A 𝐁á𝐛𝐦𝐞𝐬𝐭𝐞𝐫 𝘔𝘦𝘴𝘦́𝘫𝘦✞︎ [K. Bakugou x Reader] ✔BEFEJEZETT✔

~27.~

A férfi nem mondott semmit, csak egyre jobban közeledni kezdett felénk. A vigyor nem mosódott le az arcáról, csak egyre nagyobb lett annak tudatában, hogy Ő nyert, és belőlünk is majd bábjátékot csinálhat. Anyja picsáját azt, belőlem biztosan nem lesz semmilyen bábjáték sem.

Egyre jobban közeledett felénk, mire mi még mindig csak hátrálni tudtunk, és lassan a falnak ütközött a hátam, Katsuki pedig nekem jött. Hátra nézett rám, majd a bal irányba mutatott három ujjával. Vissza fog most számolni és azt akarja, hogy amikor az utolsó ujját is letette, én fussak le, amég Ő leüti a férfit. Okos vagy fiam.

- Innen úgy sem fogtok elmenekülni gyerekek.- mondta vigyorogva a férfi. Mint aki azt sem tudja, hogy mi mikre vagyunk képesek, és miket tudunk amit Ő nem, ezt most pont úgy mondja.

- Azt majd meglátjuk faszikám.- szóltam neki vissza és elszaladtam jobbra, hogy könnyebb legyen neki elkapni engem. Bocsesz Katsuki, de most megint annyi lesz a tervednek, remélem nem haragszol meg miatta.

- Gyere ide, te szemtelen kölyök!- kapott a kezem után, amit egyből meg is fogott és maga elé rántott

- Enged el, te öreg fasz!- rúgtam meg a bokáját, de semmit nem használt

- Azt lesheted, bolond lánya! Te leszel a játékaim új és becses darabja.- jeletette ki rögögve, mire annyit vettél észre, hogy a következő pillanatban már a padlón fekszik, kürülötte meg otrt vannak a cserép darabok

- Ha még egy ilyet csinálsz én nyírlak ki szivi.- nézett rám szúrós szemekkel a szőke

- Hehehe.. Én is szeretlek Katsuki, de csak gyorsan kiugrott ez a fejemből.- moosolyogtam rá kicsit kínosan, majd elléptem az öregtől és elkezdtem keresni egy kötelet, amivel megtudjuk kötni, hogy azért mégis nyugton maradjon

- Hé kislány! Te nézz egy kicsit körül oda lent, megyek utánad, ha ezt a faszt megkötöttem.

- Képeket is csinljak addig, vagy azt még nem kell?- léptem oda Katsuki-hoh, kezemben egy kötéllel, amit oda is adtam neki

- Itt a mobilom, ezzel tudsz ha akarsz, De néhány mégis jó lenne, hátha eltűnteti őket, amire a rendőrök ide jönnek.- cserélt velem tárgyat, majd elkezdte megkötni a férfi csuklóit

- Okey. Kopogj kettőt ha lent vagy, mert ha rám mered hozni azt a rohadt szívrohamot, akkor kinyírlak.

- Én is nagyon szeretlek kilány. De menj vagy megbaszlak.

- Moderáld már magad egy kicsit Katsuki.- csaptam vállon és elindultam a padlás feljáró felé, amin le is mentem, de azért még visszanéztem a szőkére és kinyútottam rá a nyelvemet

Mikor lementem a lépcsőm, körbe néztem és akkor láttam, hogy ez csak egy emeletes, de az egész ház csak két szobából áll. Az egyik a férfi szobája, ami minden szegleten több féle festékkel, minden ablaknál át festve a fal, és mindenhol az egész szobában elhunyt kisgyerekek vannak, akik mind bábjátékok lettek. A másik szoba egy orvosi műtő szoba, aminek a padlója félig tiszta vér, és teljesen úgy néz ki az egész helyiség, mintha egy moöst vézgett műtét lett volna itt.

Vagyis most akarta felvinni valami miatt az egyik elhunyt gyereket a padlásra. Úristen, most alakított átt egy elhunyt gyereket ez a fasz! Mi a kurva isten?! Már bocsánat, de mégis mi ez az egész?!