Kéne egy billentyűs.. [ShinKami ff.] Befejezett✔️

VI.

Szerencsére Dabi rövidesen odébbállt, bár ehhez nagyban hozzájárult az, hogy Toga megfenyegette, miszerint ha nem megy és szolgálja ki a vendégeket, kiharapja a gégéjét. A lány szemfogaival meg nem bölcs dolog ujjat húzni, így kénytelen-kelletlen, de békén hagyta a két fiút az este további részében, bár mielőtt távozott, elmorgott még egy "buzik"-at, mire Shinsou megajándékozta egy "nem mintha te különb lennél" pillantással. Illetve a crush-a előtti nyilvános megalázása után megkapta a depi-vodkáját.
- Ne haragudj amiatt a barom miatt- morogta félig a poharába a pincérre utalva.- Szent kötelességének érzi, hogy csesztessen. Nem akartam, hogy téged is kellemetlen helyzetbe hozzon.
- Ugyan ugyan- legyintett vidáman, kissé ködös tekintettel Denki.- Jó fejnek tűnik. Meg a pultos lány is, amikor nem akar rám mászni.
- Egy csapat idióta, de azért lehet rájuk számítani- biccentett és a szeme sarkából nézte, ahogy Kaminari a szívószálával próbál kiszedni egy narancs darabot. Ha így halad, totál bele fog esni ebbe a gyönyörű idiótába.- Miért jelentkeztetek a versenyre?- szaladt ki a száján.
A gitáros először csak megvonta a vállát.
- Viccesnek tűnt. Aztán rájöttünk, hogy ez egy remek lehetőség egy kis nevet szereznünk magunknak, illetve mikor megtudtuk mi a nyeremény, onnantól kezdve komolyan vettük. Kicsi korom óta szeretek zenélni, azzal, hogy a srácokkal megalapítottuk a Dinamitot, egy álmom vált valóra. És mind nagyon szeretünk zenélni, szóval apait-anyait beleadva küzdünk, hogy megnyerjük. Hatalmas lehetőség lenne- nézett fel mosolyogva, majd az egyik kezén megtámasztotta az állát.- És te, művész úr? Hogy keveredett egy zongorista egy főként könnyűzenei versenyre?
- Bizonyítani akarok- játszott a poharával.
- Kinek?- húzta fel a szemöldökét kíváncsian, mire Hitoshi sóhajtott.
- Örökbefogadott gyerek vagyok. A nevelőszüleim pedig... Nem a legjobb felnőttek, akiket egy gyerek szüleinek kívánhat. Nem sokkal azután, hogy örökbe fogadtak, beírattak zongora órára, a megkérdezésem nélkül, hogy egyáltalán akarok-e. Mindketten komolyzenészek egyértelmű, hogy a gyerek is az lesz, akár saját, akár nem. Az első zongora tanárom egy vén hárpia volt, aki a előszeretettel kiabált, ha nyolc éves Hitoshi félreütött egy billentyűt az új darabban, amit aznap "tanított". Jópár éves könyörgésembe került, mire kerestek másikat, ő volt Aizawa. Shota apám helyett is apám, a férjéről nem is beszélve, aki évek óta nyúz, hogy legyek a gyerekük hivatalosan is. Illetve van egy lányuk, Eri, akire sokszor vigyáztam, mikor kicsi volt. Azért jelentkeztem a versenyre, hogy bizonyítsak a nevelő szüleimnek, akikkel bár nem tartom már a kapcsolatot igazán, a hatásuk meg mindig teljesen keresztülfonja az életem, Shota-nak, aki mindig támogatott, mégha ez néha egy "szard már le az őseid és a hülye zenedobozuk"-ban merült is ki. Illetve... Nos magamnak. Nem vagyok biztos benne én sem, hogy ezt hogy értem... Talán, hogy tényleg csinálni akarom-e ezt a vackot. Az ostoba és unalmas hangversenyeket, koncerteket, miközben egy olyan hangszeren játszok, amit gyűlölök és rémálmaim vannak tőle- szorította össze az ajkait a monológja után.- A zenét szeretem. De talán ez a verseny jó lesz arra, hogy rájöjjek mit is akarok. Hogy megtaláljam végre merre kell mennem.
