Kéne egy billentyűs.. [ShinKami ff.] Befejezett✔️

V.

A két fiatal kővé dermedve állt az előszobában, szorosan tartva a szemkontaktust.
Ennél rosszabbkor ez ki sem derülhetett volna, tekintve, hogy előző szombaton, amikorra megígérte Denki-nek a találkozót, félálomban, migrénnel mászott le a színpadról és Kaminari-t elfelejtve összecsuklott az öltöző kanapéján a backstageben. Dabi-ék majdnem mentőt hívtak rá, annyira nem akart magához térni. Haza is Twice hozta, holott épeszű ember nem ülne be józanon a kocsiba a férfi mellé.
- M-meg tudom magyarázni!- szaladt ki a száján kétségbeesetten egy lépést téve a maszkját szorongató fiú felé.
- T-te vagy MindJack!?- tért magához félig a kábulatból.
- Nem így akartam, hogy kiderüljön...- morogta a tekintetét ezúttal a padlóra szegezve. Milyen szép a parketta.
- Te jóságos ég, MindJack-kel beszélgetek hetek óta!- ülepedet le benne az információ.- Ott voltál végig mellettem a versenyen! És és és beszélgettél velem! Hallottalak zongorázni! És és és- kapkodta a tekintetét a maszk és Hitoshi között, majd a szája elé kapta a kezét.- Basszus, a hajad! Hogy nem ismertem fel?! Hogy nem esett le?! Végig ott voltál előttem! És...- látszott az arcán, ahogy beugrott neki az előző hétre megbeszélt találkozó és az emlék hatására egy kicsit összehúzta magát és lesütötte a szemét.-... és nem voltál ott szombaton...
- Ne haragudj...- lépett óvatosan közelebb hozzá a lila hajú fiú.- Nem szándékos volt. A műszakom után összeestem az öltözőben a fáradtságtól. Ne haragudj rám Kaminari- vette óvatosan a tenyerébe a maszkját és azzal együtt az alacsonyabb férfi kezeit is.
Denki alig dolgozta fel még az információt, hogy az általa bálványozott dj egyben az a zongorista is, akivel versenytársak a vetélkedőn, illetve az előző héten a kimerültségtől az ő vállán aludt és utána még lenyomott egy másfél órás műszakot. Hiába esett neki akkor baromi rosszul a felültetés, a dolog hátterének tisztázása után már valahogy nem tudott haragudni az előtte feszengve ácsorgó férfira.
- Kiengesztelhetlek valahogy...? Akárhogy- nézett rá bűntudattal teli szemekkel.- Tudom, hogy elszúrtam, mert megígértem neked, hogy ott leszek és csak kifogás, hogy fáradt voltam és ezért ültettelek fel és nem akarok kifogásokkal takarózni, mert igenis bánt a dolog és szeretném jóvá tenni, ha megengeded és esetleg adsz nekem még egy esélyt, ígérem-...- hadart mindent egy szuszra, azonban a torkán akadt a szó, amikor megérezte a fiú enyhé érdes ujjait az arcán.
- Nyugalom- kuncogott egy halvány mosollyal.- Kicsit csalódott voltam, de nem haragszom. Főleg úgy, hogy tudom mennyire fáradt voltál már a verseny után is, amikor elaludtál mellettem és rádőltél a vállamra.
- Mit csináltam?-húzta össze a szemöldökét értetlenül, azonban mikor Denki realizálta, hogy mit mondott, inkább úgy döntött, úgy tesz, mintha nem is hallotta volna a kérdést és ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- És már akkor majdnem állva elaludtál, nem csodálom, hogy még másfél óra zenélés után összeestél a fáradtságtól. Beütötted valamidet?- kérdezte egy csepp aggodalommal a hangjában.
- Nem- rázta meg a fejét.- Szerencsém volt, az öltözőben van egy kanapé és arra estem. Bár amikor tíz percnyi keltegetés után sem tudott Toga magamhoz téríteni, majdnem kihívta rám a mentőt. Szerencsére Dabi volt olyan kedves és lekevert nekem egyet, amitől annyira magamhoz tértem, hogy elküldjem melegebb éghajlatra- fonta össze a karjait.- Ma viszonzom neki a kedvességet, ha találkozok vele.
