3.

360 32 5
                                    

-Hallod nem láttad a.. a-a izé mindegy
is-

Mikor be léptem a szobába épp vette felfele a pólóját. A teste ki volt dolgozva, izmos volt.. Hazudnék ha azt mondanám hogy nem nézett ki jól.

Shikamaru szemszög:

Éppen öltöztem, át akartam cserélni a pólómat de Ayame épp ilyenkor jött be.. Mikor máskor jött volna. Láttam az arcán hogy elpirult miközben elfordította a fejét. Akaratlanul is de egy mosoly tünt fel az arcomon.

-Umm, mit akartál kérdezni?-kérdeztem kínosan.

-Csak.. annyit hogy nem láttad e a rajzfüzetem és a táskám..

-Jaj persze, táska az asztalon és a füzet az ágyon. -válaszoltam neki nyugkdtan.

Ayame szemszög:

Fel kaptam táskám és rajzfüzetem, a táskát le tettem magam mellé és megfogtam a rajzfüzetet és el kezdtem rajzolni

Time skip:

Míg Shikamaru olvasott valamit én 3 kicseszett órát töltöttem el evel a rajzal.

A legjobb barátomat és magamat rajzoltam le, nem mondom nagyon hiányzik, ő volt az eggyetlen aki elfogadott

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


A legjobb barátomat és magamat rajzoltam le, nem mondom nagyon hiányzik, ő volt az eggyetlen aki elfogadott. (Story végén beavatás)

Már fél 1 volt és elhatároztam hogy el megyek sétálni mert unatkozok és nincs mit csinálnom. Ígyhát be raktam a füzetet a táskába és felkaptam (Olyan kis válli táskát képzeljetek el) És el is indultam volna ha egy hang nem szólít vissza.

-Hova készülsz? -kérdezte Shikamaru rám se nézve a könyvéből.

-El -adtam neki válaszképpen majd ki léptem az ajtón és el is indultam

Shikamaru szemszög:

Mikor meg kérdeztem hova megy elég flegma volt, gondolom valami történhetett vagy ha nem is bisztonság kedvéért követem, nem tudom miért de nem szeretném ha baja esne. Olyan mintha a széltől is meg akarnám óvni.

Ayame szemszög:

Mikor ki léptem az ajtón, elgondolkodtam hogy mivan ha a hír hogy a faluban vagyok szétterjedt? És az itteniek is megvetnek mint Homokrejtekben.. -Ezen gondoskodva el is indultam sétálni, egy erdő mellett mentem el, szép volt a táj, csak fák voltak. Vagyis eggyik oldalán fák a másikon pedid egy rét ahol 4 kisgyerek játszott láthatóan meg ijedtek tőlem.. Akkor biztos tudják.. -így tovább indultam de éreztem hogy valami nekem esik. Egy kő volt az.

-Tünj el innen farkas lány! -kiabálta az eggyik a tőbbiek pedig csak nézték és dobálóztak.

Ahol meg dobott a gyerek el kezdett vérezni, mivel a kő egyik része élesebb volt mint a többi, ígyhát sikerült kivágnia vele a vállam. Rosszul esett mert mindenki ugyanígy vetett meg Homokrejtekben is.

-Menj el, szörnyeteg! - kezdett bele egy lány is ami sebet ejtett rajtam. Így hívott anyám, apám és az öcsém is.. Mikor ezt valaki rám mondta mindíg legjobb barátnőmhőz menekültem és csak nála sírtam ki magam. Ő megértett, és nem ítélt el.

-SZÖRNY!

-Szörnyeteg!

Itt nálam el pattant a cérna.

- CSEND LEGYEN! -ordítottam oda nekik mire elszaladtak. Biztosan megijetek mert végre meg sikerült szólalnom.. Csak áltam és áltam mikor értem hogy meleg folyadék csorog le az arcomon, én.. most.. SÍROK?? - Nem, nem,nem,nem nem sírhatok - gondoltam majd erőszakosan le töröltem könnyeimet és be rohantam az erdőbe. Mikor úgy gondoltam senki nem talál rám fel másztam egy fára és ott ültem le.

Shikamaru szemszög:

-Ki mentem a házból Ayame után és tisztes távolságból követtem, úgy hogy még véletlenül se vegyen észre.