- Shinsou...- nyöszörögte Kaminari, miközben hatalmas krokodil könnyek gurultak végig az arcán.- Olyan nehéz gyerekkorod lehetett...
- Ugyan- legyintett egy kicsit feszengve.- Túléltem.
- Ne bagatelizáld el!- szólt rá Denki-hez képest erélyesen.- Kényszeríteni egy gyereket arra, hogy azt az utat járja, amit te kinéztél neki... Az ilyeneknek nem lenne szabad gyereket adni- rázta meg a fejét, miközben letörölte a könnyeit.
- Ezt úgy mondod, mintha veled nem hasonló dolgot csinált volna a nagyanyád- sóhajtott a zongorista és óvatosan beszélgetőpartnere vállára csúsztatta a kezét.- Kaminari... Nincs semmi baj. Mostmár tulajdonképpen én magam vagyok az egyetlen aki az utamba áll. Pontosabban a félelmem.
- Mmm...- nyüszögött a szöszi és a következő pillanatban egy határozott mozdulattal átölelte Shinsou nyakát.
Hitoshi-t nem kicsit lepte meg a gesztus. Elsőre teljesen el is felejtette, hogyha nem reagál rá valamit, csak még kínosabb lesz a helyzet, úgyhogy pár pillanattal később esetlenül megütögette az alacsonyabb férfi vállát.
Miután Denki rendesen visszaült a helyére, hirtelen egyikük sem tudta, hogy mit is kéne mondania. A gitáros igencsak érezte már a koktélját a fejében és a félhomályban valahogy Shinsou-t csak még gyönyörűbbnek találta. Hosszú, erős ujjai a vodkás pohárral játszottak, alig láthatóan rágcsálta belülről a száját, mint aki nagyon agyal valamin, miközben orchidea színű szemeivel a bárpult apró hibáit mustrálta és mivel kissé leszegte a fejét, így az általában égnek meredő hajából néhány tincs előre hullott.
Hitoshi gondolatai csak úgy pörögtek, akár a búgócsiga, miközben néha az őt, alkoholtól mámoros tekintettel bámuló Denki-re pillantott. A tenyereivel a combjai közt támaszkodott és teljes testtel felé fordulva leste minden mozdulatát. Az átlátszó szájfénnyel bekent ajkai picit elnyíltak egymástól, mintha nem kapna rendesen levegőt a tömegben, arany szemei pedig úgy nézték, mintha a világ legérdekesebb dolga lenne, de már majdnem elaludna. Te jó ég, Shota biztos kioktatná, ha megtudná Hitoshi mennyire oda akart hajolni a szőkéhez és kideríteni, hogy vajon valamilyen ízesítésű-e a szájfénye.
- Hogy találkoztál a többiekkel?- bukott ki belőle végül az egyetlen épkézláb kérdés, ami akkor eszébe jutott. Azt mégsem kérdezhette tőle, hogy megcsókolhatja-e.
