🎤Kilencedik🎤

839 104 12
                                    

Wei Wuxian pov.
Mikor énekelek szabadnak érzem magam és annyira élvezem. Hua Cheng és Nie Huaisnag felálltak a kanapéról és tapsoltak.
— Azta! Te tényleg tehetséges vagy! – mondta Hua Cheng.
— Köszi! Ez az akadémia nekem nagy esély.
– A szüleid támogatnak, ugye? — kérdezte Huaisang.
– Tessék?
— A szüleid. Az ő engedélyük nélkül nem jelentkezhetsz ide.
— Tizennyolc elmúltam.
— De tanuló vagy! Ez által még a családod felelőssége vagy! Szóval a szüleid kitöltötték az űrlapokat, ugye? — kérdezte Hua Cheng. Belém fagyott a levegő. A gyámjaimat az se érdekli ha meggyilkolnak, de hivatalosan még mindig a gyámjaim. Kizárt, hogy kitöltik a papírokat, az adataimban semmi sincs a valódi szüleimről, hiszen  ismeretlen az eredetem. Most azt hiszem bajban vagyok, de...Megoldom.
— Persze, nem lesz gond! — mondtam.

Elképesztő, hogy külön szobám van és azt csinálok vele, amit akarok. Tehát egyenlőre semmit. A falak vastagok, hogy nyugodtan tudjunk gyakorolni egymás zavarása nélkül. Azonban nekem most egy dolgom van. Kitölteni a lapokat, mintha a szüleim tették volna. A nevelőszüleim nevét írtam rá és álahamisítottam az aláírasukat. Telefonszámokhoz random írtam számokat és kifújva a levegőt dobtam el a tollamat. Ez nagyon fáj, hogy hazudnom kell, de nekem már csak ez az egy esélyem maradt.

Másnap izgatottan indultunk meg mind a hárman az óráinkra. Az enyém a főépületben volt és a zeneteremben. Énekelni és különböző hangjegyeket tanultunk. Szerencsére itt alig 40 percesek az órák, a szünetek pedig 20 percesek, így sokat lóghattam az új barátaimmal. Xia Liannal is összetalálkoztunk és mesélt a májusi nagy konzervatóriumi műsorról.
— Idén én tervezhetem az előadást. Önként jelentkeztem és már alig várom! — mondta izgatottan. Hia Cheng úgy nézte őt, mint egy művész a Mona Lisat. Akkora áhítattal, hogy azt hittem mindjárt megkéri a kezét. Huaisang is izgatottan figyelt, de én a távolban megpillantottam Lan Wangjit.
— Lan–xisong! — integettem neki, de a helyett, hogy ide jött volna hozzánk, csak elfordult és elment.

A kristály akadémiaKde žijí příběhy. Začni objevovat