- Ma is fellépsz?- kérdezte csillogó szemekkel a szöszi.
- Igen. Ma szerencsére egy jóval emberibb időintervallumban.
- Utána meghívhatlak valamire?- vigyorgott sejtelmesen, mire Shinsou felhúzta az egyik szemöldökét.
- Ma is el akarsz jönni?
- Jepp! Csak kilenctől dolgozom holnap, szóval simán belefér egy jó buli a kedvenc dj-mmel- kacsintott.
Hitoshi már pont próbálta volna lebeszélni Kaminari-t arról, hogy jöjjön, amikor keserves sírással Simba kivonult a nappaliból jelezve, hogy valamilyen problémája van, feltehetőleg éhezik.
- Te szegény pára- guggolt le a szöszi és óvatosan kinyújtotta felé a kezét, amit először a macska kicsit szkeptikusan vizslatott, majd megszaglászva és hozzádörgölőzve a fiatalférfi karjába mászott és onnan megvető pillantásokkal illette gazdáját.
- Hálátlan bestia- morogta, ahogy házi kedvence látványosan, kényelmesen elhelyezkedett Kaminari karjában, aki pedig csillogó szemekkel nézte az állatot.
- Shinsou- suttogta, mintha a normál hangerővel megijeszthetné a kezében fekvő macskát.- Olyan puha, mint a vattacukor.
- A személyisége meg, mint egy utcalányé. Bármikor képes lenne lecserélni akárkire, aki bejön ebbe a lakásba- forgatta meg a szemét és miután letette az előszobai komódra az idő közben visszakapott maszkját, visszaindult a konyhába.
- Nyílván nem adsz neki elég jutalomfalatot- vonta meg a vállát és követte a házigazdát.
- Vagy csak telhetetlen. Nem válaszoltál az eredeti kérdésre, hogy kérsz-e curry-t.
- Nem köszönöm, ebédeltem a nővéremnél- ült fel a pultra és a karjaiban doromboló párnástalpú hasát kezdte óvatosan cirógatni.
Hitoshi az indokoltnál egy jópár pillanattal tovább nézte, ahogy vendége a macskát babusgatja és fejben két kézzel kellett visszanyomnia a tudata mélyére a gondolatot, hogy szívesen lenne most Simba helyében. Tényleg sürgősen csinálnia kell valamit ezekkel a gondolataival, különben az apja figyelmeztetése ellenére is, miszerint kerülje az energikus és hangos szőkéket, úgy végzi, mint ő Hizashi-val. Még a végén megszereti maga körül a hangzavart, a csöndben is az ő hangját fogja keresni és akkor búcsút mondhat a nyugodt kis életének. Amit nyílván nem szeretne, akármennyire is elvarázsolta a konyhájában ücsörgő gitáros.
- Kérsz kávét?- indította el a gépezetet, mire Denki felvont szemöldökkel nézett rá.
- Most ittunk nemrég.
- Az már majdnem másfél órája volt- vett elő két bögrét a lila hajú férfi a szekrényből.
- Te jó ég, hány bögre kávét iszol te egy nap?
Hitoshi a konyhapultnak támaszkodva, komolyan elgondolkodott a dolgon és a kezén kezdett számolni. Reggel kapásból kettőt szokott, délelőtt ideje szerint egy-kettőt, délben is egyet, délután általában kettőt és ha este van műszakja a bárban vagy valamilyen hangversenye, koncertje, akkor is még kettőt...
- Hova teszed ezt a rengeteg koffeint?!- meresztette a szemeit enyhén sokkos állapotban.
- Szerintem kipárnázom vele majd a sírom- sóhajtott Shinsou, miközben a macskát letéve Denki leugrott a pultról és kikapcsolta a kávéfőzőt.
- Igyunk inkább teát. Lehet ránk fér az után, hogy bőrig áztunk.
- Legyen- biccentett, majd megtöltötte a vízforralót, és elővett egy doboznyi teafiltert.
- Váó, ez kész gyűjtemény- hajolt a az édes illatú kistasakok felé.
