A 𝐁á𝐛𝐦𝐞𝐬𝐭𝐞𝐫 𝘔𝘦𝘴𝘦́𝘫𝘦✞︎ [K. Bakugou x Reader] ✔BEFEJEZETT✔

~3.~

" Gyáva vagy, ha nem teszed meg
De bátor sem vagy, ha megteszed.
Távolról nézni, hogy a barátod meghal
Vagy sem, s könnyet ejteni,
ha romok között teste ott pihen meg.

Bele gondolni abba, hogy egy hülyeséget tett,
Nem mennek az emberek,
mert saját magát keverte bele.
Bele a rosszba, hogy igazat adjon,
Bele abba, hogy több ember meg ne haljon. "

|'~(Név) szemszöge~'|

A srácok csak néztem rám, mint akik tényleg egy szellemet látták. Nem értem, hogy ezen mi olyan meglepő, amikor tudják, hogy már 10 éves korom óta érdekelnek az ilyen furcsa, elmebeteg dolgok, miközben amúgy kiráz a hideg.

Még a gondolatba is bele vagyok képes borzongani, hogy én ezt tényleg meg akarom csinálni, de tudjuk hogy milyen vagyok. Be adom a derekam, lesz, ami lesz. Amúgy is, ha már mindig azt mondom, és mutatom, hogy nagy a pofám, akkor már tényleg megmutatom, és majd azután jöjjön nekem valaki, hogy gyáva vagyok.

- Lám, lám. (Teljes név) már megint azt akarja bizonyítani, hogy Ő semmitől nem fél.- nevette elmagát Monoma, miközben elment mögöttem

- Ha én nem mentem meg a hülye segged, akkor medve kaja leszel. És én még mindig bátrabb vagyok nálad.- mosolyodtam el egy kicsit önelégülten, majd a szőke hajúra néztem    - És ha én nem vagyok itt, akkor te már nem is élsz, pedig te lennél e miatt a felelős, Neito.

- Csak mert egy medve elől megmentesz egy 40 fős tábort, attól nem leszel bátor, sem jobb. És nem értem, hogy mért vagy ezért ennyire felháborodva. Én jó kalandokat találok ki, te pedig csak tönkre teszed ezeket.- mondta nagy képűen, és tovább ment egy vigyorral az arcán

- A kurva szádat!- kiabáltam utána, és gyilkos pillantást vetettem felé, miközben azt néztem, hogy merre megy el   - Most felbaszta az idegeimet ez a seggfej! Megyek, és megnézem azt a rohadt házat, és eldöntöm, hogy igaz vagy sem az a rohadt mese.- mondtam egy kicsit felhúzva, majd megfogtam a táskámat, és felkapva a hátamra megindultam ki a táborból

Majd meg látjuk Monoma Neito, hogy melyikünk is a bátrabb, és hogy melyikünk basz el mindent, amit csak el lehet.

Azt hiszem minden kellő dolog nálam van, amire szükségem van. Ha pedig valamit mégiscsak ott hagytam volna a táborban, akkor meg nem érdekel, majd valahogyan megleszek anélkül a tárgy nélkül.

Gyorsabbra vettem a lépteimet, és teljesen azon voltam, hogy elfelejtsem ezt az egészet. Monoma mindig nagyon sokat képzelt magáról, ami már-már idegesítő tud lenni. Elsem hiszem, hogy eddig hogyan birta ki vele az osztály, és, hogy így hogyan akar majd hős lenni.

Nem is érdekel, mert csak jobban felcseszném rajta az agyam, és csak azon járna az agyam. Csak egy kicsit lenne egy olyan ember, hogy nem ilyen bunkó, hanem kedvesebb, és ne lenne ennyire beképzelt. Csak a baj van vele, ahogyan minden hülyeségével, és mondatával. Lassan meg kell kérdeznem Kendo-t vagy Awase-t, hogy eddig mégis hogyan a francba tudták kibírni, ezt a gyász fészek Monoma-t. Mert erre viszont, nagyon nagyon kíváncsi lennék.