Butterfly lovers

🦋Nove🦋

„The heaven in your eyes."

- Mi a baj Jisung? El vagy kenődve. - nézett szomorú barátjára Felix.
- Ahj csak aggódom, Binie olyan fura volt tegnap. Egész nap nem volt otthon és mikor hazaért is csak annyit mondott, hogy boldog születésnapot majd egy puszit kaptam a fejem tetejére. Mi van ha már nem is szeret...
- Dehogynem szeret, ne mondj butaságokat. Binie hyungnál jobban senki sem szerethetne téged. Te vagy neki a mindene.
- Hát tegnap nem éppen így viselkedett.
- Biztos csak elfáradt nagyon és meg fog majd lepni ma. - bíztatta barátját.
Nem szerette látni ha Jisung szomorú főleg ha a párja miatt, ami...végülis most először történt meg. Eddig sose volt semmi gond de ő biztos volt benne, hogy most sincs.
- Egyébként hova is viszel engem Jisung?
- Gondoltam ihatnánk egy kávét és közben sétálhatnánk. Benne vagy?
- Persze, bár nem értem ehhez miért kellett kiöltözni. - ezzel magára mutatott. Jisung csak vállat rántott majd a kezénél fogva húzni kezdte a Starbucksba. Mindketten kikérték a kedvenc kávéjukat majd picit azért pihentek a teraszon mondván sokat fognak sétálni és amilyen pici lábuk van nem biztos hogy bírják majd.
- Olyan szép ez a város, kár, hogy a mindennapi sietés miatt nincs időnk megállni és gyönyörködni egy-egy fában vagy madárban, igazából az egész tájban.
- Ah ne is mondd! Teljesen bele vagyok betegedve de azért ha tehetem esténként az ablakból nézem az eget meg a várost milyen gyönyörű. - álmélkodott Felix.
- Jaj hyung, kellene egy kis segítség.
- Miben? A hogyan hódítsuk meg Hyunjint hadműveletben?
- Mi? Van ilyen hadművelet? De nem!!
- Hát akkor?
- Chanie hyungnak, hogy végre legyen párja.
- De hát most kedvelne valakit? - nézett elgondolkodva egy pár percig a távolba Jisung majd mintha felkapcsolták volna a kislámpát a fejében minden értelmet nyert. - Oh! Basszus fel sem tűnt pedig elég egyértelmű.
- Hát szerintem is. Csak hyung hiszi azt, hogy nem tudunk róla. De nagyon sikeres lehet Minho, hogy a barátaim közül kettőnek is ellopta a szívét.
- Mondom, hogy nem voltam belé szerelmes Lix!
- De kedvelted.
- Miatta jöttem rá, hogy kedvelem Changbint. Nem ugyanaz a kettő.
- Akkor is kedvelted. - motyogta maga elé Felix.
- Mit mondtál?
- Semmit.
- Én is így gondoltam, Minho csak egy közeli barát, tudod hogy barátok is lehetnek lelkitársak. Na de, hogyan tervezted ezt?
- Tudom hyung, csak viccelek, Changbin volt neked az első és utolsó. Hát valószínűleg nem lökhetem őket egymásnak mondván, hogy 'tessék szeretitek egymást hát rajta.' Így még nincs tervem de Minho hyungot is rá kellene vezetni arra, hogy szereti Chant és lépjen felé.
- Valószínűleg, mert maguktól nem fognak. Mindketten félnek. Noszogatással meg talán sikerülne.
- De miért nem mondja el nekünk Bangchan, hogy hogy érez?
- Szerintem bizonytalan és azért. Binie mondta, hogy dolgozik egy dalon és már látta, hogy miről szól. Minden bizonnyal bűntudata van, amiért ezzel az érzéssel el tudná rontani a barátságukat és mivel nem tudja Minho mit érez inkább csendben szenved.
- Na nekem még a szöveget sem mutatta meg. Oh Bang Christopher Chan csak kerülj a kezeim közé.
- Felix nem hiszem, hogy a baba kezed sokat tudna ártani egy olyan kigyúrt emberben, mint amilyen Chan hyung.
- Ch...honnan tudod?
- Én se tudok ártani Binieben, innen tudom. - majd ránézett az órájára és úgy ítélte meg, hogy ideje elindulni sétálni.
Bele kerültek a város forgatagába, ahol úgyis lehet haladni ha egy helyben áll az ember, tekintve a rengeteg embert, akik egymást sodorják. Megálltak időzni a Han folyónál is, most senki sem sürgette őket, meg Jisung is úgy gondolta, hogy legalább biztos lesz ideje a többieknek elkészülni.
Majd egy bő 10 perc után magára hagyták a folyót és mentek tovább. Ahogy haladtak egyre több és több luxus házat, lakást és üzletet láttak, beértek a Gangnam negyedbe. Majd megpillantották a Seoul Gangnam negyedi Egyetemet is. Felix hirtelen lefékezett, hogy megfigyelje.
"Szóval ide jár Hyunjin. Illik hozzá ez az egyetem. Hasonló a kisugárzásuk."