Lola May levelei

64.

Poppy: Megvan a jegy, szerdán utazunk, Lolitám, juhéééé.
Poppy: A család kiruccan Olaszországba, de nekem semmi kedvem mostohamami hátát kenegetni naptejjel, így inkább segítek Bennek kontinenst váltani.
Poppy: Addig nálam fog lakni, amíg be nem költözhet a lakásába.
Poppy: Tök izgi ez a helyzet mindkettőnknek!
Poppy: Ben nem akart a "terhemre" lenni, de én rábeszéltem, hogy nálam jobb kezekben lesz, mint a hotelben.
Poppy: Szó szerint, haha!
Poppy: Az ikrek könyörögtek, hogy őket is hozzam magammal, de a suli miatt decemberig várniuk kell.
Poppy: Ha minden igaz, idén nálam karácsonyozik a család.
LolaMay: Szia, Poppy!
LolaMay: Nincs egy fölösleges szobád a számomra is?
Poppy: Most csak vicces kedvedben vagy, ugye?
LolaMay: Bárcsak erről lenne szó...
Poppy: Mi a franc, Lola May?
LolaMay: Felhívlak.
LolaMay: Nézd el, hogy olyan a hangom, mint aki súlyos megfázásban szenved.
LolaMay: Két órája sírok már egyhuzamban.

***
MattKing: Lola May, foglaltat jelez a telefon, gondolom, Poppy-val beszélsz.
MattKing: Tudom, hogy megkértél rá, ne beszéljek a nővéreddel, de megtettem.
MattKing: Felhívtam a hirdetést, amit feltett a netre a házadról.
MattKing: Mondtam, hogy meg akarom venni.
MattKing: És amikor felfogta, kivel is beszél, azt mondta, nem vehetem meg a házat, mert én vagyok az oka annak, hogy el kell adnia.
LolaMay: Matty, mi ez a rémálom, amibe csöppentem?
LolaMay: Tényleg utcára tesz a saját nővérem?
LolaMay: Hogy lehet valaki ilyen szemét?
LolaMay: És a saját apám hogy volt képes belemenni ebbe, a hátam mögött?
MattKing: Sajnálom, Lola May, annyira sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél miattam.
LolaMay: Matty, ez nem a te hibád.
LolaMay: Szégyellem, hogy a saját családom ellenem fordult.
MattKing: Figyelj, nekem van egy kétszobás lakásom itt, a városban.
MattKing: Mielőtt meg tudtam venni a mostani házat, azelőtt ott éltem.
MattKing: Nem túl nagy, de jó környék.
MattKing: Kicsit rendbe kell pofozni, új festés meg ilyenek, amit természetesen én állnék.
MattKing: Szerintem a célnak megfelelne, amíg ki nem alakul ez az egész helyzet.
MattKing: Simán beférnének a cuccaid.
LolaMay: Én nem kérhetek tőled ilyesmit, Matty.
LolaMay: Nem pár dollárról van szó.
MattKing: Az nem számít.
LolaMay: Jaj, fogalmam sincs, mi lesz ebből.
LolaMay: De remélem, csak ijesztgetni akar azzal a hirdetéssel.
MattKing: Reméljük, hogy tényleg csak az ijesztgetés volt a célja.

***
LolaMay: Szóval nem veszed fel a telefont, drága nővérkém?
LolaMay: Elmondom én így is, nem gond.
LolaMay: Elmész a fenébe!
LolaMay: Rendőrt akartak hívni rám a kedves "érdeklődők", akik szívesen megvennék a házamat.
LolaMay: Nem voltam hajlandó beengedni őket.
LolaMay: Fenyegetőzni kezdtek, hogy engedélyt kaptak tőled arra, hogy körülnézzenek, és ha nem működök együtt, zsarukat hívnak.
LolaMay: Remélem, boldog vagy, hogy megaláztál engem, a saját húgodat.
LolaMay: Hogy teheted ezt velem?
LolaMay: Hogy lehetsz ilyen szívtelen?
LolaMay: Elérted, hogy idegennek érezzem magam az otthonomban, gratulálok!!!
Lindsay: Szakíts Matt Kinggel, és azonnal leveszem a hirdetést.
Lindsay: Később megköszönöd majd, hidd el.