Mellifluous

2.

Augusztus 31.

A fű selymesen hozzásimult a talpunkhoz minden egyes lépésnél.
Megmagyarázhatatlan az érzés, amit ilyenkor érzek legbelül. Összekapcsolódom az anyatermészettel és beleolvadok a világba.

Amint odaértünk a nap által fényesen csurogó patakhoz, Saphira nem hezitált. Rögtön bele is rakta a lábát a kellemesen hideg vízbe. Én is megáztattam a lábaimat, és közben a szitakötőket néztem.

A patak csurig van varangyos békákkal és ebihalakkal. Belegondolni is fárasztó, hogy egyszer ezekből a kis úszkáló teremtményekből mennyi nagy, nyálas béka lesz.

Saphira leguggol, a szoknyája vége a vizet súrolja. Kinyújtja hosszú, kecses karjait és egy hirtelen mozdulatot kísérő csobbanással a tenyerébe zárja az egyik kis békát. Szépen lassan enged a szorításán és bekukkant hozzá. Pár másodperc múlva már szabad a béka a tenyerén.                  Újra látja a világot.

Teszünk pár lépést a Campus felé. Saphira végül leengedi a kezeit és szabadul engedi a teremtvényt. Mindig is imádták az állatok. Bámulatos milyen együttérző és empatikus velük.
Egy vékony hang törte meg a csendet.

- Malini, képzeld el, egy régi barátnőm Koreából átjön hozzánk az akadémiába.- mondta vidáman.

- Hogyhogy? Azt hittem, hogy szeretett odajárni.- kérdeztem vissza meglepetten. Saphira mindig mondta nekem, hogy mennyire imádja Charisma az egyetemet.
Mi változott?

- Átfelvételizett hozzánk. Úgy érzi, jobban kitudja magát fejezni a színézkedéssel. Nem tetszik neki a biológus többé. Mármint persze érdekli, csak nem tudja magát elképzelni ebben a munkában. Az a sejtésem, hogy a szülei miatt ment természettudományi egyetembe. Kiskorától a Zelma Természettudományi Egyetembe akarták küldeni. Szerencséje van, hogy még csak most megy másodikba. Még simán átvették.

- Színészkedés? Remélem tetszeni fog neki. - válaszoltam mosolyogva. - Egyébként miért pont színészi pálya? Volt már tapasztalata benne?

- Igen. Alsóban mindig részt vett a színdarabokban. Hallanod kellene a hangját. Elbűvölő.- mesélt tovább.

- Majd megnézzük együtt.- válaszoltam. Most már érdekel, hogy milyen is ezen a terepen. Még sosem láttam élőben Charismát.

Egy hirtelen reccsenésre kaptuk fel a fejünket. Valaki megközelítette a piknik területünket. Leguggolt és egy laza mozdulattal elvett egy mézespuszedlit a tányérról. Közben próbáld figyelni arra, hogy nehogy meglássa valaki, ami persze felesleges volt. Mivel mi ketten Saphirával láttuk.

-Álljon meg a menet! Azok ott a mi dolgaink!- kiabáltam felé meglepetten. Ki ő, és hogyan gondolja, hogy mások dolgaihoz nyúljon?

- Nyugalom hölgyeim, holnap visszahozom.- felelte csábosan.

Mély kék szeme találkozott az enyémmel egy röpke pillanatra. Végül megszakította a szemkontaktust, önelégülten elmosolyodott és útnak eredt a campus felé.

Elindultam volna utána, ha Saphira nem ránt vissza a karomnál fogva. Nem szólalt meg, de a tekintetéből mindent értettem. Igaza volt. Felesleges felhúznom magamat pár pótolható mézespuszedliért.

Nem ez volt a bajom.Hanem ő. Nash Dashiell Smith.