43

263 23 0
                                    

Talán két hete, hogy San minden nap végén az irodámba jön, ahogy azt megígértettem vele. Egyszer kihagyta, következő bioszon pedig kapásból hívtam a táblához felelni, így mostmár azt hiszem rendben vagyunk. Ha valamiért nem tud jönni, akkor pedig szól. Továbbra is ellenkezik szinte mindenben, de láthatóan kényelmesebben érzi már magát.

Próbáltam Wooyoungnál utánakérdezni, hogy tudja-e mi történt Sannal, de meglepetésemre azt a választ kaptam hogy tavaly óta alig szól hozzá. Képes volt a legjobb barátját is ellökni magától. Gondoltam ma felhozhatnám ezt témaként, de San nem jött. Utolsó órájuk matek volt, az a tanár meg képes elhúzni az órákat, főleg a végzősökét. De nehogy már negyed óráig még bent tartsa őket.

Oda is mentem a termükhöz, hogy benézzek mizu. Bár mikor megláttam, hogy egyedül San meg a matek tanár van bent a teremben, ráadásul úgy, hogy az az elmebajos a tanári asztalon ül és úgy csókolóznak, az eléggé meglepett. Természetesen a kollégám azonnal elhajolt tőle, és kedvesen elmosolyodott amint észrevett.

- Oh, Seonghwa... Úgy tudtam már nincs itt órád.

- Nos... - megköszörültem a torkom egy kicsit, majd Sanra néztem. Lehajtott fejjel ült továbbra is az asztalon, de ahogy egy kicsit jobban szemügyre vettem, elég jól láthatóan remegett az egész teste. Azt hiszem most jókor vagyok jó helyen.
- Mr. Kim...

- Ez nem az aminek látszik. - vágta rá egyből.

- Hát akkor mégis mi? - mentem oda hozzájuk, majd miután Sant lehúztam az asztalról, egyből mögém is bújt. Itt a régi énje végre. - Mióta csinálja ezt vele?

- Mit számít az? Sosem ellenkezett.

- És ön szerint normális ezt csinálni egy diákkal?

- Ugyan már! - nevetett fel. - Tavaly mindig önnel volt. Azzal nincs semmi probléma?

- Szerintem ez teljesen lényegtelen. Megijeszti Sant. Mégis milyen tanár maga? Vagy ír egy felmondó levelet, vagy kirúgatom, de azt nem fogja megköszönni. - mondtam teljesen higgadtan, amivel általában sikerül megijesztenem az embereket. És ezt nála is elértem szerencsére.

- Jólvan, jólvan... Megértem, féltékeny... A magáé lehet. Többet nem nyúlok hozzá, ígérem. - próbált tovább jópofizni, amivel persze semmit nem ért el.

- Mégegyszer elmondom... Vagy lelép innen egy héten belül, vagy pedig egyenesen a börtönbe juttatom.

- Jó, nyertél! Úgyis csak bőgni tudott. - kapta fel a táskáját, és kiviharzott a teremből. San felé fordultam, majd egy kicsit felemeltem a fejét, hogy lássam mi van vele. A szemei könnyesek voltak. Felé nyúltam hogy meg tudjam törölni, de összeszorította a szemeit.

- Nem bántalak te butus... - vettem elő egy zsebkendőt, és megtöröltem vele a szemeit. - Hányszor csinálta ezt? - kérdeztem, de csak elfordította a fejét. - San, konkrétan megmentettelek! Láttam mi történt, és jól tudom mi lett volna ha nem nyitok be. Miért nem beszélsz róla végre?

- Minek beszéljek, ha látott mindent? - lépett hátrébb tőlem.

- Mert gondolom nem csak ennyi történt, ami miatt még tőlem is menekülsz. Tudod hogy soha nem bántottam senkit.

- Igen, és? Nem bántott, de még bánthat. Nem csak Mr. Kim csinálta ezt velem miután elküldött az otthonából. Nemsokkal utána új tánctanárt kaptunk. Egy férfit. Ő is kinézett magának egyből... - mondta lehajtott fejjel, és ökölbe szorította a kezeit. - Még az egyik tanárnő is közeledni akart felém, de őt távol tudtam tartani. Még apámra is másképp nézek ezek miatt... Pedig régen imádtam vele lenni. Annyira... Undorító ez az egész...

𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜  •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓Where stories live. Discover now