A 𝐁á𝐛𝐦𝐞𝐬𝐭𝐞𝐫 𝘔𝘦𝘴𝘦́𝘫𝘦✞︎ [K. Bakugou x Reader] ✔BEFEJEZETT✔

~14.~

|'~(Név) szemszöge'~|

Még én magam sem tudom, hogy mi legyen az alap, de valamin akkor is elkell indulni.
Ha ezerszer is előről kell ezt kezdeni, akkor is meglesz valahogyan, és nem érdekel, ha Katsuki leveszi majd a fejem.

Törtem a fejem, de sehova sem jutottam ezért csak elkezdtem írni és rajzolni valamit az előttem lévő lapra. Valahol akkor is elfogom kezdeni, hiába kezdem mindig előről, vagy hiába huzok majd át minden szót, akkor is megcsinálom, és ha kell, ha nem, az egész estémet erre fogom áldozni, csak hogy jussunk egy kicsit is előrébb Katsuki-val.

Már nagyon cseszi a csőrőmet, hogy tényleg semmit nem tudtunk haladni, csak bosszankodunk, meg mindig a másik a hibás. Elég lesz ebből, kezdek valamit ezzel a szarral, csak jussunk egyről a kettőre.

[<~~~~~~>]
|'~Szerda reggel~'|

Fejet fogva ültem fel az ágyon, majd néztem körbe, és elemeztem, hogy az ágyban vagyok. Magam mellé néztem, de Katsuki nem volt ott, majd az ajtó irányába pillantottam, ahol megláttam karbatett kezekkel, támaszkodni az ajtó félfának.

Nyeltem egy kicsit és oldalra pillantottam. Nagy tud lenni a szám, ha senki nem hall és lát engem. Egyébként meg, nem mernék úgy beszélni, mint amikor egyedül vagyok.

- Mondtam neked valamit tegnap.- szólalt meg, még rendes hangerőn       - Úgy gondolom, hogy érthetően mondtam el mindent.- folytatta továbbra is nyugodtan

Nem mondtam semmit, csak hagytam, hogy beszéljen és, hogy ha úgy van, akkor le is ordítsa a fejemet. Megérdemelném, szóval nem tudnék panaszkodni, hogy ezt mért kaptam.

- (Név) hozzád beszélek!- kiabálta le a fejem     - Meg mondtam, hogy ne merj fent maradnia, de te nem hallgattál rám! Este veszélyes az egész erdő, hiába vagy a föld alatt! Ezért is zártam be a szoba ajtót, hogy valaki véletlenül se tudjon téged elvinni innen! Még nagyon nagy szerencséd, hogy nem járt erre az az öreg fasz, és nézett le hozzád, aztán vitt el magával! Mert az is megtörténhetett volna!

- Sajnálom, oké?! Csak segíteni akartam, hogy legyen egy rohadt tervünk, és ne bazd fel az agyad! De úgy látszik, hogy neked már ez sem jó! Azért akartam fent maradni, és leszarni azt, hogy mit csinálsz velem ma reggel, hogy valamennyit tudjunk haladni azzal a kurva tervvel!- kiabáltam neki vissza sírva, és nem győztem törölni a könnyeimet

Ez most nagyon szarul esett, de bele törődtem már tegnap este, hogy egy ilyet fogok kapni. De abba nem gondoltam bele, hogy már ahogyan felkelek ezzel fog majd indítani.

Hirtelen csend lett. Csak azt lehetett hallani, ahogyan én sírok, és próbálok levegőt kapni a sok könnytől és - t@k9nyt9l-.
Az ágy mellettem egy kicsit besüppedt, ezzel is azt mutatva és jelezve, hogy Katsuki leült mellém.

- Gyere ide.- húzott az ölébe, és szororsan magához ölelt

Sírva öleltem vissza, és temettem az arcomat a vállába, miközben próbáltam végre megnyugodni, és azt a tudatot adni magamnak, hogy csak mérges rám, hogy nem fogadtam neki szót, és bármi történhetett volna.

- Nincsen baj kislány. Csak megilyedtem, és féltelek.- simogatta meg a hátamat

- Sajnálom..- mondtam halkan, szipogva

- Ne légy hülye, nem tehetsz róla, hogy nem szóltam neked és nem vigyázok rád eléggé.