Csak álom lenne? **Shikamaru x OC** [BEFEJEZETT]

8.

Pár perc mulva be is fejeztük az evést és egy pókrócot le terítve.. Na jó.. többet is,  rá feküdtünk. Én Inoval, a két fiú együtt és a Sensei pedig magába.

Ino már egy ideje bealudt de én képtelen vagyok elaludni. Hűvös szél is fújt és kicst még fáztam is, ígyhát fogtam magam és felültem. Mikor megbizonyosodtam róla hogy mindenki alszik fel másztam egy magas fára és onnan bámultam az erdőt. Olyan pár percet ültem a fa tetején vacogva mert kurva hideg volt és nem is tudtam volna aludni.
Egyszer csak meg éreztem egy kezet a hátamon, amire nem kicsit ijedtem meg, ígyhát azzal a lendülettel mikor hátrafordultam sikerült felpofoznom valakit.

-Au.. -Szólalt meg Shikamaru

-Úristen sajnálom! Megijesztettél!

-Bocsi.. -Mondta az arcát fogva mivel nem is kicsit ütöttem.

-Hé! Nagyon fáj? -vettem el kezét arcától azt majd leszorítva az oldalához míg másik kezemmel megfogtam az állát és balra fordítottam hogy lássam mekkora volt az ütés.

-Semmi bajom.. -Mondta a fiú és persze próbált kiszabadulni a szorításomból amit persze nem hagytam neki, e tettemre láttam hogy pír önti be az arcát amire nem bírtam ki hogy ne húzzam mosoljra a számat. Mivel eléggé erős vagyok ezért nem tudott kiszabadulni a szorításomból, majd állát el engedve, válli táskámhoz nyúlva egy nagyobb sebtapaszt vettem elő, majd kezét elengedve ujra meg fogtam az állát míg másik kezemmel arcára helyeztem a sebtapaszt.

-Kész is! Mondtam neki egy mosolyal az arcomon.

-Ne-nem kelett volna! Mondtam hogy nem is fáj!

-Igen, én pedig nem vettem figyelembe! - Mondtam oda a fiúnak egy kuncogás alatt.
-Egyébként is a te hibád volt hogy úgy jártál ahogy.. Te ijesztettél meg!

-De te csesztél pofán! - erre a kijelentésre mind a ketten elröhögtük magunkat.
-Na de tessék! Ezt vedd fel mert még megfázol! - mondta felém nyújtva egy mellényt.

-K..Köszönöm.. -mondtam majd fel is vettem.

Shikamaru szemszög:

Láttam hogy Ayame fel mászott egy fára és mivel nem igen tudtam hogy mit is csinál pontosan csak néztem őt, majd láttam hogy fázik. Így fel mentem és meg érintettem a hátát amit nem kelett volna.. Merthát pofán vágott.

Amit ezek után tett az lesokkolt. Egyengének képzeltem mivel lány de ahogyan le szorította a kezem a derekamhoz éreztem hogy elvörösödik az arcom. Nem gondoltam volna hogy ijen erős.
2 perc se volt és végzett is.

-Kész is! -mondta gyönyörű mosolyával

-Ne-nem kelett volna! Mondtam hogy nem is fáj!

-Igen, én pedig nem vettem figyelembe! -mondta mire az arcom olyan lett hogy egy paradicsom is megirigyelhetné.

-Egyébként is a te hibád volt hogy úgy jártál ahogy.. Te ijesztettél meg!

-De te csesztél pofán! - mondtam a lánynak visszavágásként.
- Na de tessék! Ezt vedd fel mert még megfázol!

-K..Köszönöm.. -Mondta a lány

Gondolom nem is kell már titkoljam hogy mi is van.. Belezúgtam egy lányba.. Nem is akárkibe, Ayamébe. Még sosem éreztem ezelőtt ilyesmit és ez kicsit fura hogy nem igen értem az ilyesmit. Majd megkérdezem Inot, ő ugyis érti ezeket a dolgokat.