- Ha gúnyolódsz, nem kapsz- húzta össze a szemöldökét Hitoshi.
- Nem mernék- kuncogott Denki.
- Ennyi, kész, nincs tea- kapta el a dobozt a szöszi elől egy halvány vigyorral.
- Hé! Add vissza, még nem választottam- kapott utána, de tekintve, hogy a zongorista magasabb volt és feltartotta a dobozt, igen nehéz volt visszaszerezni.
Kaminari ugrálva igyekezett kikapni Shinsou kezéből a teákat, kevés sikerrel. Túl jók voltak a reflexei, a fene egye is meg.
- Jh-jól van, legyen döntetlen, már majdnem meg volt- támaszkodott a pultnak enyhén lihegve az alacsonyabb férfi.
- Nem úgy tűntél, mint aki mindjárt megszerzi- küldött felé egy győztes vigyort.
- Gonosz vagy- fonta össze a karjait duzzogva, miközben Hitoshi letette mellé a teás dobozt.
- Felőlem- rántotta meg a vállát, hogy elővegye a citromlevet a szekrényből.
- Nézd.
A lila hajú fiú hátrafordult és megcsodálhatta, amint vendége a vörös szőrpamacsot a mellős lábai alatt tartja, aki pedig láthatóan nem élvezi ezt.
- A macskád is csúnyán néz rád!
- Szerintem Simba-nak nem velem van a baja- simogatta meg az állat fejét.- És ne így fogd- lépett hozzá közelebb és a párnástalpút megemelve, a gitáros egyik karját az állat hátsója alá igazította.- Meg kell támasztanod alulról is.
Denki érezte, ahogy a zongorista erős kezei a karjához érnek és mégis finoman a helyére igazítják őket, hogy helyesen tartsa a vörös szőrpamacsot. A fiúnak tényleg hatalmas tenyerei voltak, pedig a gitározástól az övé sem voltak kicsik. Hitoshi ujjai viszont sokkal puhábbak voltak, nem voltak érdesek a húroktól.
Amíg a fiatal férfi szemébe nem nézett, nem is vette észre milyen közel vannak. Sokkal közelebb, mint eddig valaha is. Jó, amikor a vállán aludt, az nem számít, mert most mindketten tisztán látták a másikat és nagyon is éberek voltak. A zongorista szemei egy hangyányit sötétebb árnyalatúak voltak a hajánál. A szemei inkább a lila orcideára hasonlítottak, míg a haja inkább levendulára.
- Neked természetesen ilyen színű a hajad és a szemeid...?- szaladt ki a száján alig hallhatóan, de pont annyira, hogy a másik fiú meghallja.
- Igen. Természetesen ilyenek- pislogott meglepetten, egy halvány, alig észrevehető pírral az arcán. Nem, póker arc Hitoshi, póker arc. Nem jöhetsz zavarba ennyitől.
Kaminari szemei ismét visszatévedtek a macskára és ezzel Shinsou figyelme lassan az előtte ácsorgó fiúra terelődött, de csak óvatosan, nehogy lebukjon. A gitáros arany színű szemei csillogva nézték az állatot és Hitoshi most még féltékenyebb volt Simba-ra. Lassan kénytelen lesz magának beismerni, hogy tetszik neki a napraforgó-szőke csoda, aki épp a konyhájában babusgatja a macskáját. Egész hátralévő életében el tudná viselni ezt a látványt.
- Te mit vigyorogsz, Mr. Nagy és komoly zongoraművész?- kérdezte egy fülig érő mosollyal Denki. Csak akkor tűnt fel a lila hajú férfinak, hogy leengedte a védelmét és öntudatlanul elmosolyodott. Ez a srác veszélyesen rossz hatással van rá.
- Nem vigyorgok, azon tűnődöm, hogy mivel érdemeltem ki ezt a büntetést- fújta ki a levegőt.
A szöszi összevonta a szemöldökét, nem értve, hogy ezt jó vagy rossz néven vegye, mire Shinsou, ezúttal ténylegesen megengedett magának egy halvány mosolyt.
- Csak ugratlak.
