Diary of a princess

30. rész

Michael fürdeni ment.
Én olvasgattam.
Egyszer csak Mikey telefonja pityegni kezdett. Olyan hangos és folyamatos volt a jelzés, hogy nem bírtam ki, így utána nyúltam.

Akaratlanul is megláttam, hogy csomó üzenete jött.

" Szia Mikey. Te voltál az én egyetlen szerelmem, mindenedet imádtam, te voltál a példaképem, viszont te valami rossz ribancot posztolgatsz mindenütt......."

Csúnya dolog, de nem tudtam ellenállni, ezért feloldottam a telefont és megnyitottam.

" Szia Mikey. Te voltál az én egyetlen szerelmem, mindenedet imádtam, te voltál a példaképem, viszont te valami rossz ribancot posztolgatsz mindenütt. Ennyire becsülöd a rajongóidat? Ennyire szeretsz minket? Remélem ez a csaj csak valami egyéjszakás kaland volt és soha többet nem látod azt az agyonhidrogénezett pofáját!
Szeretünk, Bet, a legnagyobb Michael fan."

"Hy. Csalódtam benned. Remélem elpengette a kis mocsok az ujjait. Szeretünk és féltünk Mikey.
Sheila."

"Minden rendben Mikey? Miért nem voltál a tegnapi koncerten? Remélem a következőn már boldogítassz! U.i: Ki ez a csaj? Ugye nem a barátnőd?
Puszi, Nicky, a legnagyobb Mikey őrült."

MIK EZEK?!
Ettől tartottam...
Hülyeség volt vele járni, neki ez az élete! A hírnév, a csajok, a bulik, a koncertek...
Jézusom, hogy képzeltem ezt az egészet?!
Annyira hülye vagyok!

Az én telefonom is pityegni kezdett.
Körülbelül 300 üzenet a közösségi oldalakon.
Ugyanezek, csak még trágárabb megfogalmazásban.
Inkább nem idézem.

Michael lépett ki a fürdőszobából kockás pizsamanadrágban.
Rám nézett.

- Hiéna, minden rendben? - gondolom látta, hogy mindjárt bőgök.

Csak felnéztem rá és összeráncoltam a homlokom.

-Hé, mi az? - ült le mellém az ágyra, majd egyik kezével átkarolt.

- Mikey...- csuklott el a hangom, ahogy hozzám ért.

Könnyek gyűltek a szememben.
Felé mutattam a telefonom.
Elolvasta.

Többet is elolvasott.

Szinte mindet elolvasta, míg én csak felhúztam a térdemet és bambultam magam elé.

- Ezek hülyék. - jelentette ki unottan.

A szemébe néztem.

- Pedig csak gitározol a képen. Nem smárolunk, vagy valami. Semmi gáz sincs rajta...- vakarta meg tarkóját.

- Tudom...- tört ki belőlem a zokogás.

Lehet túl érzékeny vagyok.
De akkor is hirtelen ért.
Bezzeg máskor milyen kemény tudok lenni, de most...
Pont amikor erősnek kéne lennem... Képtelen vagyok.

- Sarah, ne foglalkozz velük...- ölelt magához szorosan.

- Tudod te milyen ez? Semmit sem tettem ellenük, de utálnak...- kiáltottam.

- Ők nem téged utálnak, hanem ezt a helyzetet. És még ki sem írtam, hogy vége a bandának... Na, arra mit fognak lépni? - nyugtatgatott.

- Michael, vess ennek véget, én ezt nem tudom elviselni... Nem ezt akartam... Csak téged és engem, de nem ezeket a rajongókat... Már ha annak lehet őket nevezni.-ugrottam föl az ágyról.

Még ordibáltam, zokogtam és csapkodtam egy darabig, majd mikor már semmi erőm sem volt, szédültem és dűlöngéltem, lerogytam az ágyra és Michael ölébe hajtottam a fejem.
Körülbelül még egy óráig csak simogatott, puszilgatott és beszélt hozzám, csak hogy lenyugodjak.

Hajnali egy óra volt. Szépen telt az esténk.
És le sem fürödtem.

Sziasztok!
Köszönöm szépen a sok vote-ot és olvasást!
Remélem tetszik a történet, hamarosan hozom a folytatást! :)