Mellifluous

8.

Szeptember 13.

Utolsó rövidujjús napok a mostaniak. Reggelente kevés egy dzseki, délutánra már túl sok.
Szombat van, és kint ülök egy padnál az iskola legnagyobb fűzfája alatt. Az ébresztőm annak ellenére is szólt, hogy kikapcsoltam tegnap este, így már reggel hat óta fenn vagyok.
Saphira ma elment elintézni valamit Charismával, mivel a szerdai előadást eltolták vasárnapra. Több szereplő is lebetegedett, viszont mára már mindenki meggyógyult, így holnap tartják meg.

Előttem áll egy egész nap, bármilyen különösebb teendő nélkül. Tanulni sem nagyon kell jövőhétre, ráadásul minden ismerősöm elment ma a Campusról. Kivéve egy..

-Szevasz Malini!- ijesztett meg hátulról az a személy aki, miatt az előbb imádkoztam, hogy ne jöjjön a közelembe.

Úgy ledobta magát a jobb oldalamra, mintha nagy spanok lennénk.

- Még mindig félős vagy.- röhögte el magát és elkezdett az ujjaival dobolni a combján.

- Te meg még mindig idegesítő.- forgattam a szemeimet és már éppen készültem felállni, mikor visszarántott a padra karomnál fogva.- Nash!- szóltam rá, de még azelőtt belevágott a mondatomba, mielőtt elkezdtem volna.

- Figyelj Malini, nem játszadozni jöttem most. Ülj vissza és hallgass meg.- utasított keménységgel a hangjában.

Visszanéztem az arcára. A tekintete még sosem volt ennyire komoly, mint most. Így inkább hallgattam rá és visszaültem a fűzfa alá.

- Van egy új lány, még Fréziás..

- Na, ne! Ugye nem akarod, hogy segítsek összejönni vele?- kérdeztem megrökönyödve.

Nash rögtön csóválta a fejét. A levelek pont elérték a haját, így azok is mozogtak Nash ellenkezésére. Még ránk is esett bár darab.

- Úristen dehogy! Nem érdekelnek engem az elsőévesek. Most másról van szó.

- Oké, hallgatlak.- feleltem. Most már tényleg komolyan vettem, amit mondott, és rendesen leültem.

- Van ez a lány, nem tudom, hogy hívják. De nagyon furcsa. Vöröshajú, elég magas. Minden szünetben bemegy az erdőbe. Vagy ott van, vagy pedig a kertben.

- Eddig ebben nem látok semmi furcsát.

- Nem is ez a furcsa, hanem hogy mit csinál. Olyan mintha keresne valamit. Tankönyveket és füzeteket sem hord magával, és hosszú masnis ruhákban jár. Olyan, mint valami eltévedt hercegnő. Azt terveztem mára, hogy megfigyeljük. Mivel, nincs itt ma senki más ezért, csak rád számíthatok. Segítesz?

Meglepődve néztem rá. Biztos ez is egy kifogás, hogy csinálhasson velem valamit.
Viszont olyan komolysággal és izgalommal mondta, hogy megfordult a fejemben, talán tényleg érdekli ez a misztikus lány hogyléte.

- Mivel mára nem terveztem semmit, ezért szabad vagyok. - adtam be a derekam. - De mit is akarsz pontosan csinálni?

- Elmegyünk a könyvtárba. Ott láttam utoljára.- válaszolta, miközben elindultunk.

A csuklómat szorítva haladtunk, mikor hirtelen megszólalt.

- Jó könyv egyébként.- mutatott a kezemben tartott könyvre.

- Mikor kölcsönözted ki?- kérdeztem tőle meglepődve és végig simítottam a csillogó zöldes-kék tollon a borítón.

- Még a nyár elején. Olvasd ki, megéri. Nekem az egyik kedvencem lett. Hol jársz benne egyébként?- kérdezte.

- Ah, csak az első húsz oldalt olvastam el. Nem volt időm többet olvasni, mivel épphogy elkezdhettem volna, félbe is szakítottál.- mondtam gúnnyal a hangomban.

- Gondolom, úgyis gyorsan olvasol, lesz időd bőven elolvasni Mal. Nem foglak sokáig zavarni. Talán egy 3-4 órát.

-3-4 órát??