- Mikor lettél te ilyen humorzsák?
- Én igenis vicces vagyok- húzta fel az orrát tettetett sértettséggel.
- Hogyne, én pedig festem a hajam és alapból rózsaszín- engedte el a karjában fészkelődő macskát , majd Hitoshi mellett elhaladva megveregette a vállát és levette a vízforralót.
- Tényleg?- húzta fel a szemöldökét, szemével követve a szöszit.
- Nem- fordult a házigazda felé egy kaján vigyorral, amire egy unott fej és egy szemforgatás volt a válasz.- De amikor egyszer nála aludtam, véletlen az ő samponjával mostam hajat és két hétig ilyen rózsaszínes-szőkés volt a hajam, mintha melíroztatva lett volna- nevetett fel. Shinsou megcsóválta a fejét és átvéve a forralót, ráöntötte a forró vizet a kiválasztott filterekre.
Az eső lassan elállt kint és nem volt több kifogása, hogy marasztalja a szöszit.
- Találkozhatnánk többször is- ácsorgott az ajtóban, széles mosollyal az arcán Denki.
- Tudtommal versenytársak vagyunk- fonta össze a karjait.
- Ugyan már, tojd le- legyintett a gitáros.- Akárki is nyer, én a verseny után is tartani akarom veled a kapcsolatot. Jó fej vagy, Shinsou.
- Meglátjuk- sóhajtott megadóan. Így van, ne hagyd, hogy ennyire egyértelmű legyen mennyire bejön neked.
- Ez az!- egy diadalittas mosollyal elindult a lift felé és a felvonóból még hevesen integetett a zongoristának, mielőtt becsukódott előtte az ajtó. Te jó ég, mibe keverte magát Hitoshi.

Hazudna, hogyha azt mondaná nem számított ara, hogy Denki tényleg eljön este, de azért kicsit mégis meglepetésként érte, amikor kiszúrta a napraforgó-sárga hajkoronát a már ismerős, festett villámmal.
A szöszi látványosan a színpad felé fordulva ücsörgött a pultnál és mikor a tekintetet találkozott Hitoshi-éval, vidáman integetett neki. Te jó ég.
Nos, ha már ide keverte az élet a szöszit, valamivel le kellett nyűgöznie. Nem hagyhatta, hogy a bárpulton szinte már hasaló Toga lecsapja a kezéről a szólógitárost.
- Mondták már, hogy rémesen makacs vagy?- ült le a pulthoz, féloldalasan Kaminari felé fordulva. Szerencsére volt egy felsője a szekrényében, így le tudta cserélni a másfél óra alatt igencsak átázott pólót. Lassan pont itt lesz majd az ideje megint kint tartani a bulikat. Szerencsére viszont hétköznap nem volt olyan sokan, mint pénteken és a hétvégén.
- Csak párszor- vonta meg a vállát és a szívószállal beleivott a koktéljába, szemeivel a dj-t méregetve.
- Sicc Shinsou, sicc- legyezgette a pult mögül Himiko a nála vagy két fejjel magasabb férfit.- Őt én néztem ki magamnak.
- Ami azt illeti igazából miatta vagyok itt- biccentett egy halvány mosollyal a zongorista felé Denki, Hitoshi pedig nem tudta megállni, hogy ne üljön ki egy pimasz, győztes vigyor.
- Ch- fonta össze a karját Toga.- Nem igaz, hogy állandóan mindenki miatta van itt...- vonult el morogva.
- Azt hittem az egyik pillanatban, amikor még játszottál, hogy nyakon harap- borult a pultra, kifújva az addig bent tartott levegőjét a szöszi.
- Ami azt illeti, nem állt volna tőle- nézte a pultos lányt, aki épp Twice-nak nyafogott.- Amikor ide kerültem, engem is megpróbált. Aztán mikor közöltem, hogy nem az esetem, tényleg bele is harapott a karomba bosszúból- sóhajtott, a hallottak alapján pedig Kaminari teljesen elfehéredett.
- Akkor az életem mentetted meg. Mit kérsz? Én állom- engedett meg egy árnyalattal bátrabb mosolyt.
