16

340 28 0
                                    

- Na? Milyen lett? - kérdezte mosolyogva apám, mikor megkóstoltam amit csinált. Karácsonykor mindig valami új receptet próbál ki, és majd' megőrül, mert kíváncsi, hogy ízlik-e nekem.

- Jó! Jó lett! - mosolyogtam rá. - Sokkal jobb mint az előző. - gondoltam vissza rá. Akkor avokádóból csinált valamit, de förtelmes íze volt, és kidobtuk az egészet. Most valami vaníliás sütit csinált, azt meg nehéz elrontani.

- Ah, végre! - sóhajtott fel, majd ő is evett belőle. - Még mindig sajnálom az előzőt.

- A sütik jobban mennek neked. - dőltem neki, ő pedig átkarolt. Lassan éjfél van. Ma is dolgozott, és nem olyan rég ért haza, ezért ünneplünk most ilyen későn. Már az ajándékokat is odaadtuk egymásnak.

Tőlem kapott egy pár darab új konyhakést, hiszem látom hogy néha már nagyon szenved a mostaniakkal, hiszen már régiek. Ezen kívül még egy sálat is kerítettem neki. Mindig panaszkodik hogy hideg van mikor megy munkába, szóval hátha ez végre segít.
Tőle pedig szintén kaptam egy plüsst, akár csak Yejitől, valamint egy új gördeszkát. Mint ahogy említettem, egyszer eltört a kezem gördeszkázás közben, ugyanis 15 éves koromban megtaláltam azt, amit apám még tinédzser korában használt. Egy ideig kijártam vele, egy ideig bírta, de aztán úgy eltört mint a franc a karommal együtt. Nem volt okos döntés egy több tíz éves deszkával szórakozni.

- Holnap is itthon leszel?

- Igen. Ezen a héten itthon leszek. Holnap bemenjünk a városba? Azt mondták most nagyon szép.

- Jó! - kezdtem el vadul bólogatni. - Woo is jöhet? Hamarosan elmennek a rokonaikhoz, és szeretnék még vele lenni.

- Jöhet, persze hogy jöhet. Úgyis rég láttam már. - egyezett bele egyből.

Ezután egyből írtam is Wooyoungnak, és megbeszéltük hogy majd hol talalkozunk. Őszintén olyan izgatott voltam, amiért végre apámmal és Wooyounggal is lehetek egyszerre, hogy alig bírtam aludni. Sőt, most egyáltalán nem ment, szóval olyan hajnali egykor át is mentem apámhoz. Azt hiszem szerencsés vagyok, amiért ő elfogad úgy, ahogy vagyok. Egy fél év és 18 leszek, de még mindig úgy viselkedem mint egy kisgyerek, ráadásul meleg is vagyok. Még emlékszem, mennyire féltem mikor elmondtam neki, hogy nem szeretem a lányokat. Majdnem elbőgtem magam, ő meg csak annyit mondott rá, hogy tudja.

Miután felkeltünk apám csinált mindkettőnknek reggelit az új kései segítségével, majd elvoltunk egymás társaságában egészen este hatig. Akkor elindultunk a városba. Felszedtük Wooyoungot félúton, és így mentünk be. Egy jó ideig csak egymással beszélgettek, de nem bántam. Tényleg nem szoktak sokszor találkozni, ráadásul én simán lefoglaltam magam azzal, hogy a díszeket és a kirakatokat néztem. Valamint hoztam magammal a kamerámat is, szóval a fényképezés is lekötött.

- Cheese~! - jelent meg egy vigyorgó arc a kamerán, mikor pont le akartam fotózni valamit.

- Mit keresel te itt? - kérdeztem Yejitől, miközben összecsuktam a kis gépet. Most pont egyedül voltam, mivel apám beállt egy sorba hogy vegyen magának valami italt, Wooyoung pedig csak mondta hogy mindjárt jön, és eltűnt.

- Unatkoztam, szóval kijöttem ide, megláttam Seonghwát, csatlakoztam hozzá, de kicseszett unalmas ahogy mindent végig néz, szóval eljöttem tőle. - hadarta le az egészet egy levegővel. - Amúgy cuki gép, honnan van?

- Még tavaly kaptam apámtól. De most akkor... Seonghwa is itt van? - kérdeztem, amire bólintott.

- Te is egyedül jöttél? - döntötte oldalra a fejét.

- Nem. Itt van az apukám és Wooyoung is.

- Oh... Pedig most össze tudnálak hozni titeket, de akkor mindegy... - mondta szomorúan.

- Nem kell összehozni minket.

- Mindketten világi szerencsétlenek vagytok, amiért még nem vallottatok egymásnak, de ne aggódj. Yeji majd segít. - húzott egy széles mosolyt ismét. - Kivel töltöd majd a szilvesztert?

- Leginkább egyedül. Apám valószínűleg dolgozni fog, Wooyoung pedig rokonoknál lesz. - mondtam, mire felcsillantak a szemei. Ez baljós.

- Oké! Seonghwa is magányosan lesz. Tartsd észben. - kacsintott, amire csak a szemeim forgattam. - Na jó, vissza megyek megkeresni. Vigyázz magadra! - nyomott egy puszit az arcomra, és már itt sem volt.

- Fúj... - töröltem meg a helyét.

- Ki volt ez? - hallottam meg apámat.

- Az egyik osztálytársam. - fordultam felé. - Kicsit zakkant... - mondtam, amin felnevetett.
Hamarosan Woo is előkerült, így mehettünk tovább. Körülbelül este nyolcig voltunk kint, mivel hirtelen havazni kezdett és már nagyon hideg is volt. Mindenesetre, én jól éreztem magam velük, és pár új képpel ismét gazdagodott a falam. Ez a karácsony most nagyon jó volt.

𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜  •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓Where stories live. Discover now