Lola May levelei

42.

Lindsay: Hazaértünk!
LolaMay: Hála az égnek!
LolaMay: Köszönöm, hogy velem töltöttétek az ünnepet.
Lindsay: Mi köszönjük, nagyon jól éreztük magunkat!
Lindsay: Matt valóban egy úriember, mintha valami filmből lépett volna ki.
Lindsay: Pont a te kis romantikus ízlésednek való, hugi, a lehető legjobb értelemben.
LolaMay: Örülök, hogy végre találkoztál vele.
Lindsay: Caleb is azonnal megkedvelte, pedig tudod, hogy általában fél az idegenektől.
Lindsay: Köszönjük szépen Matt ajándékát, kedves gesztus tőle.
LolaMay: Igen, Matty nagyon figyelmes.
Lindsay: Caleb azóta is a macit szorongatja, és beszélget vele.
Lindsay: Imádja!

***

Poppy: Kicsim, 4 nem fogadott hívás?
Poppy: Remélem, nem az űrlények látogattak meg a tegnapi függetlenség napján.
Poppy: Épp elég az, hogy egy nap alatt kétszer is lement a film, mert Ben nagy kedvence.
Poppy: Amerika mániájának egyik kicsúcsosodása.
LolaMay: Poppy, Poppy, Poppy!
LolaMay: Üzenetben jobb is lesz, most úgysem tudnék beszélni.
LolaMay: Imádlak téged, annyira.
Poppy: Ööö, én is téged, de most állatira furi vagy.
Poppy: Ittál?
LolaMay: Nem, dehogy!
LolaMay: Mégis részegnek érzem magam.
Poppy: Magyarázatot követelek.
LolaMay: Szóval mondtam, hogy Lindsay itt volt, jó volt, és megbeszéltem Matty-vel, hogy jöjjön el reggel.
Poppy: Igen, ennyi infó megvolt.
LolaMay: Nem túlzás, ha azt mondom, hogy Lindsay a legjobb formáját hozta.
LolaMay: Most nézd meg ezt a képet.
LolaMay képet küldött
Poppy: Ó, de cuki, ahogy Matt Calebbel pózol.
LolaMay: És nézd meg Lindsay arcát a háttérben.
Poppy: A testvéredre jó hatással van, hogy nincs egy légtérben a bunkó férjével.
LolaMay: Határozottan!
LolaMay: Matty egy macit ajándékozott Caleb-nek, és Lindsay őszintén örült neki.
Poppy: De az igazat nem mondtad el Matt koráról, ugye?
LolaMay: Persze, hogy nem.
LolaMay: Muszáj volt úgy találkozniuk, hogy ne legyenek hátráltató körülmények.
LolaMay: Tudom, kicsit őrültség, de bejött.
LolaMay: És Matty is megértette, hogy miért csinálom.
Poppy: Örülök, hogy jól sült el ez a találkozás.
Poppy: Annak is, hogy így feldobott.
LolaMay: Ez csak a kezdet volt, Poppy.
Poppy: Ó, várj, ez nem is a fő oka a józan részegségednek?
LolaMay: ÍRTAM A VÉGTELEN SÖTÉTSÉGET!
LolaMay: 7 komplett fejezetet, és megvan a regény hiányzó részének a terve a fejemben, most már szinte teljesen.
LolaMay: A kis házikóban írtam, miközben Matty ott volt velem, csendes társaságként.
LolaMay: A szünetekben persze belefért egy kis móka is.
Poppy: Móka?
Poppy: Miféle "móka"?
Poppy: És mielőtt még belemennénk, kérem azokat a fejezeteket!!!!
LolaMay: Már elküldtem e-mailben.
Poppy: Akkor jó, folytasd szépen.
LolaMay: Matt itt alszik mellettem az ágyban, Poppy!
LolaMay: Itt van most is.
Poppy: Lefeküdtetek egymással?
LolaMay: Ha megtörtént volna, azzal kezdem.
Poppy: Igaz, logikus.
Poppy: És hogyan kötöttetek ki az ágyban?
LolaMay: Írás közben annyira elszaladt az idő, hogy este lett.
LolaMay: És ahogy befejeztem, akkor jöttem rá, hogy hihetetlenül éhes vagyok.
LolaMay: Persze Matty erre is gondolt.
Poppy: Elájulok, ha birtokba vette a konyhádat.
LolaMay: Nem, rendelt. Gyros-t.
Poppy: Nyami-nyami.
LolaMay: Annyira jó volt a hangulat, hogy arra kértem, maradjon.
LolaMay: És ő gondolkodás nélkül igent mondott.
Poppy: Hülye lett volna, ha nem.
LolaMay: A kanapén akart aludni.
Poppy: De az ágyban kötött ki?
LolaMay: Nem bírtam egyedül feküdni, amikor olyan közel volt hozzám.
LolaMay: És ő sem, mert pont abban a pillanatban kopogott be a hálószobám ajtaján, hogy felkeltem az ágyról.
Poppy: Már megint húzod az időt, Lolita!!!
LolaMay: Bejött a szobámba, és a világ legártatlanabb arckifejezésével azt mondta, nem tud aludni.
Poppy: Most jön az a rész, hogy egymást csókolva beestek az ágyba.
LolaMay: Stimmel, esés nélkül.
LolaMay: Leültünk.
LolaMay: Csókolóztunk, nevettünk, aztán elaludtunk.
Poppy: Ennyi??????
LolaMay: Igen, és csodálatos volt.
Poppy: De unalmasak vagytok.
LolaMay: Haha.
LolaMay: Szóval nemrég ébredtem, és muszáj volt üzennem neked.
Poppy: Jól tetted, csillagom.
Poppy: De most már tedd le a telefont, bújj hozzá a pasidhoz, és élvezd a pillanatot.
LolaMay: Jó ötlet!
Poppy: Huncutkodj is egy kicsit, ha úgy adódik, és majd hívj később, hogy mi újság.
LolaMay: Oké, oké.
LolaMay: Addigra olvasd el az új fejezeteket.
Poppy: Mit gondolsz, miért próbállak lekoptatni?
Poppy: Le kell darálnom a hét fejezetet a lehető leghamarabb.
Poppy: Komoly elvonási tüneteim vannak, ha nem tudnád.
LolaMay: Jó olvasást!
Poppy: Köszi szépen!
LolaMay: Szeretlek!
Poppy: Én is téged.