A kristály akadémia

🎤Tizenhatodik🎤

Wei Wuxian pov.
Amikor magamhoz tértem öt szempár bámult az ágy végéről. A barátaim álltak előttem aggódó arccal.
– Mi...Mi történt? – kérdeztem motyogva.
– Hoztad a szokásos hülye formádat és elestél a lámpa kábelekben. — mondta el tömören Jiang Cheng.
— Oh, tényleg...Most már emlékszem. – sóhajtottam fel.
— Mindenkit megijesztettél. Viszont az orvos szerint nem ettél rendesen már két napja és ezért ájultál el ilyen hosszú időre.
– Hosszú idő? Meddig voltam kiütve? – kérdeztem döbbenten.
— Három órára, már féltek, hogy kórházba kell téged vinni. — mondta Xia Lian.
– Hűha...
— Wuxian, miért nem eszel rendesen? Az iskolának van étkezdéje!
— De az havonta fizetős! Nincs rá pénzem. – mondtam lehajtott fejjel. Jobb lesz, ha most kibújik a szög a zsákból. Hua Cheng aggódva nézett rám, de intettem, hogy semmi baj. Elmondtam a srácoknak mindent az elejétől a végéig. Először hitetlenkedve meredtek rám, majd aggódva.
— Miért nem szóltál korábban? Segíthettünk volna! — mondta Huaisang.
— Mi? Ti...Nem utáltok? — kérdeztem hüledezve.
– Egyenlőre nem és jobb, ha a tanárokkal is őszinte vagy. Vagy legalább csak egyel.
– Mégis melyikkel? Ne vegyétek sértésnek, de az itteni tanárok az elitek elitjei, ezt nem úszhatja meg egy kis ejnye–bejnyével! — mondta Luo Binghe.
— Kitalálunk valamit! Most hagyjuk pihenni! — mondta Xia Lian.
— Várjatok! Ti hoztatok ide? – kérdeztem, mire összenéztek majd megrázták a fejüket.
— Lan Wangji hozott ide. Szó szerint a karjába vett, mint egy menyasszonyt és idefutott veled. – mondta Jiang Cheng. Azt hiszem az összes vérem az arcomba tódult. Komolyan végigrohant velem az iskolán a karjában? Most ez vagy nagyon ciki vagy űbergáz!

Az orvos még elvégzett pár vizsgálatot, majd a következő napra felmentést kaptam és a szobában pihentem. Huaisang kölcsönadta a gépet, hogy tudjak leckét írni. Épp egy kotta leolvasását gyakoroltam, amikor váratlanul bejött egy videóhívás. Hagyni akartam és letenni oldalra, de helyette sikerült befogadnom. Egy férfi képe villant fel. Esküszöm azt hittem, hogy valami maffia vezér, de a neve ott díszelgett a képernyőn. Da—ge. Ez Huaisang bátyja.
— He... Hello... — motyogtam.