Lola May levelei

54.

LolaMay: Képzeld, Matty, miután reggel elmentél, én beszéltem a nagyival telefonon.
LolaMay: Gondoltam, új hét, hátha szerencsém lesz.
LolaMay: És igen, végre elvette a telefont az ápolótól, és bár nem tartott sokáig a beszélgetés, de ahhoz képest jó kedve volt.
LolaMay: Meséltem neki rólad, őszintén érdeklődött, Matty.
LolaMay: Az ápolója szerint mostanában jobb napjai vannak.
LolaMay: Hétvégén családi programokat szerveznek.
LolaMay: Szeretnék elmenni veled, ha neked is jó.
LolaMay: Majd írj, ha olvasod.
LolaMay: Tudom, hogy még csak hétfő van, de be kell jelenteni holnapig, hogy pontosan tudják, mennyi személyre rendeljenek hidegtálakat és frissítőket.

***

MattKing: Szia!
MattKing: Jó ötlet, Lola May!
MattKing: Persze, hogy elmegyek veled.
MattKing: Szeretném megismerni a nagymamádat.
MattKing: Biztos vagyok benne, hogy ő is olyan jófej, mint az unokája, akit imádok!

***

LolaMay: Matty, hihetetlen, hogy ilyen gyorsan elszaladt ez a hét.
LolaMay: Kár, hogy csak reggel láthatlak.
MattKing: Ne is mondd.
MattKing: Legszívesebben behúztam volna egyet Keith-nek, amikor vigyorogva kijelentette, az időzónák miatt csak 11-kor tudok beszélni az új ügyfelekkel.
LolaMay: Szomorú, hogy így viselkedik.
LolaMay: Egyáltalán nem hasonlít rád.
MattKing: Mert kiköpött apánk.
MattKing: És ahogy idősödik, már külsőleg is egyre jobban úgy néz ki.
MattKing: Ezért olyan nehéz mostanában együttműködni vele.
MattKing: Pedig én komolyan mindent megteszek, amit kell.
MattKing: Csak lelkileg megterhelő.
LolaMay: Annyira sajnálom.
MattKing: Még az a szerencse, hogy enyém a legjobb gyógyszer a bajra.
MattKing: Alig várom a holnapot!
MattKing: Lola May, érted várom a holnapot.
MattKing: Mindig, minden nap, csakis érted.