Butterfly lovers

🦋Sette🦋

„Még jó, hogy a barátok 24/7-ben a személyes titkos alakulat részei, akik kiderítenek mindent vagy adnak fagyit."

- Szóval mindenképp annyira meglepetés bulim lesz, hogy nem fogok róla tudni. - jegyezte meg Felix szomorkásan.
- Ahogy mondod kedvesem. - bólogatott nagyokat Jisung a kanapén. - Az isten áldja már meg Changbint, hol a fenében van? - mérgelődött, ugyanis a párja húsz perc elteltével sem jelent meg, holott félórája írta, hogy öt perc és hazaér. Már épp folytatta volna a szidását és bízott benne, hogy csuklik is rendesen a törpe, amikor a bejárati ajtó csipogott; valaki - a lakás másik lakója - beírta a kódot.
- Sziasztok! - köszönt Changbin, akinek még a fülén is bevásárló szatyor lógott miközben próbálta levenni a cipőjét. A lakásban tartózkodók felugrottak a kanapéról és míg Felix bevitte a vásárolt termékeket a konyhába addig Han levetkőztette párját.
- Hol voltál te szerencsecsomag?
- Nyugi anyu! Mentségemre szóljon, hogy egyszer döntök úgy, hogy önszántamból kimegyek az utcára erre betámadott három méhecske, egy mitugrász csivava, a maszk végig csikizte az orrom és az az enyhe széllökés is szétfújta mindazt a három szál hajamat ami van. - bosszankodott, miközben hagyta a párjának, hogy a haját lapogassa le.
- De legalább Oli Londonnal nem futottál össze! - kiabált ki Felix a konyhából.
- Igazad van, sokkal nyugodtabban fogok pattogni.
- Pattoghatsz is te 160 centis méregzsák.
- Han Jisung! Idősebb vagyok! - nézett morcosan párjára.
- Sosem akadályozott meg az az 1 év csak mondom. - erre a másik csak egy frusztrált sóhajt hallatott s beballagott a konyhába mondván Felix a vendég ne ő pakoljon. A pakolás után hárman pihentek a kanapén, Changbin lábai között ült párja hátát a széles mellkasnak döntve, a szőke csak mosolyogva nézte a párost.

- Olyan irigy vagyok rátok!
- Miért?
- Ahj, egyszer megkedvelek valakit úgy nagyon nagyon, erre kiderül, hogy gazdag s ha ez nem lenne elég még elsőszülött is. - Jisung erre csak elhúzott szájjal szisszent fel.
- Én is ugyanezt mondtam barátom! Irigy vagyok rátok, hisz ti olyan jól megvagytok!
- Ugyan Felix, nekünk sem volt könnyű. Anyám megnehezítette rendesen azt, hogy Jisunggal legyek sőt még mi magunk is.
- De mégis egymás mellett vagytok. - mutatott rá a lényegre.
- A szerelem mindent legyőz~ - trillázta Jisung. - Egyébként meg ha megtalálod azt, akiért érdemes szenvedni hidd el minden erőfeszítést meg fog érni.
- Pontosan ezt elhiheted. Mi is sokszor éreztük azt, hogy fel kellene adni vagy elgondolkodtunk mondván megéri-e ez nekünk de a szívünk mélyén tudtuk, legalábbis én biztosan, hogy Jisung mindent megér és ha kéne még háromszor ennyit szenvednék érte, mert tudom csak a jó vár mellette.
- Fúj milyen érzelgős lettél Binie! - nyávogott Han s közben megjátszott undorodó fejjel nézett párjára.
- Én meg tudom, hogy meghatottalak és csak ezzel akarod titkolni mennyire elérzékenyültél és ha egyedül lennél már rég sírnál. - bökte meg a fiatalabb orrát.
- Ha így folytatjátok én leszek az egyetlen, aki sírni fog. - erre csak ráugrottak Felixre és agyon ölelgették.
- Egyet ne feledj, soha ne add fel, a remény az, ami mindig megmarad ha minden veszni látszik hatalmas erőt tud adni a nehéz napokon. Mindig van fény a kilátástalanságból és mind tudjuk, hogy te magad vagy a Napfény Lixie.
- Mivel érdemeltem ki ilyen barátokat?
- Azzal, hogy csodálatos vagy, mikor megláttam a szemedben a végtelen csillogást tudtam nem szabad hagyni, hogy kialudjon ez a fény a szemedből.
- Ennyiből megállapítottad, hogy jó ember vagyok?
- Nem Felix, te nem jó ember vagy hanem csodálatos. Tudod klisé de azt mondják a szem a lélek tükre és a te szemedben minden benne van.
- Köszönöm nektek, hogy mindig ilyeneket mondotok nekem, el sem tudjátok képzelni mennyire feldobjátok azt a jelentéktelenül kismennyiségű önbizalmamat.
- Pontosan el tudjuk képzelni mennyire segít.
- De lehetne több önbizalmad is... ha én úgy néznék ki, mint te. - mondta Changbin majd egy szokásos elhagyhatatlan kis füttyentéssel fejezte be a mondatát.
- Changbin!! - pirítottak rá a fiatalabbak.
- Most meg mi van?
- Olyan buta vagy istenem. Te is nagyon helyes vagy.
- Dehogy, ez csak Han. Mellette ragyogok.
- Oi! Igazából nélkülem is, mivel te is csodálatos vagy na meg ezek az izmok! - mondta a párja miközben tapogatni kezdte a kezét. - Nem szabad téged többet edzőterembe engednem Chan hyunggal. Majd még itt lecsapnak a kezemről. - méltatlankodott.
- Ha hat ökör és egy daru akarna elvinni se tudnának, én már melletted maradok örökre.
- Pisze pisze! - gügyögött Han majd Changbin összedörgölte az orrukat és szerelmesen mosolyogtak egymásra.
- Khm! Azért én is itt vagyok ám! És kezdem szarul érezni magam. - motyogta Felix.
- Alig várom, hogy össze gyere Hyunjinnal és én is ezt mondogathassam nektek. - vágott vissza a nála egy nappal idősebb.
- Nem értem miért ezzel jön mindenki.
- Mert mi láttuk a szikrákat. - majd ezt a kezével is imitálta Jisung.
- Nem tudom miről beszélsz.
- Binie mondd meg neki kérlek. Ugye, hogy látszódtak a szikrák?
- Bizony Yongbok, látszódtak.
- Max a saját szikráitokat láttátok. - forgatta meg szemeit a szőke.
- Majd nem mondod ezt ha kézen fogva jöttök bejelenteni azt, hogy egy pár lettetek. - rángatta a vállát Jisung.
- Valószínűleg barátnője van.
- Ezt miből gondolod?
- Találkoztam vele a múltkor és egy lány volt vele. Bár Chan hyung azt mondta meleg de nem úgy tűnt.
- Tudod, hogy van-e testvére?
- Nem tudok róla.
- Akkor mégis miről beszéltetek annyit?
- Hát minden egyébről.
- Én arra tippelek, hogy nővére, húga vagy unokatestvér.
- Eléggé összebújtak.
- Te nem szoktál Iseullal meg Daeheevel ölelkezni?
- De, de ez nagyon más volt.
- Lee Yongbok hagyd abba ezt a marhaságot vagy olyat adok, hogy visszaszállsz kenguru földre. - mordult fel Changbin.
- Menjünk inkább fagyizni. - jelentette ki Jisung.
- Édes, szeptember van.
- És? Téged is megtámadtak a méhecskék szeptemberben akkor fagyizni miért ne lehetne? Plusz a mekiben 4 évszakon keresztül van fagyi csak jelzem halkan.