-Aranyos vagy! - szólt a melettem lévő lány amitől majdnem a lelkem el hagyta a testem.

-Hogy m-mi? - kérdeztem.

-Süket is vagy? Mondom hogy aranyos vagy!

Nem is kell mondtani olyan lettem mint egy paradicsom. Majd rá jöttem mit is szeretne. Játszik velem, unatkozik és játszik velem. Oké.. Akkor bele megyek én is a kis játékába!

-Összeházasodni mikor fogunk? - kérdeztem nevetésemet visszatartva.

-Hogy mi? Ekkorát ütöttem volna? - kérdezte cinikusan amire már egy kicsit kezdtem el veszíteni a fejem hogy ennyi humora van. Nem idegesített meg semmi, de hogy nem tudok vissza vágni mert nem veszi komolyan ez azért kicsit zavart.

-Majd lesznek ikrek és eggyütt neveljük őket! Ino pedig a keresztannyuk! - mondtam mélyen szemébe nézve mikor észre veszem hogy pirosodik az arca..

-Ch.. Álmodozz Gunárguszti! Biztosan nem!

-Micsoda? - kérdeztem értetlenkedve

-Mondom én! Egy aranyos süket vagy! - mondta kuncogva mert már nem csak én, ő is el volt pirulva. Így eszembe jutott valami. Megcsókolom! Ez még nekem is jól jön, és valószínüleg ugysem viszonozná, szóval lenne 1 pontom.

Ahogy ültünk a magas fa vastag ágán meg fogtam allát és magamhoz fordítottam.

-Shikamaru, te meg mit csi..

Nem tudta befejezni mondandóját.. Ajkai az enyémnek tapadtak és így csókoltam meg a lányt. Vártam mikor tol el magátol de ehelyett visszacsókolt. Meg is lepődtem e tettére majd ajkaink el váltam egymásétól. Ő szakította meg a csókot, és én rákvörös fejjel csak néztem a lányt akinek csak egy halvámy pír volt az arcán.

-Te kezted! Én folytattam - röhögte el magát a lány mire én még mindíg szóhoz sem jutok.
-Na de én megyek aludni! Elfáradtam és a mellényed el lopom ma estére hogy ne fázzak! Jó éjt!

-J..J..Jó é-ejt... -nyögtem ki mire ő le mászott a magas fáról és le feküdt Ino mellé engem ott hagyva. Szóhoz semm jutottam és csak bámulni tudtam a hejet ahol a lány ült.
Lehet hogy félre ismertem a lányt. Olyan kis ártatlannak tutatja magát és mégis milyen merész. Nem mondhatom azt hogy nem tetszik mert nagyon is tetszik. Valami meg is fogott benne, de hogy mennyire ártatlannak tűnik és mégsemm az. Rosszúl tette hogy meg mutatta ezt az oldalát nekem mivel ez által eléggé kínos lessz a szemébe néznem. De a jó oldala mégis csak az hogy nem kell majd a  nagy jövöbe visszafognom magam.. Mikor először megláttam soha nem is gondoltam volna hogy ilyen merész lessz, de tévedtem. Mostmár azt téveszt meg a félenkségével akit csak szeretne. De hogy engem már nem fog az is biztos!

Pár perc alatt le sikerült nyugodnom és le másztam én is a fáról hogy le feküdjek alundi.
Mikor feküdtem a pokrócon ez minden végig futott az agyamon hogy ma mi is történt. Ezen agyalva nem is vettem észre hogy leragad a szemem és mélyen el alszok.

Ayame szemszög:

Le másztam a fáról és tettettem hogy alszok. Büszke voltam akciómra mivel senkinek nem is hagynám hogy nyerjen, legyen az bármi is. Utánna eszembe jutott amit Ino barátnőm mondott mi is az a szerelem.. Jó kérdés.. amiket mondtott Shikamaru közelében érzem. Mikor vele vagyok.. Lehetséges hogy bele szerettem Shikamaruba? Szerintem igen.. de Inoval még ezt majd úgyis átbeszélem még.