Butterfly lovers

🦋Uno🦋

„Én minden erőmmel próbálom megérteni a világot, de engem miért nem akar megérteni a világ?"

A nap sugarai lustán sütöttek be a Gangnam negyed egyik utcájába. Hyunjin mocorogva húzta még jobban fejére a takaróját gondolván hátha azzal ki tudja zárni, hogy reggel van. 16 éves kora óta azt hiszi, hogyha jobban belegabalyodik a takarójába reggel akkor majd nem fog szólni az ébresztője. Bár akkoriban még az anyja is ébresztette kedveskedő szavakkal és simogatásokkal, a vallomása óta viszont egyszer nem nézett rá, példa erre, amikor átaludta az ébresztőjét és az anyja nem keltette így szépen elkésett az első kettő órájáról de az apja pozíciója miatt egy kisebb megfeddéssel megúszta.

Kikelt az ágyából majd a fürdőszobájába indulva elvégezte a fontos reggeli teendőit. Aztán jött a szokásos mindennapi krízis helyzet, mégis mi a fenét viseljen ma?

"Kéne valami amiben kevésbé vagyok renyhe." - mondogatta magában Hyunjin. Végül egy fehér oversized pólót vett fel egy fekete bőrnadrággal. Majd a hosszú vállig érő szőke haját is beállította meg persze feldobott egy enyhe sminket aztán meglódult lefelé az emeletről.

A nappaliban az apja ült a reggeli újsággal és egy bögre kávéval a kezében. Hyunjin köszönésére fel sem nézett az újság lapjaiból de még csak vissza sem köszönt.

- Egyetem után haladj hazafelé, randid lesz. Seokoval. - mindössze ennyit mondott az apja és ő ezzel lezártnak tartotta a témát de Hyunjint nem ilyen fából faragták, szeretett az apja ellen lázadni és visszabeszélni, ha már csak megtűrik ebben a házban úgy érezte joga van ahhoz, hogy ezt tegye.
- Nekem nem lesz semmilyen randim, max. az ingatlanossal de ennyi.
- Azt mondtam, hogy egyetem után hazatakarodsz és elkészülsz az esti vacsorára ezzel a befolyásos szülőkkel rendelkező lánnyal.
- Igen az ingatlanos valóban elég befolyásos, rajta múlik, hogy enyém lehet-e a lakás vagy sem.
- Te elbaszott gyerek!! - dobta le az apja az újságot idegesen. - Azt csinálod, amit mondtam amíg ebben a házban laksz!
- Ezért megyek ma lakást nézni, hogy az legyen, amit én akarok, mert apa én még mindig meleg vagyok és holmi vacsora egy nyafka lánnyal nem változtat meg, sőt csak még jobban meleggé tesz.
- Nem érdekel! Tovább kell vinned a vérvonalat! Ez csak egy átmeneti betegség.
- Akkor már 3 teljes éve beteg vagyok, ez már nem átmeneti. Ez az idővallum egy párkapcsolatban már élettársi viszonynak számít, szóval én élettársi viszonyban vagyok az identitásommal. – az apja erre csak dühös szemekkel nézett rá. Mire a felesége robogott be a nappaliba egy "A VILÁG LEGJOBB FELESÉGE" kötényben.
- Szívem, mi a baj? – nézett rá aggódva. Hyunjinnak nevetni támadt kedve attól a komédiától, ami a szeme elé tárult. Az anyja, mint egy szófogadó pincsi kutya loholt a férje nyomában, most meg épp a lehajított újsággal legyezte férje liluló fejét. Kedves mindenki ez a nő lenne itt Kim Nareun, a trófea feleség és hűséges padlócirkálója a ház urának.
- A fiunk, az a bajom.
- Te! Már megint kiidegeled apádat. Menj inkább az egyetemre. – "te" mindig csak ennyit mond az anyja neki, mióta kiderült a szexuális irányultsága azóta nevén sem szólítja, mintha azzal valami hatalmas bűnt követne el. Azelőtt kisgombóckámnak hívta az anyja és ő volt a mindene.

*****

Horkantott egyet majd, hogy mindenki hallja; jól becsapta az ajtót. Magában puffogva ment az egyetemre, ahol a kerítés előtt egyik barátját látta meg. Yang Jeongin, joghallgató társa és négyéves kora óta legjobb barátja.

- Jó reggelt hyung! - köszönt neki Jeongin mosolyogva.
- Neked is jó reggelt Jeonginie! - borzolta össze a fiatalabb haját. - Seungmin már megint elaludt?
- Hát megeshet tőle.
- Néha elhagyhatná régi rossz szo-. - ideje sem volt befejezni, mert abban a pillanatban jelent meg az említett fiú.
- Sziasztok! Ne haragudjatok, csak anyámnak megint most jutott eszébe traccspartit tartania.
- Semmi baj Seungminie, na induljunk mielőtt még késnénk.
- De nekem annyira nincs kedvem bemenni, nem lehetne lógni?
- Nem! - vágta rá egyszerre Hyunjin és Jeongin.
- Ahj de még annyi kreditem van, nem lesz baj ha hiányzom.
- A kredit másra kell Seungie, nem arra, hogy lógj, majd pénteken pihensz.
- De az olyan messze van~  hisztizett tovább.
- Seungmin... csütörtök van. - mutatott rá a hét utolsó előtti munkanapjára Hyunjin.
- Ahj...ti ketten olyan gonoszok vagytok! - azzal bevágtatott az aulába, a legfiatalabb és a legidősebb a csapatban csak egymásra nézett majd nevetve követték a harmadik társukat.

