Butterfly lovers

🦋Tre🦋

„Egy ölelés többet ér, mint száz bók."

Reggel Hyunjin a borzasztó csengőhangjára kelt, bár hajnal fél hétkor mindennemű hang borzasztó. Felkanalazta magát a mahagóni padlóról és megnézte ki hívja.

Bangchan hyung ez állt a telefonja kijelzőjén.

- Igen? - szólt bele kásás hangon.

- Jó reggelt haver! Ne haragudj ha felkeltettelek de úgyis készülni kell egyetemre. Mondjuk igazából csak ennyit akartam, hogy nehogy elkéss. - nevetett zavartan a telefonba hyungja.

- Köszönöm hyung! - Hyunjin tényleg hálás volt. - Valószínű hogyha nem hívsz elalszom, fogalmam sincs miért nem szólt az ébresztőm de még egyszer köszönöm hyung.
- Nincs mit Jinie! - majd egy aranyos nevetés közben elbúcsúzott.

"Ah egy újabb monoton nap, de legalább már péntek van." - mondta magának Hyunjin egyfajta lélekerősítőként. Magára kapott egy fekete garbót egy szakadt fekete nadrággal majd elkészült a fürdőben. Mivel a lakása közelebb van az egyetemhez, mint a családi házuk így sokkal nyugodtabban kóválygott az üres lakásában, mivel elég hamar végzett mindennel.

Lassan fogta a kulcsát és fontos iratait majd meglódult az egyetem felé. Komótosan szedte hosszú, kecses lábait, miközben a tájat figyelte és a zene ütemesen dübögött a fülében. A kapuban összetalálkozott Bangchanékkal majd egymás mosolyogva köszöntése után besétáltak az előadótermükbe, ahol további beszélgetéssel ütötték el a maradék időt az óra kezdetéig. Fájdalmas órának néztek elébe, négyük közül nem volt olyan, aki szerette volna a római jogot. Sokszor nem is értették, hogy koreai egyetemisták lévén minek kell római jogot tanulniuk. De mindannyian tudják, hogy fontos. A tanár úgy tartja ez mindennek az alapja, ezért meg is izzasztja az összes hallgatót.

- Hyunjin, elevenítsük fel a tavalyi anyagot. Mi a római jog fogalma? - Hyunjint hirtelen érte, hogy őt szólítja ezzel megzavarva a bambulását de nem okozott neki gondot a fogalom, hisz nagyon jól megtanulta.
- A római jog tárgyi értelemben azon tételek rendszere, amelyeknek hatálya alatt Róma és számos recipiáló nemzet élt.
- Nagyon jó. Mik a fő felosztásai Bangchan?
- Ius civile azaz a tulajdonképpeni római jog és az ius gentium ez pedig a nemzetek joga vagyis a nem római polgáraira vonatkozó jog.
- Tökéletes. - még Jeongint és Seungmint is kikérdezte majd tovább is lépett. Csak azért őket kérdezgette, mert tisztában volt vele, hogy ők nagyon megtanulták tavaly és akkor még érdekelte is őket.
- Szuperek vagytok fiúk!
- Tudjuk tanár úr! - motyogta Jeongin, mire a többiek csak visszafogottan kuncogtak.

