Hyunbin:
Hatalmas fanja az ünnepnek. Már egy héttel előtte minden feldíszítve, tervezi, hogy minek is öltözik be, hogy hogyan ünneplitek meg. Ilyenkor olyan mint egy ötéves, képtelenség vele bírni. Fel-alá rohangál.
Ez van most is az első közös halloweenezésetekkor. Soha nem tartottad nagy cuccnak ezt az egészet, hiszen minek. A felnőtt emberek kerestek egy napot, mikor kiélhetik gyerekes vágyaikat és idióta jelmezbe öltözve, "szórakozhatnak", már ha az amit csinálnak az nekik. Te inkább nevetségesnek neveznéd. Így kötöttetek ki Hyunbinnel a mostani vitátoknál.
-Jagi, nem mondhatod komolyan, hogy nem akarsz elmenni-néz rád boci szemekkel. Éppen egy halloween bulira akar magával elrángatni, viszont megmakacsoltad magad, hogy te márpedig csak azért se mész el.
-Nem érted, meg hogy szerintem ez nem jó szórakozás?-kérdezed egyre ingerültebben, ahogy még jobban húzod fel magad. Már érzed, hogy nem vagy távol attól, hogy ordítozz szerencsétlennel, csakhogy ő se az a típus, aki egykönnyen feladja.
-Na, legalább az én kedvemért. Már a jelmezed is megvan-ölel magához, ezt a mondatot a füledbe suttogva. Pontosan tudja, hogyan tud téged meggyőzni és nem is fél kihasználni.
Így lehetséges, hogy fél órával később már az említett maskarába bújva lépsz ki fiúddal karöltve a házból, hogy elmenjetek a hülye buliba.
Tan:
A világ egyik legnagyobb rajongója ennek az ünnepnek. De ő nem a dekorálgatást, meg a csokit vagy csalok-at szereti. Áhh dehogy... Ő sokkal jobban szereti, ha konkrétan megijeszthet embereket. Egy sötét szobában várakozás, hogy előugorjon mikor valaki bejön, random hangok. Bármi amivel, rá lehet hozni a frászt másokra.
Sajnálatosan néha nem érzi a határt... Vagyis soha se. Senkivel szembe.. Még feléd se, a barátnője felé aki a világ legijedősebb embere. Ő viszont, mintha nem értené meg, hogy neked ez nem ugyan akkora poén, csinálja tovább.
-Tan hol... Áh úr isten-sikítottál fel, ahogy belépve a szobájába egy csontváz nézett farkas szemet veled.
-Jagi, bedőltél. Látnod kellett volna magad-röhögött, a kamerájával a kezében. Mert természetesen fel is kellett venni, hogy szerencsétlenkedsz.
-Tan, add szépen ide azt-mondod neki vészjóslóan, miután sikerült a lélegzetedet rendezni.
-Miért tenném?-kérdezi, de már az ajtó felé, megy mert tudja mi lesz. Hirtelen megiramodsz felé, mire ő is elkezd futni.
-Ha egyszer, elkaplak, saját két kezemmel fojtalak meg-ordítottad, miközben rohansz lefelé a lépcsőn a fiú után.
YOU ARE READING
Banda reakciók
FanfictionHogyan reagálnának a kedvenceink egy egy adott szituációra? Lessél bele a könyvbe és rögtön megtudod.