- Hm?- nézett végre ténylegesen a szemébe, mint aki most eszmélt föl legédesebb álmából.- Ó, a bandával?- jutott is el a tudatáig a kérdés, majd Hitoshi bólintott. Hála az égnek, hogy a zongorista még azelőtt elterelte a témát, hogy Denki teljesen elveszítette volna az uralmat maga fölött és lekapta volna a fiatal férfit.- Ó, nos, izé... Egy felső középbe jártam velük. Osztálytársak voltunk és már akkor is legjobb barátok! Tulajdonképpen én jöttem elő a banda alapítás ötletével, amikor megtudtam, hogy Bakugou dobol. Egy kulturális fesztivál alkalmával Jirou megtanított egy kicsit gitározni és utána komolyan is elkezdett érdekelni, így még jobban belevetettem magam, majd szép lassan magammal rángattam a többieket is. Amikor elkezdtünk beszélgetni a banda alapításról, azzal dolgoztunk, amink volt, vagyis Bakugou dobjával, Ashido éneklésével, aki alsó középben és előtte is kórusban énekelt, illetve az én gitár tudásommal. Ehhez választotta Kirishima a basszusgitárt, illetve Sero először a billentyűket. azonban több hónapnyi tanulással sem jutott velük sehova, így feladta és inkább átváltott ritmusgitárra. Ha megnézed a YouTube-on, néhány dalunknál láthatsz billentyűst, azt Kyouka. Néha besegített nekünk, de amióta ott van neki Yaomomo és a szóló karrierje egyre jobban megy, nincs nagyon ideje.
- Miért nem játszik Ashido a billentyűkön?- húzta fel az egyik szemöldökét a pulton könyökölve.
- A csaj nem tudna megmaradni egyhelyben- nevetett fel Kaminari.- Mi is megpróbáltuk rábeszélni, de ebből nem engedett szóval, ha úgy tetszik ezt elengedtük. Félig volt csak vicc a kérdés, amit a verseny első fordulója után kérdeztem tőled- vakarta mega a halántékát kicsit kínosan.
Hitoshi természetesen sosem felejtette el a szőke fiú ajánlatát, miszerint legyen a rock banda billentyűse. És őszintén, ha ezzel többet lehet Denki közelében...
- Átgondolom mégegyszer az ajánlatod- szaladtak ki a szavak a száján, a gitárosnak pedig hirtelen a torkán akadtak a szavak.
- KOMOLYAN?!- hajolt közelebb a levendula hajú férfihoz, aki meglepetten és zavartan egy aprót biccentett.- EZ AZ!- boxolt a levegőbe diadalittasan.- Nem fogod megbánni!- ajándékozta meg egy fülig érő, boldog és izgatott mosollyal. Ezt biztosra vette, főleg, ha többet láthatja így ragyogni a szöszit.
- Nézzenek oda, összefújta a szemetet a szél- állt meg mellettük egy magas, vékony alak.
- Hanta?- kapta felé a fejét Denki, mire fekete hajú barátja vidáman vigyorgott.
- Kaminari Denki!-ugrott a fiú nyakába a rózsaszín hajzuhatagú lány, minden kétséget kizárólag Ashido, Shinsou pedig komolyan aggódott, hogy a szöszi le fog esni a székről.- Nem hívtál engem, amikor helyes pasikkal iszol?!- nyafogott.- Azt hittem piercing-tesók vagyunk!
- Piercing-tesók?- húzta össze a szemöldökét Hitoshi értetlenül, mire Mina kajánul elvigyorodott és félre tűrve göndör haját, megmutatta a zongoristának a fülkagylóját díszítő 'dick' feliratot.
- Denki-nek meg...- nyúlt át hátulról a fiú karjai alatt és minden figyelmeztetés nélkül felrántotta a pólóját, ezzel megmutatva a köldök piercingjét melynek betűiből a 'pussy' szó volt kiolvasható.
- Mina!- húzta vissza a felsőjét a helyére, vér vörösen. Ezt nem most akarta megmutatni Shinsou-nak.
- Még nem látta?- pislogott meglepetten az énekes.- Pedig mindig olyan büszkén mutogatod mindenkinek.
Ennél rosszabb úgysem lehet, próbált lenyugodni a szólógitáros, de hát az ember a barátaira ugye mindig számíthat...
- Mi van Denki, csak nem le akarod nyűgözni a zongoristát?- könyökölt a vállára Hanta röhögve, Denki pedig kínjában a tenyereibe temette az arcát. Biztos nincs akkora mázlija, hogy a lila hajú félisten érzékszervei hirtelen leálljanak és ne hallja és lássa ezeket.