Hyunjin az alkotmányjogi terembe belépve egy újabb barátjával; Bangchannal találkozik.

- Jó reggelt hyung! - köszöntötte mosolyogva a szintén szőke hajú barátját.
- Jó reggelt Hyunjinie! Hogy vagy? - nézett rá érdeklődve. Bangchan is azok közé a barátai közé tartozott, akiket tényleg érdekelt, hogy mi van vele.
- Köszönöm jól vagyok és te?
- Hát voltam már jobban de rosszabbul is. - nevetett azon az igazán kellemes hangján. - Nehéz a munkát és az egyetemet összeegyeztetni de ezt nem kell pont neked mondanom.
- Nem bizony, nem könnyű de megélni is meg kell. De nem is emlékszem mikor találkoztam utoljára egyetemen kívül veletek. - morfondírozott Hyunjin. Majd arra kapta fel a fejét, hogy a mellette ülő hangos csattanással a fejére csap.
- Mi a baj hyung?
- Jó, hogy említetted, teljesen kiment a fejemből, hogy az egyik barátommal megbeszéltem egy találkát szombatra és nem kéne elfelejtenem pont azért, mert alig van időnk. De mit szólnál hozzá ha hívnád a fiúkat meg én is beszélnék a többi barátommal és akkor kimozdulunk mindannyian, hiszen ránk fér. Persze ha nincs semmi családi programod.
- Te most viccelsz velem? 3 éve semmilyen családi programra nem vagyok hivatalos csak megtűrnek.
- Oh haver, annyira sajnálom. Tudod ha bármi van nekem és a srácoknak írhatsz, én 24/7-ben elérhető vagyok.
- Köszönöm hyung. - nézett Bangchanre hálásan.

*****

Az óra után volt egy egy órás szünetük, amikor hívta az ingatlanos, hogyha kényelmesebb lenne neki akkor most elmehetne megnézni a lakást, amibe a fiú seperc alatt bele is ment. Az egyetemtől két utcára van a kicsinek igazából nem is mondható lakás. Hatalmas márványfalú az egész ingatlan, a nappalit egy fakeretes üvegajtó választja el a konyhától, a nappali bal oldalán van a bejárati ajtó azzal szemben egy erkélyre vezető ajtó majd a konyha ajtóval szemben egy íves átjáró a folyosóra, ahol három szoba és kettő fürdőszoba kapott helyet. A lakás nagyon tiszta volt és minden hibátlannak tűnt.

- Rendben kiveszem, nagyon megtetszett.
- Levette Önt a lábáról igaz fiatal úr?
- Teljes mértékben.
- Ez esetben, elkészítem a papírokat és este elküldöm az e-mail címére, hogy átnézhesse és aláírja aztán, amikor kedve tartja be is költözhet. - mosolygott szívélyesen az ingatlanos.
- Rendben, köszönöm szépen. Ha nem bánja akkor most mennék, hamarosan kezdődik az órám.
- Jaj egy perc. - majd elfutott és a kulccsal jött vissza. Hyunjin megköszönte majd el is viharzott, hogy óra előtt két perccel beessen a gazdasági jog órára. Itt már csak Seungminnal és Jeonginnal találkozott, Bangchannek most éppen másmilyen órája volt. Hyunjin is elunta az agyát mivel megint átismételték a jogszabályok érvényességét és hatályosságát, emellett kik és kik nem lehetnek jogképes emberek a társadalomban. A lehető legkínzóbb kilencven percének mondhatja ezt, ja és még ma randija is lesz, a plafonon van az örömtől.

*****

Miután hazabaktatott csak felvett egy zakót majd az étterembe ment, ahol húsz percet játszott a villájával mire megérkezett a lány.

- Szia Kim Seoko vagyok! - pillogott szégyellősen a lány.
- Hwang Hyunjin. - majd jött a pincér és felvette a rendelésüket a lány egy jjajangmyeont, Hyunjin pedig egy tál tteokbokkit kért és mellé egy üveg sojut is. Amíg a rendelésükre vártak hatalmas csend volt, a lány nem tudta hogyan kezdjen bele, a fiúnak meg csak szimplán derogált a beszélgetés, nem szerette a túlzottan is szégyellős embereket. Minekután megjött az ételük, neki kezdtek elfogyasztani majd végül a lány megtörte a nyomasztó csendet.

- Mesélj magadról oppa!
- 22 éves joghallgató vagyok és meleg, mint a kajánk szóval ne erőlködj kicsim!
- De én ki tudlak ebből nevelni!
- Kiscsillag. - kezdett bele miközben intett a pincérnek jelezve, hogy fizetne. - ebből nem lehet kinevelni és nem is akarom. Emellett nem is vagy az anyám, hogy nevelj. Most pedig megyek szia! - a lány csak tátogva nézett utána.

Hyunjin úgy döntött nincs az az isten, hogy ő hazamenjen, mert balhé lenne a mai randiból, így előkabászta a lakáskulcsát és ott töltötte az éjszakát, ami nem is volt rossz. Meg tudná szokni de holnaptól úgy is átcuccol ide vagy inkább hagy a francba mindent és vesz új dolgokat. Valószínűleg igen, ez lesz. Kinek kellenek azok az undorító bútorok, tele rossz emlékekkel ha vehet újakat.
De addig is pár napot simán kibír a padlón is egy takaróval meg párnával.

*****

2022.05.04.