- Egy whisky-t- biccentett megadva magát és beletörődve, hogy valószínűleg addig úgysem lesz békén hagyva, amíg nem kér valamit, Denki pedig elfintorodott.
- Hogy bírod azt meginni?
Shinsou csak megvonta a vállát. Szerencsére a maszkját nyugodtan letehette az öltözőben, ugyanis a vendégek nagy része már kellően illuminált állapotban volt, míg kisebbik része pedig nagy valószínűleg nem vele volt elfoglalva.
- Shinsou csak kívülről kemény- veregette hátba egy ismerős hanghoz tartozó kéz, természetesen olyan erővel, hogy kis híján előreboruljon.- Amúgy meg vajból van a szíve.
- Leköteleznél Dabi, ha ezt nem csinálnád- vetett néhány szemrehányó pillantást a pincérre.
- Valamivel nekem is szórakozni kell- küldött a zongorista felé egy pofátlan vigyort.- Bent vagy még a versenyben, kölyök?
- Csak hat évvel vagy öregebb nálam- forgatta meg a szemeit.- Igen, bent vagyok.
- Ja, gondolhattam volna, még nem kérted ki a depi-vodkád- "gondolkodott" hangosan.
- Depi- vodka?- pislogott kíváncsian Kaminari a két férfira.
- Ne ne ne...!- próbálta Hitoshi megakadályozni a katasztrófát, azonban a fekete hajú pincér távolabb lépett tőle és a Denki másik oldalán megtámaszkodott a pulton.
- A kölök akárhányszor búvalbaszott, mindig vodkát kér- vigyorgott.- Egyszer úgy berúgott, hogy megkérte Toga kezét. De azon még az a csitri is úgy meglepődött, hogy nem mondott rá azonnal igent, hanem gondolkodási időt kért- röhögött, a lila hajú férfi pedig teljesen megsemmisülve a pultra dőlve a karjára támasztotta a homlokát. Dabi azt a nagyon pici esélyét is elszúrja Kaminari-nál.- Aztán mikor legközelebb idetolta a képét és a boszorka már épp el akarta volna fogadni a lánykérést, közölte, hogy csak részeg volt és nem az esete!
Denki kuncogva a mellette ülő dráma királynőre nézett és egy halvány mosollyal megsimogatta a haját.
- Ugyan, én egyszer részegen megpróbáltam lekapni Kyouka-t. Ezzel csak az a probléma, hogy Kyo leszbikus és akkor már együtt voltak Yaomomo-val, akinek ez nyilvánvalóan nem tetszett és akkorát lekevert, hogy félig kijózanodtam- nevetett kínosan.
Dabi ezúttal csendben maradt és csak kíváncsi tekintettel fürkészte a mellette ülő párost, majd mikor belefáradtak a szemei, hogy azok ketten szemmel-basszák egymást, megveregette a szöszi vállát, hogy magára hívja a figyelmet.
- Szerintem még most vidd ágyba Shinsou, amíg nem ijeszted el- vigyorgott, a fülig vörösödött zongoristát nézve.
- Mintha bármit is csinálnék a beleegyezése nélkül!- húzta össze a szemöldökét és összefonta a karjait.
- De azt nem tagadod, hogy ágyba vinnéd- könyökölt Kaminari vállára, aki szintén olyan vörös volt már, mint a paradicsom. Nem mintha nem lett volna neki szimpatikus Hitoshi, sőt! Nagyon is az volt, erősen gyanakodott, hogy tetszik neki az álmos zongorista, de még nem volt itt az ideje bevallani ezt magának.
- Nem!- próbálta menteni a menthetőt, ám ez is rossz lépésnek bizonyult.
- Nem?- biggyesztette le az alsó ajkát Denki, azonban a szája sarkában ott bújkált egy mosoly.
- Te mégis kinek az oldalán állsz?- húzta fel a szemöldökét, majd mikor csak egy vállrándítást kapott egy 3000 wattos mosollyal, kimerülten visszafeküdt a pultra.- Toga. Vodka- nyöszörgött a bútorlapba. Haza akart menni.

A részt a MÁV és a 2 és fél órás késése szponzorálta...