Diary of a princess

21. rész

Kifizettem a taxit, majd a csarnok elé siettem.
A főbejárat felé igyekeztem a szakadó esőben, amikor megcsúszott a lábam és beleestem a dagonyába. Mindenem csupa sár lett, a ruhámtól kezdve a fejem búbjáig. Az arcom is sáros volt, alig láttam valamit.
Ó, remek!
Egyszerűen, mintha nem is én lennék!
Próbáltam letörölni a ragadós anyagot, majd tovább mentem.

A tág előtérben senkit sem találtam, de tudtam, hogy nincs vége a koncertnek, mivel óriási hangzavar szűrődött ki még az utcára is. Jobbra indultam el, ahonnan erősebben hallottam a zenét. Kiáltásokat hallottam magam mögött, gondolom a biztonságiak. Nem érdekel. El kell mondanom Michaelnek, hogy szeretem! Futni kezdtem a folyosókon, egyszer jobbra, egyszer balra. Nem igazán jegyeztem meg, hogy Zelda annak idején merre vitt...
Valahogy mégis csak a backstagebe kerültem. Megláttam az udvart, ahol kint ültem és az öltözőt is. Tovább mentem.
Egyenesen a színpad mögött voltam, amikor egy óriás testű biztonsági őr elállta az utamat.
- Tilos a bejárás!
- Ó, elnézést, de ez egy létfontosságú ügy! Rájöttem valamire, amit el kell mondanom Michaelnek, mert beleőrülök, ha nem tehetem! - próbáltam kikerülni, de ő megszorította a kezem- Eresszen már el a mocskos tehén kezével!
- Kislány, maga elég nagy pácban van. Csak úgy, az éjszaka közepén beszökött az arénába, most pedig még felesel is. Vegyen legközelebb jegyet a kedvencei koncertjére. Most pedig forduljon meg és kifelé! - mutatott az ujjával az ajtó felé.
- Soha! - löktem a lábfejére egy hangfalat, ami mellettem dörömbölt.
A férfi a lábához kapott, elengedett a keze szorításából, én pedig futni próbáltam, de a lendületnél fogva hasra estem és egyenesen a fiúk mögé csúsztam. Igazából fogalmam sincs, hogy hogyan sikerült az esés, de ebben a pillanatban nem ez volt a legfontosabb...
A lányok a nézőtéren hirtelen abbahagyták a táncolást és a sikítozást. Engem bámultak.
A zene abbamaradt, a fiúk felém fordultak.
- Mi ez a trágyadomb a színpad közepén?! - csodálkozott el Calum.
- Ez Sarah, te idióta! - förmedt rá Ash.
Michael eldobta a gitárját és felsegített.
- Mit keresel itt?!
- Téged. - néztem a szemébe csupa mocskos arccal, majd Luke felé indultam, kivettem a kezéből a mikrofont és belekezdtem- Először is bocs, hogy elrontottam a koncerteteket. És nektek is bocs, 'rocklányok'. De a legnagyobb bocsánatkérés téged illet Michael. Tudom, hogy rosszat tettem. Óriási hülyeséget.
- Kifelé, te sáros!! - ordította a biztonsági a fiúk mögött.
A hang irányába fordultam.
Ashton elintézte a pasit, gondolom megmagyarázta a dolgot.
Folytattam.
- De jól jegyezze meg mindenki: az ember hibázhat. És én is emberből vagyok, akármennyire furcsa dolognak hangzik. Dühös voltam. Szörnyen mérges. Bosszút akartam rajtad állni, Michael. Azt akartam, hogy szenvedj és ez mind a hülye Luke miatt volt, aki nem bírta elviselni, hogy együtt vagyunk... Ezzel csak arra akarok célozni, hogy nem minden az én hibám. Egy idióta vicc áldozatai lettünk...- néztem Michaelre.
- Igazából, Calum ötlete volt. - mutogatott Luke az előbbire.

Végignéztem rajtuk. Ashton törökülésben ült és hallgatott, Calum és Luke egymás mellett álltak és csak néztek, Michael pedig...

Michael kivette a mikrofont a kezemből.
- Na most jól figyeljen mindenki! De leginkább ti, fiúk! Tudom, hogy ő a legfárasztóbb, a legelviselhetetlenebb, a legmakacsabb, a legsértődősebb az egész világon, de nem hagyom, hogy csak úgy, mert nektek nem tetszik, bántsátok őt. Nem mondhatjátok meg, hogy kivel legyek! És én vele akarok lenni. Mielőtt turnéra mentem volna, én kértem, hogy nehogy megváltozzon, mert ő így jó, ahogy van. Nem könnyű eset, az biztos, de hát nem nektek kell elviselni, hanem nekem. Legutóbb rongyosan, félálomban kutatta át értem a repteret, most pedig csak úgy hirtelen, sárosan beesik a koncertünk közepén és közli, hogy bocsánatot akar kérni. Nem éppen mindennapi a megjelenése. Na de a furcsa dolgait évekig tudnám sorolni. A lényeg: ha nem fogadjátok el Saraht, rám ne számítsatok. Sarah? Szeretlek, mindennél jobban. Kérlek, gyere vissza. Kezdjünk mindent újra. - fordult felém.
-Öhm, nem is tudom... - töröltem le egy könnycseppet az arcomról nevetve, bár nem hiszem, hogy bárki észrevette volna, a sok 'arcpakolástól'.
- Gyere ide, Hiéna...- szorított magához nevetve.
- Michael, csupa mocsok vagyok...- néztem fel rá.
- Az meg ki a francot érdekel?! - kiáltotta kacagva.

Rám nézett, majd szép lassan megcsókolt. Nekem szokásomhoz híven lábujjhegyre kellett állnom.

A nézőtéren mindenki ujjongani, visítozni kezdett. Aztán mögülünk tapsot hallottam.
Ashtonék.

Miután megszakítottam a csókot, félkarral átölelt, majd elbúcsúzott a közönségtől. Őt követte a többi fiú is.
Mindenki tapsolt, kiáltozott, egyesek még sírtak is (!)...
Mi mentünk le először a színpadról, majd a többiek.

Kifelé menet a biztonsági őrrel találkoztunk, aki csak rázta a fejét.
- Jól meggondoltad te ezt, Mikey?
- Óó, teljesen.