Lola May levelei

39.

MattKing: Szia, Lola May!
MattKing: Tudom, hogy most dolgozol és nem tudsz visszaírni.
MattKing: De majd válaszolsz, amikor elérhető leszel.
MattKing: Még a múltkoriban elküldtem az unokahúgomnak az eddig elkészült Végtelen sötétség fejezeteket, mivel ő is nagy könyvmoly.
MattKing: Most írt rám, hogy tegnap este hozzáfogott, és az egész éjszakát végigolvasta.
MattKing: Úgyhogy most van egy újdonsült rajongód, aki türelmetlenül várja a folytatást.
MattKing: Lola May, Isabella szeretne találkozni veled.
MattKing: Igazából már azóta meg akar ismerni, amióta először meséltem neki rólad.
MattKing: Tudom, először az édesanyámnak "kellene" bemutatnom téged, aki már alig várja a szülinapját, hogy megismerjen. De Isabella már nem hagy békén, nem bír addig várni, amíg összeül a család egy hét múlva.
MattKing: Úgyhogy valamelyik nap délután beugorhatok vele hozzád?
MattKing: Nagyon bírom a kiscsajt, és szerintem te is bírni fogod, jó fej kölyök, nem a bátyámra ütött szerencsére. :D

***
LolaMay: Szia, Matty!
LolaMay: Most olvasom az üzenetet, két falat kaja között.
LolaMay: Hát persze, hogy átjöhettek.
LolaMay: Akár ma is, úgyis rövid műszakom van.
LolaMay: Alig várom, hogy megismerjem őt.
LolaMay: Már most kedvelem.
LolaMay: És alig várom, hogy lássalak téged.

***
Isabella: Szia Lola May!
Isabella: Köszi, hogy visszajelöltél.
Isabella: És a délutánt is köszönöm, irtó jól éreztem magam.
LolaMay: Szia, Isabella!
LolaMay: Igazán nincs mit!
LolaMay: Örülök, hogy megismerhettelek.
Isabella: Hát még én.
Isabella: Annyira jófej vagy.
Isabella: Nem csoda, hogy Matt totál beléd zúgott.
Isabella:  A nagyi is imádni fog téged.
LolaMay: Nagyon aranyos vagy, köszi.
Isabella: Annyira jó volt beszélgetni a Végtelen sötétségről. Profi vagy, komolyan.
Isabella:  Remélem nemsokára kiadják a könyvet.
Isabella: Meg fogom venni, tutira.
LolaMay: Nagyon szépen köszönöm. Jól esik, hogy tetszik neked a történet.
Isabella: Nincs mit, én csak leírtam az igazságot, a tiéd az érdem.
Isabella: Most mennem kell, kész a vacsora.
Isabella: Már most várom, hogy újra együtt lógjunk.

***
MattKing: Lola May!
MattKing: Nem emlékszem, mikor láttam utoljára ennyit nevetni Isabellát.
MattKing:  Köszönöm, hogy összehoztuk ezt a délutánt.
LolaMay:  Szia, Matty!
LolaMay: Én köszönöm, hogy eljöttetek.
LolaMay: Isabella nagyon kedves lány, és rengeteg dologban hasonlít rád.
LolaMay: Talán ezért volt ilyen könnyű azonnal megkedvelnem.
MattKing: Ha hallottad volna, be nem állt a szája a visszaúton.
MattKing:  Rajong érted.
MattKing:  Velem együtt.
MattKing:  Csodálatos voltál.
LolaMay: Matty, van egy jó ötletem a hétvégi ünnepre.
LolaMay: Ebédeljetek nálam, és nézzük meg közösen a tűzijátékot.
MattKing: Köszönöm szépen, örömmel.
MattKing: Nem tudom, Isabella-ék itthon lesznek-e, de ha igen, szerintem boldogan velem tartana.
LolaMay: Elkészítem a nagymama speciális ünnepi pitéjét.
LolaMay: Mindig ezt sütötte, amikor nála töltöttük július negyedikét.
MattKing: Már alig várom, hogy megkóstoljam.

-------------------

Ezzel a három fejezettel szeretnék boldog új évet kívánni nektek! Köszönöm, hogy a múlt évben is számíthattam rátok. Remélem, 2022-ben már sikerül komolyabbra fordítanom az írást. Szeretném végre megvalósítani az álmomat. :)
Tegyétek ezt ti is! Ne adjátok fel! Ne adjuk fel! ♥

Szeretlek titeket!
Reni/Beccaelle