Az óra után mind a négyen az egyetem egyik fája alatt pihentek le, miközben az ebédjüket fogyasztották.
- Ki kéne találni mit vegyek fel holnap. - nyavalyogtak.
- Ugye tudjátok, hogy nem a Guccinak lesz divatbemutatója, hanem csak egy baráti találka lesz az egész.
- Igen Bangchan tudjuk de nekem szükségem van jó ruhákra hogy ellensúlyozzam rusnyaságom. - mondta Hyunjin mire válaszul csak záporoztak felé az evőpálcikák, amik fémes csattanással értek földet.
- Hyunjin te hülye vagy a fejedre.
- Ja csoda, hogy nem forogsz. Örülnék ha úgy néznék ki, mint te.
- Seungmin veled sincs semmi baj.
- Igen, nektek legalább nem nagy az orrotok.
- Ahj Chan én szerelmes vagyok az orrodba, mikor fogod már fel ezt? - nézett rá csúnyán Hyunjin.
- Majd, amikor te azt, hogy olyan vagy mint egy félisten és mindenki meg van érted halva.
- Csak túloztok. Na mindegy, hyung inkább mesélj, mire számítsunk a holnapi nappal kapcsolatban.
- Nos, lesz egy meleg párunk, Jisungnak és Changbinnak hívják őket, akkor egy Minho nevű fiú is, elég pimasz és vicces de egyébként nagyon kedves és rendes szóval jól fogtok kijönni egymással, az utolsó fiú pedig Felix, akit egyből megkedveltek, mert egy imádnivaló kiscsibe. - Mesélt nagy vidáman Chan a barátairól. - Először Changbin lehet ijesztő lesz, egy kis törpe méregzsák és tud eléggé ridegen nézni.
- Nálad csak nem jobban hyung. - szólt közbe Seungmin.
- Seungmin feldoblak a fára. - próbált keménynek tűnni de a szája sarkában ott volt a mosoly, nem tehetett róla, imádta a nála pár évvel fiatalabb barátait de főként a csapat maknaejét, mert olyan kis babusgatnivaló volt de ezt vallta a másik kettő is. Jeongin egy imádni- és babusgatnivaló gombóc volt, aki mindig mosolygott és igyekezett felvidítani a többieket, ha rossz napjuk volt. Ez persze mindig sikerült hiszen a töretlen jó kedve akarva-akaratlanul átragadt mindenkire.
- Jó na hyung, csak viccelődtem. Fogadjunk ha Jeonginie mondta volna akkor neki nem ezt mondod.
- Hát persze, hogy nem csak nézz erre a pofira. - azzal elkezdte gyurmázni a legkisebb arcát, aki csak mosolyogva tűrte azt.
Nem sokkal később szipogást hallottak, mire mind a hárman odakapták tekintetüket; Seungmin volt az, akinek könnyek folytak le a szép arcán.
- Minie mi a baj? - kérdezték egyszerre.
- Bangchan hyung engem nem is szeret, hiába vagyok a második legkisebb és ezért próbálok aranyos is lenni de mégsem. Ti sem szerettek. - ezután még jobban nekikeseredett. A többiek egymásra néztek egy fájdalmas mosollyal majd átkarolták a pityergőt, először Bangchan ment majd szépen a többiek is rákapaszkodtak s simogatásokkal, kedveskedő szavakkal és puszikkal próbálták nyugtatni.
- Seungmin olyan kis buta vagy! Jeongint azért óvjuk és szeretjük annyira, mert ő a legkisebb és néha emiatt kis esetlen. Te nem félted őt mindig?
- Dehogynem. - szipogta.
- Na látod, de mindez nem jelenti azt, hogy téged kevésbé vagy egyáltalán ne szeretnénk. Miattad is minden egyes nap aggódom ha egyedül jössz vagy mész haza vagy akármi. Hyunjinért is, mert ti vagytok nekem a legfontosabb és belehalnék ha valami bajotok esne. - mondta neki komolyan Chan. - Nézz ide Minie baba, jól figyelj! Nagyon szeretlek téged, minden nap féltelek és gondolok rád, hogy mi lehet veled. Tudom, hogy most is történt valami komoly és összegyűltek benned a dolgok, de ha legközelebb ilyen lesz mondd el nekünk rendben? - kérdezte amire csak bólogatást kapott.
- Én is szeretlek hyung!
- Tudom és köszönöm.
- Chan hyung olyan vagy, mint egy apuka vaagy egy nagy testvér.
- Tudom, mert olyan kis törékenyek vagytok, azt érzékeltetitek velem, hogy kisbabák vagytok. És az én feladatom vigyázni rátok.
- Köszönjük hyung! - erre már még Seungmin is mosolygott majd szorosan megölelték egymást, igaz barátok, akik mindig ott vannak egymásnak ha kell. Chan még letörölgette a könnyeket a fiú arcáról utána pedig belepuszilt a hajába, ahogy a nagy testvér szokott a kisebbnek. Elvégre ahogy mondták tényleg egy báty vagy egy apuka szerepét töltötte be, amit ő őszintén nem bánt tekintve, hogy így fontosnak érezte magát. Na meg rangidős a csapatban.
- Minie baba, megnyugodtál? - kérdezte a legidősebb, mire egy mosolygós fejbólintást kapott válaszul aztán hirtelen még jobban megölelte őt. Chan csak mosolyogva szorította magához s a hátát simogatta Seungminnak.

Szegénynek bűntudata volt, amiért megbántotta a nála fiatalabbat. Nem gondolta volna, hogy ennyire magára veszi azt, amit Jeonginról mondott.

- Hyung!
- Igen?
- Sajnálom.
- Mégis mit?
- Ugyan, ismerlek tudom, hogy most az jár a fejedben, hogy mennyire megbántottál és bűntudatod van. Jobban kellett volna kontrollálnom magamat, mert így csak téged bántottalak és Jeongint is.
- Minie hyung olyan butus vagy tényleg. Engem nem bántottál meg, mindannyian vagyunk így, mikor azoktól várunk rengeteg szeretetet, akiket szeretünk és ha úgy érezzük falakba ütközünk akkor elég mélypontra kerülünk. Neked is most rengeteg szeretet kell, gondolom a szüleid megint elutaztak üzleti útra. Ha legközelebb ilyen lesz szólj, szívesen megszeretgetlek.
- Akkor mire vársz még? - nézett rá ajakbiggyesztve. A két szőke meghatódva figyelte a legkisebbek ölelkezését.
- Na jó úgy érzem épp elég érzelmi hullámvasút volt a mai nap, ezért menjünk haza.
- De Hyunjin, te sose engeded meg a lógást. - néztek rá.
- Egyszer tehetünk kivételt nem? - majd mind bólogatva értettek egyet. - Akkor meg mire várunk. Gyertek menjünk hozzám.

Megindultak Hyunjin új lakásába, ahol aztán mind csodálkozva nézték, hogy hát igazából nincsen semmi. De jó társaságban az sem számít ha nincs kanapé se tv de még csak étel sem de azt még lehet orvosolni. Este felé rendeltek pizzát és zene hallgatás meg bohóckodás közben elfogyasztották a rendelt ételt egy kis soju kíséretében, ami kivételesen még a kisebbeknek is engedélyezve volt de csak is egy pohárkával.
Éjjel fél egy lévén a házigazda már nem engedte el barátait a sötét, csendes és veszélyes utcákra hivatkozva így négyen a padlón leterített pléden kucorodtak össze. Bangchan és Hyunjin volt alul mondván ők nem fáznak fel, a másik kettő pedig keresztbe-kasul az idősebbeken.

*****

2022.05.26.
Bocsánat csak a dátumot az istennek sem akarta kiírni!:( Köszönöm annak, aki elolvasta ezt a részt is!!💜