Egy erdő mellett mentem el és egyszeriből arra lettem figyelmes hogy 4 gyerek kővel dobálja és láttam hogy ennek hatására megsérül. Egyből mentem volna de az eggyik egyerek mondott valamit ami fel keltette a figyelmem.

-Tünj el innen farkas lány!

Hogy érti azt hogy farkas lány?, olyanok vele mint Naruto-val voltak. De Narutoban el van zárva a 9 farkú rókadémon. De Ayamében is lenne egy? Nem hiszem, akkor a hokage értesített volna minket, vagy apám. Vaaagy.. csak apám direkt nem mondta el hogy van valami a háttérben.

-SZÖRNY!

-Szörnyeteg!

- CSEND LEGYEN! -kiabálta vissza a kölyköknek akik elszaladtak. Mikor ki mondta a mondatod mintha egy ütemet ki hagyott volna a szívem, majd észre vettem hogy sír. Oda akartam menni hogy el lássam a vállát és hogy megnyugtassam, de ő csak erőszekosan le törölte könnyeit és be szaladt az erdőbe. Mintha nem akarna érezni semmit, se öröm se fájdalom se semmit. Utánna rohantam de elvesztettem szem elől. Aztán egyből haza indultam mert tudtam hog anyám ilyenkor már othon kéne legyen, igyhát haza mentem.

-Anya? Hol vagy? Beszélnünk kell!

-Mivan már? A konyhában vagyok! -mondta kicsit idegesen

-El kell mondanod mi történik Ayamével! Benne is el van zárva egy démon vagy mi? -kérdeztem kíváncsian a választ várva.

-Fiam.. Jobb ha leülsz. - mondta anyám immár komolyan miközben leült mellém.

-Ayamében nincs elzárva semmi féle démon. -Kezdett bele én pedig értetlenkedve néztem rá

-Dehát a gyerekek azt mondják rá hogy "farkas lány" meg "Szörnyeteg" miért van ez?

-Fiam, ő így született. Olyan mintha meg örökölte volna egy farkas erejét, ha átváltozik teljesen megváltozik és rombol illetve lila tüzet okozhat. Nehéz multja volt mivel mindenki utálta, aztán hallottam a hírt hogy ki költözött az apjával homokrejtekbe, és egyszer csak a közeli erdőben ébredt fel, és csak ide tévedt. Édesannyáról nem tudunk semmit, eltünt vagy meghalt nem lehet tudni.

Nem tudtam mit mondani, sokkot kaptam. Nekem is így kéne félnem? de miért nem félek tőle? Ha mindenki megvetette én miért nem tudom még ezek hallatán is..

Ayame szemszög:

Csak pihenek a fán, egyedül akartam lenni, pihenni akartam egy keveset de ezt egy női hang megzavarta.

-Hé! Mit csinálsz ott fent? Gyere le!-mondta a lány aki épp hozzám szólt.

-Ha bántó szavakat akarsz mondani akkor rajta! Innen is hallom! - mondtam vissza neki.

-Ki beszél itt bántásról? Gyere le! -ismételte önmagát.

-Oké.. -feleltem - egy szőke lány ált a fa alatt aki épp kezetfogni akart.

-A farkas lány igaz? -kérdezte egy mosoly kíséretében.

-Jöbban szeretem ha Ayamének szólítanak.. -mondtam a földet nézve.

-Értem, Ayame-chan, gyere!

-Várj, hová megyünk?

-Előszőr is ellátni a sebet aztán adok ruhát és megyünk bevásárolni! -mondta a lány

-Egyébként hogy hívnak? -kérdeztem tőle.

-Yamanaka Ino vagyok, örülök hogy megismertelek!

-Én..is azt hiszem.

Egy ház elé értünk ahova Ino be rángatott és le ültetett az ágyra hogy be köthesse és le ápolhassa a karom.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Na, a legjobb barátnő Fugaku Kahame akit megölt az "öcséd" úgy hogy nem is őt akarta eltalálni hanem téged csak a legjobb barátod eléd ált így őt érte a támadás, ez által meghalt :((
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Csak álom lenne? **Shikamaru x OC** [BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now