A 𝐁á𝐛𝐦𝐞𝐬𝐭𝐞𝐫 𝘔𝘦𝘴𝘦́𝘫𝘦✞︎ [K. Bakugou x Reader] ✔BEFEJEZETT✔

~8.~

Morogva oda mentem hozzá, majd mit sem törődve azzal, hogy ez mennyire cringe vagy milyen faszság; fogtam magam és megcsókoltam. A faszom fogja tovább hallgatni azt a rohadt kiabálást, amit most itt lenyomott nekem.

- Mondtam már vagy ezerszer, hogy fent vagyok!- mondtam miután elváltam tőle, és hátrébb léptem egy kicsit

- És én ezt mégis honnan a faszomba halljam?!

- Nem most kéne mosógépet indítani, úgy, hogy a semmi közepén vagyunk és ez a szar neked konektor nélkül nem fog működni!- csaptam rá egyet a mellettem lévő tárgyra, miután elmondtam a mondatomat

- Szögezzük le valamit. Ez az egész föld alatti, levéllel lefedett hely, egy bunker. Minden ami itt van benne el van vezetve egy nem messze lévő házhoz, ahol az egyik haverom nyaralója van. De mivel most nyáron, azt nem használják, ezért tudom simán használni. És ezt tudja is. Szóval örülnék, ha nem szólnál bele a dolgaimba!- emelte fel a hangját a szöke

- És én ezt honnan tudjam?!- kérdeztem vissza én is felemelve a hangomat

- Onnan, hogy kérdezni is kéne!- válaszolt fennhangon

- Tsk..- hagyta el halkan a számat ez a kisebb "szó"

- A helyett, hogy csak itt osztod az észt, inkább menj kajálni, aztán gyere.- ment el mellettem, de direkt nekem jött

- Ugyan olyan, mint az az átkozott Neito. Faszért fogom ki mindig az ilyen srácokat.- morogtam az orrom alatt, és a szőke után mentem

Két okból is mentem utána. Egyik: a franc sem tudja, hogy itt mi hol van, és csak össze- vissza járkálnék itt. Másik: egy kicsit nagyon zavar, hogy így viselkedik, és legalább egy annyit had tudjak megtőle, hogy mi hol van.

- Én azt mondom, hogy kezdjük elölről.- támaszkodtam neki a konyha pultnak, miután ki értünk a konyhába

- Senki nem kérdezett.- nézett rám az asztalnál ülve a szőke

- Nem érdekel. Kezdjük elölről ezt az egészet, aztán máshogyan fogunk egy kicsit a másikhoz igazodni.

- Nem. Már azzal el basztad az egészet, hogy nem bírod befogni a pofádat.- kortyolt bele az előtte lévő pohárba

- Gyorsan feltudom kapni a vízet, nem tehetek róla. Most mért, az jobb lenne, ha félénk lennék, és mindig megílyednék?

- Nem, az csak rosszabb lenne.

- Na látod! Akkor kezdjük elölről.- mosolyogtam rá halványan, de azért kedvesen

Semmit nem mondott, csak csendben felállt, megfogta a bögrét, és oda lépett vele a mosogatóhoz. Bele tette a koszos bögrét, majd közelebb lépett hozzám, és megtamsztotta magát a konyha pulton.

- Nézd. Te már azzal elbasztad ezt az egészet, hogy majdnem miattad lebuktunk tegnap este az erdőben. Aztán azzal, hogy belém kötöttél ezzel az egész mosógépes dologgal. A csókról nem is beszélve.- ez volt az a mondtad, ahol a tekintetünk találkozott a másikéval

- Azt a rohadt csókot csak azért kaptad, hogy végre befogd és látsd, hogy én is fent vagyok.

- Szóval, ha minden reggel ezt csinálom, akkor majd az lesz mindig a fegyvered, hogy megcsókolsz?- hajolt közelebb az arcomhoz vigyorogva

- Álmaiban persze.- toltam el az arcát az enyémtől, hogy ne legyen olyan közel

- Egy próbát megér minden reggel.- vigyorgott tovább

- Ha nem is minden reggel, majd minden második reggel.- mosolyogtam rá, majd ellökve magam a pulttól, vissza indultam a szobába