40

257 23 0
                                    

- Itt vagyok, tanárúr~! - hallottam meg azt a már túlságosan is édes hangot, miután kinyílt a terem ajtaja. Yeji, és az ő széles mosolya. Volt már osztályom előttük, és senki se volt ilyen lelkes soha, bármiről is legyen szó. Erre itt van Yeji. Első évtől kezdve ugyan azokkal a csillogó szemekkel áll hozzá mindenhez. Tudom hogy neki is voltak nehéz időszakai, de egy elég stabil személyiséggel rendelkezik, ezért szinte megtörhetetlen. Fiatal, de jól tudja kezelni a dolgokat. Többnyire.

- Mi volt az utolsó órátok? - toltam elé az egyik papír tornyot, amit tavaly Sannal csináltam meg.

- Matek. - vette le az első lapot máris. - A tanár kezd nagyon kikészülni.

- Mi? Még közelébe se vagytok a félévnek! Mit csináltok vele??

- Nem csak mi! A többi osztály is kikészíti. Azt mondja a mi évfolyamunk a legrosszabb az eddigiek közül matekból.

- Ha lehet ne kergessétek el. Ő az utolsó matek tanár... - mondtam sóhajtva, és én is neki láttam a papíroknak.

- Amúgy... Mi van Sannal? - kérdezte egy kis csend után.

- Nem tudom. Egy idegesítő vakarcs lett belőle. - vontam meg a vállam.

- Tesin hosszú ujjasban volt, és átázott. Beszélnie kéne vele... - mondta halkan, amin halkan felnevettem. De persze nem jókedvből.

- Már ő is? Nem érdekel. Elegem van. - szólaltam meg pár másodpercnyi csend után. Vagdossa csak magát. - Egész életemben... Minden egyes percemben mások terhét hordoztam. Nem vagyok olyan, aki felad bármit is, de én is emberből vagyok. Nekem is sok ez már. Persze, vannak sokkal rosszabb esetek is mint az enyém. Viszont...

- Nem. - vágott közbe hirtelen. - Vannak rosszabbak, igen. De ez nem számít. Ettől még ön is érvényes, és nehéz élete volt. Ez teljesen igaz. - mondta a papírokat nézve, majd egy kicsit elmosolyodott. - Rövidebbet húzott, és nincs vágás a karján. A tanárúr büszke lehet magára, mivel nagyon erős. Az anyukája is egész biztosan büszke, amiért ilyen fia van. - mondta, ami egy kicsit megmosolyogtatott.

- Hihetetlen, hogy te vagy az egyetlen aki normális maradt azután is, hogy megtudott rólam mindent...- mondtam sóhajtva.

- Bennem megbízhat. Sosem fogok ön ellen fordulni semmiben. Eleget szenvedett már.

Miután végeztünk szokásosan elmentünk abba a közeli kis kávézóba, ahol aztán egy órát simán elbeszéltünk. Azt mondta van egy terve Sannal kapcsolatban, amire nem igazán reagáltam semmit. Én már nem igazán akarom ezt erőltetni, de hátha valami jó fog kisülni belőle. Csak ne csináljon semmi hülyeséget.

---

Hm... ಠ_ಠ
Nos
Szerintem ezen az utolsó két részen nagyon látszik hogy egy kicsit elfáradtam :]

Nincs több előre megírt részem, így fogalmam sincs hogy mikor hozom a következőt. Egy hónapja már minimum küszködök az írással, erőltetni meg nem szeretném, szóval kérlek legyetek türelmesek. Ty<3

𝘠𝘰𝘶 𝘸𝘦𝘳𝘦 𝙏𝙤𝙤 𝙮𝙤𝙪𝙣𝙜  •ˢᵃⁿʰʷᵃ• ✓Where stories live. Discover now