Csak álom lenne? **Shikamaru x OC** [BEFEJEZETT]

2.

6 percel később egy szép ház elé értünk, a férfi elő kapva a kulcsokat ki nyitotta az ajtót és engem előreengedve be is mentem.

Mikor be értem egy nő ugrott a nyakamba és dícsérgetett hogy milyen csodás és szép vagyok. Mondani se kelett le fagytam.

- JAJJ DE ARANYOS VAGY ISTENEM -kiabálta szinte sikítozva, miközben magához ölelt, alig kaptam levegőt

- De szép szemed van! El se hiszem hogy egy ilyen szép lány mint te az ujj lakótársunk -mosolygott miközben mondta.

Szerintem nem tudja hogy milyen is vagyok valójában, hogy hogyan születtem. De végül megkérdeztem.

- Ön tudja hogy mi vagyok?

- Hát persze hogy tudom! Shikaku már elmondta. Mosolygott ismét.

Hogy nem vetett meg vagy félt tőlem? -Kérdeztem magamban a légfontosságú kérdést míg megint a szuszt is ki szorította belőlem ordítozva.

  - Anya, miért síkítozol baj va..-jött le egy fiú az emeletről. Kicsit ki akadhatott szegény mert biztosan nem rám számított még hogy nem is ismer.

Shikamaru szemszög:

Anyám sikítozására ébredtem fel. Mivan már? - gondoltam magamban míg nagynehezen ki keltem az ágyból és le mentem a nappaliba.

Ahogy le érek látom apámat az ajtóba álva míg anyám ölelget valakit..

- Anya, miért síkítozol baj va.. -És észre vettem kit ölelgetett anyám.. azt a lányt akit múltkor a tetőn találtam. Szemei gyönyörűen csillogtak, ajkai eperpirosak mégis érzelemmentes tekintettel nézett rám. Ennek láttán kicsit elpirultam.

- HÉ SHIKAMARU!! ÉLSZ MÉG?? TÁN LÁZAD VAN? VÖRÖS AZ ARCOD!! - tette anyám a kezét a homlokomra amit el is löktem és elfordultam, mivel éreztem hogy egyre jobban hasonlítok egy paradicsoma.

Miután lenyugodtam meg fordultam és láttam hogy anyám a szuszt is ki szorítja szegény lányból.

- H-hé anya, nem lessz ez kicsit sok? -Kérdeztem anyámat hogy engedni kéne az öleléséből mert láttam a lányon hogy nem kap levegőt.

- Jólvan jólvan! Ő az ujj lakótársunk, hát nem aranyos? -kezde el megint ölelgetni a lányt.

- A MICSODÁNK?! -kérdeztem mikor rá kapcsoltam hogy mit is mondott anyám olyan könnyen mintha az időjárásról beszélne.

- Shikamaru, ő itt Momozono Ayame. A Momozono klán utolsó életben maradt női tagja.

- Értem.. és hol fog aludni ha már marad?

- Veled természetesen - mondta anyám egy mosolyal az arcán.

- T-tessék? - végre megszólalt a lány is. Csengő hangja olyan édesen szólt..

- Hát, majd osztoztok vagy eldöntitek ti. Na menjetek fel mindjárt kész a reggeli. - Mondta anyám miközben lökött felfele a lépcsőn mindkettőnket.

Fel értünk és be csuktam az ajtót. A lány csak le ült az ágyra és elő vett egy füzetet és egy tollat, gondolom rajzolhatott.

Beszélgetni akartam vele, kicsit másabbnak tűnik mint a többi lány, ha tudnám is miért.. Talán mert csendes.. Majd megtörtem e kínos csendet..

- És Ohm.. mégegyszer hogy hívnak? - kérdeztem tőle mire ő rám nézett szép szemeivel, szemkontaktust kialakítva válaszolt.

- Ayame, Momozono Ayame..

- Uhm.. én Nara Shikamaru vagyok örülök hogy megismertelek. Mentem közelebb hozzá kezemet nyújtva felé. Látványosan meg ijedt a kezemtől ahogy nyújtottam felé.