Csak álom lenne? **Shikamaru x OC** [BEFEJEZETT]

18.

Tenten szemszög:

Reggel arra ébredek hogy Kankuro üti be az ajtót majd el kezd ordibálni. Mikor sikeresen fel ültem láttam hogy Ayame a párnáját szorítja füléhez. Nem is csoda..

- KANKURO MI AZ ISTENÉRT ORDIBÁLSZ BASSZAMEG? - Kérdeztem tőle idegesen.

- Ja, csak úgy. Na gyertek le reggelizni.

- TAKARODJ!! - Ordítittam a fiúra aki láthatólag összerezzent mivel felé dobtam egy kunait.

- BOCSÁNAT ASSZONYOM! - Kiáltotta az életéért futva.

Én el engedtem egy önelégült mosolyt majd Ayamére néztem akinek az arca a párna alatt pihent felém vordulva.

- Azt hiszem hogy megtartalak.. - mondta én meg vissza tartottam a röhögésem, ő pedig csak mosolygott.

- Na akkor megyünk reggelizni? - kérdezte a lány.

- Persze menjünk. - mondtam majd el indultunk a konyha felé.

Ayame szemszög:

- Szépjóregelt mindenkineek!! - köszönt Tenten hangosan majd Kankuróra nézett aki szinte izzadva ette reggelijét.

- Jó reggelt! - mondtam én is majd le ültem Shikamaru mellé.

- Szia napsugaram! - mondta majd adott egy puszit az arcomra.

- Ujujuj a gerlepár házasodik? - kapott bátorságot Kankuro

- Kussolsz! - mondtuk szinte egyszerre Shikamaruval majd neki áltunk mi is reggelizni.

Szokásom szerint nem ettem túl sokat pár falatnál többet, mert már úgy is meg voltam vele szokva meg rosszúl is leszek tőle úgyhogy elég is volt.

- Lassan idulnunk kéne nem? - szólalt meg Neji is.

- Na de ne már! Olyan jó már hogy itt vagyunk, nem maradhatnánk még egy kicsit tovább légysziiii!!! - könyörgött Tenten.

- D-de.. Oké.. Nektek megfelel? - kérdezett ránk nézve amire mi ketten csak bólintottunk.

A fiún is látszik hogy Tenten közelségétől eléggé furcsán viselkedik.. Nem lehet nem észre venni hogy szereti Tentent. Khm...

10-15 perc alatt mindenki befejezte a reggelit majd úgy voltunk vele hogy el mehetnénk edzeni. Sajnos Gaara el van foglalva a sok papír munkával de itt van nekem a kis csapatom meg persze Kankuro.

-Naa? Ayame tudsz még kunaival dobni? - kérdezett a festett arcú.

- Reménykedjünk benne hogy nem mentem ki a gyakorlatból.. - mondtam majd kezembe vettem az edgyik hegyes tárgyat és dobni készültem.

- Na de azért mégse ilyen egyszerűen!

- Hogy érted?

- Menj el ahoz az oszlophoz! Na majd onnan ha eltalálod veszek neked egy Dangot.

- HOOOGY? DE ONNAN MEG HOGY AZ ISTENBE?? - ordítottam Kankuróra, a többiek meg csak idétlenül vihogtak. Ez az lessz.. össze esküdtek ellenem.. a kis köcsögök.

- Az már nem az én gondom.

Nagyokat pislogtam majd el indultam az oszlop felé. Mikor oda értem megfordultam és be mértem magamnak a táblát. Majd egy gagyi pörgéssel átfordultam és lám pont hogy célbaért a drága kis kunaim.

- Már azt hittem levénültél.. de úgy látszik tévedtem.. - Mondta majd el kezdett idétlenül vigyorogni.

- Ne feledd hogy jössz egy Dangóval! - szóltam rá mire összerezzent.

- Ja, igen.. a Dango.. Hehe.. NA DE MOST.. Tenten és Shikamaru küzdjetek meg én leszek a bíró..

- Még mit nem! A bíró én leszek! - szólaltam fel.

- Ne aggódj Ayame, annyira azért nem gáncsolom el a férjed.

- Ne is! - mondtam majd ki sétáltam a pályáról. Shikamaru meg úgy néz mint aki még nem látott volna embert.

Fhuu.. már előre látom hogy mondja.. "De nem tagadtad le hogy a férjed vagyok!" "Hallhattad! Mostantól a férjed vagyok!". Miközben fel ment a pályára egy vigyorra húzta a száját. Ó hogy mibe keveredtem én.. Perverz..

A küzdelmet el intézték pár perc alatt még a végén mégis csak döntetlen lett Tenten kedvére.. Majd el mentünk a faluba szétnézni. Kankurótól meg kaptam a megígért Dangomat, persze a többiek is vettek maguknak. Már éppen olyan délután lehetett és végül arra a döntésre jutottunk hogy végül indulnunk kéne mert már várnak ránk.
Fel szaladtunk még a Kazekaézez elköszönni, Kankurótól is elbúcsúztunk majd el indultunk utunkra.

- Hajj... Még annyira maradtam volnaa! - szólalt meg Tenten.

- Hát, haza is kell menni.. - szólaltam meg végül.

Már eléggé rég óta gyalogolunk és ugrálunk a fákon, nemsokára hazaérünk. Még nagyjából 1 km és ott vagyunk.

- Ayame, nem vagy fáradt? - Kérdezte tőlem Shikamaru.

-Hn? Nem vagyok, ti?

- Én már naaaaagyon.. - Nyújtotta el a "nagyon" szót Tenten.

- Javaslom pihenjünk le egy kicsit. Én is eléggé elfáradtam. - Szólalt fel Neji is.

- Nem bírtok ki még 1 km-et? - Kérdeztem meg végül.

- Nem, na most meg üljünk már le ahoz a fához. - Mutatott rá egy szép nagy fára Tenten.

- Felőlem.. - Mondta végül Shikamaru is.

Kb 10 percet ültünk,pihentünk, beszélgettünk és észre vettzük hogy Neji eléggé furcsán viselkedik.

-Yo, Neji! Mi a baj? - Szólalt fel életem értelme.

- Idegen chakrát érzek, Ayame te nem érzed? - Nézett rám a fiú.

- Most hogy mondod.. 3-at érzek.. És most éppen.. ERRE TARTANAK! - Fel ugrottam helyemröl majd védelmi pozícióba áltam.

- Ayame, nem tudod megmondani milyen erősek? - Kérdezte barana hajú barátnőm.

- Egy 10-es skálán nem.. de az biztos hogy kurva erősek.. Talán 11-es.

Mikor be fejeztem mondandómat egy kéz rántott magához.

- Ayame, maradj mögöttem! - Utasított rám a fekete hajú.

- Shikamaru, meg tudom védeni magam! - mondtam majd el léptem tőle.

- Legalább a közelembe maradj, jó?

- Oké, értettem.

Kis idő telt el, a Chakrát egyre közelebbről éreztem. Kétség semm fér hozzá, minket keresnek. Valószínüleg a tekercs kell nekik amit már el vittünk Sunagakuréba, lehet nem tudnak róla hogy már nem nálunk van. Kb 2 perc telhetett el de ezek az emberek megáltak. Utánna észleltem fel hogy nem messzebb áltak meg, hanem ez előttünk lévő fa ágon.