dühe abban a pillanatban elszállt és aggódva nézett rád.
-Jagi, azt hitted megütlek?-kérdezte kikerekedett szemekkel. Te magad alig akartad elhinni, hogy ezt tetted, meg érted, hogy ő még annyira se tudta ezt az egészet elképzelni.
-Én csak megijedtem-sírtál továbbra is. Junhyuk bátortalanul lépett melléd és ölelte át a sírástól remegő tested.
-Jagi, egy dolgot kérlek jegyezz meg, én mindig az leszek az életedbe, aki megvéd a dolgoktól nem az aki pont, hogy bántani fog-ölelt magához még jobban. Kedves szavaitól te pedig jobban elkezdtél sírni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lien:
A nyugodtság mintaképe egyszerűen vele összeveszni lehetetlenség. Inkább csak rá haragudni lehet, de hogy az hangos szóváltásig eljusson na azt nem. Egyszerűen az lehetetlen, ezt mindketten jól tudjátok. Azonban néha jól jön az ha kitudod magadból adni minden feszültséged kiordítani magadból amit érzel. Viszont ezt vele megoldani nem lehet, ami egy szinten nem hogy megnyugtatna, hanem csak jobban felhúz.
Mint a mostani alkalommal. Téged majdnem hogy szétvetett az ideg, még is ő halál nyugalommal állt veled szemben és csöndben hallgatta a kitörésed, amikor pedig válaszolt csak egyszavas mondatokkal letudta az egészet. Ettől benned pedig csak jobban felment a pumpa. Dühösen viharzottál be szobátokba, ahol egészen addig egyedül duzzogtál, míg Lien be nem dugta a fejét.
-Jagi tudok segíteni valahogy?-aggodalmaskodik, ami valahol mélységesen meghat, de a jelenlegi nagy dühödben inkább csak ingerel.
-Tanuld meg a vita fogalmát és hogyan kell csinálni-feleled cinikusan, amire Lien el is nevette magát, de nem tántorított eredeti céljától.
-Azzal nem tudok szolgálni, de hoztam rengeteg csokit és abban benne vagyok hogy hallgassam, hogy szapulsz engem-mondja viccelődve, amin elneveted magad, szokásosan elcsodálkozva, hogy hogyan lehet ilyen jó fiúd.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
