A kristály akadémia

🎤Tizedik🎤

Wei Wuxian pov.
A zene órák unalmasak voltak, a tanárunk ugyanis megállas nélkül a zene történelméről mesélt. Egyenként az összes hangszert át akarta vetetni velünk.
— Kérdésem van! — nyújtottam fel a kezemet.
– Mondd hát. – mondta Lan mester, mire felálltam.
— Ha egyszer mindenkinek meg van a saját hangszere, miért kéne tudnia, hogy a másik hangszere eredetileg honnan származik?
— Akkor most én kérdezek! Ha duettet akarsz jatszani két hangszerrel, mi alapján választod meg őket?
— Hmm... Azt hiszem a hangjuk alapján! A skót duda és rock például nagyon passzol egymáshoz! –mondtam, mire az osztály minden tagja halkan felkuncogott. Kivéve a kék ruhájú fiút.
– Szóval egy zajos, kemény stílusú hangszert egy harsány, nemzetivel párosítanál? Mégis miféle párosítás ez?
— Egzotikus. – mondtam nevetve, mire hozzám vágta a krétát.
— Kifelé! – kiáltotta, mire nevetve kifutottam az óráról. Mekkora egy prűd ez a Lan Qiren! Már értem kitől örökölte Lan Wangji. Kint vártam az udvaron, amíg a többiek végeznek. Odajöttek hozzám.
– Szerintem nem volt rossz párosítás! – mondta Huaisang.
– Már hallgattam efféle rock zenét és szerintem igazad van, Lan Qiren annyira maradi. — ült le Hua Cheng.
— Kössz srácok! – mosolyodtam el.
– Én megyek, hamarosan kezdődik a könyvtári gyűlés, amire járok! –köszönt el Huaisang.
– Jobb ha többször nem húzod fel az öreget, mert akkor értesítenie kell a szüleidet és akkor lebuksz. – mondta Hua Cheng, nagyot nyelve fordultam felé.
— Honnan...
— Én is árva vagyok. Felismerem az árvaházak logóját! – mutatott a táskámon lévő címkére. – Óh...Ha kiderül a titkod értesítik a gyámhatóságot és akkor kicsapnak.
– A gyámjaim nevét és címét adtam meg, csak a telefonszám hamis.
– Miért nem írták alá ők? –kérdezte kíváncsian.
— Mert elszöktem tőlük. – sóhajtottam.
— Értem. Nem faggatlak tovább.
– Köszönöm. – néztem rá hálásan. Biccentett.
– Elnézést, elnézést! — szaladt oda hozzánk egy fiú. – Csak azt akartam mondani, hogy nagyon megérintett, amit az órán mondtál és egyetértek veled! Nekem nem lett volna bátorságom ehhez. — mosolygott.
– Köszi, Wei Wuxian vagyok ösztöndíjas, ez pedig itt Hua Cheng.
— Luo Binghe vagyok. Szintén ösztöndíjas, divattervező és rajz szakon.